Andersen 1., 2.
A világ gyerekeinek a feje tele Andersen mesékkel legalább másfélszáz éve. Andersent olvasott Sztálin, Hitler, Rákosi, Kádár (Ceauşescu nemigen, úgy tudom, ő hadilábon állt a betűkkel, de neki talán felolvastak Andersent), mégis az történt az elmúlt században, ami. Vér, halál, mocsok ideológiák mentén, sötétlő ezredvéggel, sehol A rút kiskacsa optimista végkicsengése. Érthetetlen. A világ nem tanul. Semmiből.
Hans Christian Andersen 2.
Emlékszünk-e, hallottuk-e édesanyánktól alvás előtt, hogy aztán rémüldözzünk éjszaka, olvastuk-e, amikor az ábc-vel ismerkedtünk, olvastuk-e nagyobbik, azután kisebbik fiainknak, olvassuk-e majdan az unokáknak: A kis gyufaáruslány, A császár új ruhája, A tűzszerszám, A rút kiskacsa, A kis hableány, A rendíthetetlen ólomkatona, A Hókirálynő. Volt-e, van-e, lesz-e lehetőségünk, vagy videóra kelnek, videóra fekszenek.
Andersen szegény családból származik, apja csizmadia, korán meghal, anyja vallásos, bigott parasztlány. Féltestvére prostituáltként keresi a betevőt. Andersen titokban apja könyvtárát olvassa. Érdekes felállás, a szegény suszter, aki könyvtárat tart, bővít, mosónő anya (nem mellesleg a napóleoni háború ideje), prosti húg, és beteg, gyenge kölyök, aki a legnagyobb dán mesemondó lesz.
De előtte a nagy meseíró is dolgozik, előbb szövödében, majd dohánygyárban inas. Túlérzékeny gyerek, tele szorongással, félelemmel, ezeket hisztérikus rohamokkal vezeti le, amit Andersen szerencséjére epilepsziának diagnosztizálnak, és egy patikában köt ki, patikustanulóvá emelkedik. Nem mindegy, dohánygyár vagy patika.
Tizenkétévesen verseket ír, és esze ágában nincs gyógyszerészsegéddé képezni magát. Anyja halála után összekapja a motyót, két év múlva elballag Koppenhágába, ahol a Királyi Színházban a tánckarban és az énekkarban kap helyet. A színházban kedvelik, de alkatilag nem megfelelő táncosnak, aztán amikor mutálni kezd, karénekesi pályájának is befellegzett.
A szerencse ekkor is mélléáll. A színház igazgatója beíratja a slagelse-i gimnáziumba. 1826-ban kitűnővel érettségizik. 1827-ben Collin elintézi, hogy Andersen a Koppenhágai Egyetemen fejezhesse be tanulmányait.
Diákkorában kezdi a drámaírást, de a darabokat a színház sorra visszadobja. Első versei a 1820-as évek végén jelennek meg, 1829-ben koppenhágai színház bemutatja egy zenés darabját. Versei elismerést hoznak, érkeznek az ösztöndíjak: Párizs, Németország és Rómába is eljut. Megismerkedik Victor Hugóval, Heinével, Balzackal, Dumas-val, Dickensszel és még kora sok nevezetes személyiségével. Utazásai során megtanulja a német, a francia és az olasz nyelvet.
Egész életében járja a világot, és folyamatosan írja az útirajzokat. Az Egy költő bazárja című kötetében beszámol az 1841-es pesti tartózkodásáról. Érdekes volna hozzájutni, elolvasni. Regényei sikeresek.
Berobbanóban a regényírói karrier, mikor egy kiadó jó pénzt ígér, ha rendszeresen megjelenő füzeteibe nemcsak gyermekek számára olvasandó meséket ír.
1835-72 között 24 füzetben jelenteti meg 156 meséjét, Mesék és történetek címen. Egy részük dán és külföldi forrásokra, az Ezeregyéjszaka történeteire, népmondákra vezethető vissza, a többit ő maga írja. Történetei nem nélkülözik az erkölcsi mondanivalót, a humort.
A mesesorozat, amelyeket – nem meghökkentő módon – kezdetben maga is szégyell, hamarosan meghozza számára a világhírt. Meglepi a siker, de az elképesztő honorárium meggyőzi, minden előtt a meseíráshoz van tehetsége.
Hans Christian Andersen 1.
A kerek évfordulón nem lehetett úgy fordulni, hogy ne Andersen jöjjön szembe. Ma kétszázöt volna.
Mondhatnék mást is, de nem teszem, mert tudom, ha nem ennyire intenzív és áradó az évforduló, nem jut eszembe leszedni, nem olvasok bele. Öreg huszárt átfazonírozott mesék éltetnek, A rút kiskacsa nemigen izgatja fel. Az viszont igen, hogy az időtényező valóságos helyét meghatározzuk: az első magyar nyelvű válogatást (Petőfiné) Szendrey Júlia adta ki. Ez olyan tény, amely helyére zökkenti gyermekkorunk Andersenjét.
Útirajzai – 1835-ig, amikor csak a kiváltságosok meg a betyárok vándoroltak a földutakon, utazgatott és irogatott Európában, Európáról – már jó pénzt hoznak a konyhára, aztán amikor egy elszánt kiadó mesefüzet sorozattal kínálja meg, belevág.
Állandó motívumai a maszk, az álruha, a titkolózás, a doppelgänger, a sötét lelkű hasonmás, a kiközösítés, a vágyott, de beteljesülhetetlen szerelem nem hiányoznak egyik klasszikussá vált művéből sem. Ő maga vallja be, hogy hősei közül a rút kiskacsához hasonlít leginkább, a képet jobban megvizsgálva, lehet benne igazság, de karaktere megtalálható a rendíthetetlen ólomkatonában, a hóemberben és a kis hableányban. Ők mind olyan valakibe szeretnek bele, akibe nem volna szabad és a boldogság utáni vágyuk olyan tettekre serkenti őket, ami a megsemmisülésüket eredményezi: az ólomkatona elég a kályhában a papírmasé hercegnővel, akivel csak a lobbanás erejéig egyesülhetnek; a kicsit hülke hóember elolvad, mikor bemerészkedik a lakásba, hogy közelebb legyen szerelméhez, a kályhához; a kis hableány pedig, aki a felszínre vágyott és a királyfi szerelmére, és ezért képes volt lemondani a hangjáról is, végül ugyancsak elpusztul.
27 év alatt 156 mesét ír. A világ gyerekeinek a feje tele Andersen mesékkel legalább másfélszáz éve. Andersent olvasott Sztálin, Hitler, Rákosi, Kádár (Ceauşescu nemigen, úgy tudom, ő hadilábon állt a betűkkel, de neki talán felolvastak Andersent), mégis az történt az elmúlt században, ami. Vér, halál, mocsok ideológiák mentén, sötétlő ezredvéggel, sehol A rút kiskacsa optimista végkicsengése. Érthetetlen. A világ nem tanul. Semmiből.
Hans Christian Andersen (Odense, 1805. április 2. – Koppenhága, 1875. augusztus 4.) dán költő és meseíró.
