Onagy Zoltán

Dugott könyvek – Émile Zola

2011. április. 02. - 06:38

(1840. április 2.–1902. szeptember 29.)

Dugott könyvek: Nana

Kamaszkorom dugott, titokban, izzadó tenyérrel olvasott könyvei közé tartozik Emile Zola Nanája (néhány testvérével, mint pl. Moravia).

A látvány bonyolultabb, mert valóban volt a könyvtárszobának nevezett helyen egy "nem ajánlott" sarok, de soha nem mondatott ki, ne nyúljak oda. Csak annyi, "nem érted még, majd szólok". Igazság volt benne.

De az igazság mögött a másik is ott áll, nemigen voltam kíváncsi a naturalizmus atyjára, sem az értő szemű műítészre, aki felfedezi és csoportba tereli a francia impresszionistákat, nem voltam kíváncsi a "J'accusse!" (Vádolok) néven elhíresült mozgalomra, a Dreyfus-perre sem, a korabeli francia társadalomra sem, leginkább Nana érdekelt, hogyan csinálja, miképpen, hányszor, hogyan működik a nő, amikor működik. A társadalomrajz sokkal későbbi életszakasz érdekeltségei közé tartozik, hogy Zola menekül a börtönbüntetés elől, hogy Angliába (ahol állítólag gyilkosság áldozataként feleségével együtt, szénmonoxid-mérgezés végez velük, ellenségei eltömik a kéményt), hogy a titkos katonai dokumentumokat egy Esterházy nevű főtiszt lopja el, a megvádolt zsidó Dreyfusnak semmi köze az ügyhöz.

De hogy Zola és Nana? Hogy mit tanulhattunk meg a valaha rajongásig szeretett, rongyosra olvasott könyvekből? Mit a nőről? Sokat nem. Semmit. Amíg egy menetre jár a fiatal olvasó agya, szinte semmit tanulhat.