Ábel, az örökérvényű erdőpásztor
Bizonyos könyvek nyom nélkül eltűnnek az ember emlékezetéből. Kényszerűségből végigfutottam az elmúlt hónapokban, években néhány klasszikus (Nyugat és környéke), és néhány kortárs meglévő könyvét, de csak az ötvenedik oldalon világosodott meg, olvastam. Ezt is, ezt is, azt is. Köztük olyan regények, novelláskötetek, amelyekről ráadásul írtam annak idején. Mégsem maradtak meg az emlékezet olyan pontján, ahonnan bármikor leemelhetők, felidézhetők. Össze kellene egyszer számlálni, hány szerző hány kötete maradt meg a fejben darabra, és az olvasottak számát a megmaradókkal összevetve kiókumlálni, a rettenetes olvasásvágy, a betű iránti kielégíthetetlen éhség ártott-e a művek tisztességes emésztésének, feldolgozásának, vagy az olvasott könyvekkel akad némi probléma, vagy mi a franc van.
Viszont bizonyos könyvek megmaradnak. Beivódik az első tapintás, első dialógus, első képsor, leköt néhány agysejtet, és marad fejben, amíg a világ világ. Az Ábel-trilógia első kötete, az Ábel a rengetegben, ilyen. Kicsi, csúnya, romlékony újságpapírra nyomott, papírkötésű, illusztrált könyv, tehát nem az esztétikai élmény löki hanyatt az embert. Hanem a gyermek. A tizenöt éves székely fiú, ahogy megszólal. A trükkös, kiszolgáltatott erdőpásztor-gyermek a rengetegben. Nem sok év volt hátra akkoriban a tizenötig, de pontosan emlékszem az ámulatra, ahogyan Ábel egy szál maga az erdei faházban (Bolha kutyával, a kecskével, a két tyúkkal) az életet rendezi.
Meglehet, regény akkor hat, akkor emlékezetes, amikor az olvasó – nyilván közhely, a természetes élvezeteken túl, úgy mint izgalmak, érdekességek, különlegességek – tanul belőle az adott élethelyzetének megfelelően. Pontosan emlékszem, miféle alapigazságokra vezetett rá Ábel élete a hegyen. Például: hogy a gyerek addig gyerek, amíg annak tartja magát. Vagy, hogy a feladatok elől nem lehet elmenekülni, mert gyorsabbak nálunk, utolérnek. Vagy, hogy: az állat az ember barátja. Vagy pl.: lopni, ha az éhség a tét, nem akkora bűn, mint ahová a Tízparancsolat sorolja. Vagy azt is, amikor a magyar csendőr és a román csaló és fa-tolvaj összeszövetkezik: a gonoszok megtalálják egymást, szövetkeznek, és a környéken minden jó szopik. Nem árt hozzátűzni, hogy a történet végét gyerekként is inkább humanitárius víziónak éreztem, mint racionalitásnak: nevezetesen, Márkus szerzetes olyan hévvel és hittel ad elő Surgyelán csendőrnek és Fuszulán fa-tolvajnak, hogy a rosszak megtérnek, és a megtértek ostobaságával önként és dalolva masíroznak a börtönbe. Még az is lehet, csak most gondolom, hogy akkor, 1963-64 környékén ezt gondoltam volna. A gyerekember igazságigénye az abszurdig vak, miért is ne láthatná kézenfekvőnek, hogy a jó is, a rossz is érdemei szerint részesül.
Ez persze mindegy. Az Ábel a rengetegben szókapcsolatai, felütései, Hargitája beivódott, és köszönt vissza később Tersánszky Józsi Jenő regényeiből, Nagy István novelláiból, de mondhatom akár Szilágyi Istvánt a Kő hull-lal, Mózes Attila novelláit, vagy a később megismert Bodor Ádámot. Tamási, aki nagymester volt, az Ábellel benyit számomra egy ablakot, és a nyitott ablakon át olyan hegyi levegő nyomul az olvasószobába, amit úgy neveznek mindösszesen, hogy erdélyi irodalom. Nem tévedtem el benne soha többé.
A később megszerzett, előkerült, felfedezett, végigolvasott Ábel-trilógia együtt (+ Ábel az országban, Ábel Amerikában) közel sem ennyire elementáris hatású.
Tamási Áron (született: Tamás János) (Farkaslaka, 1897. szeptember 20. – Budapest, 1966. május 26.) Kossuth-díjas magyar író.
Művei
Szász Tamás, a pogány – Kolozsvár, 1922 – novella
Lélekindulás – Kolozsvár, 1925 – elbeszélés
Szűzmáriás királyfi – 1928 – regény
Erdélyi csillagok (elbeszélés, 1929)
Címeresek – Kolozsvár, 1931 – regény
Helytelen világ – Kolozsvár, 1931 – elbeszélés
Ábel a rengetegben – Kolozsvár, 1932 – regény (hangoskönyv) (MEK)
Ábel az országban – Kolozsvár, 1934 – regény (hangoskönyv) (MEK)
Ábel Amerikában – Kolozsvár, 1934 – regény (hangoskönyv)
Énekes madár – Budapest, 1934 – színmű MEK
Rügyek és reménység – Budapest, 1935 – elbeszélés
Jégtörő Mátyás – Kolozsvár, 1936 – regény MEK
Tündöklő Jeromos – Kolozsvár, 1936 – színmű
Ragyog egy csillag – Kolozsvár, 1937 – regény MEK
Virágveszedelem – Budapest, 1938 – elbeszélés
Magyari rózsafa – Budapest, 1941 – regény
Vitéz lélek – Budapest, 1941 – színmű
Csalóka szivárvány – Budapest, 1942 – színmű MEK
Összes novellái – Budapest, 1942 – novellák
Virrasztás – Budapest, 1943 – cikkek
A legényfa kivirágzik – Budapest, 1944 – elbeszélés
Hullámzó vőlegény – Budapest, 1947 – színmű
Zöld ág – Budapest, 1948 – regény
Bölcső és bagoly – Budapest, 1953 – regény (hangoskönyv) (MEK)
Hazai tükör – Budapest, 1953 – regény MEK
Elvadult paradicsom – Budapest, 1958 – összegyűjtött novellák (1922-26)
Világ és holdvilág – Budapest, 1958 – összegyűjtött novellák (1936-57)
Hegyi patak – 1959, színmű
Szirom és Boly – Budapest, 1960 – regény MEK
Játszi remény – Budapest, 1961 – elbeszélés
Akaratos népség – Budapest, 1962 – összegyűjtött színművek
Hétszínű virág – Budapest, 1963 – elbeszélés
