Hunyady és a lejárt történelmi regény
Hunyady József, Hunyady József, ki ez az író, honnnan ennyire ismerős? Hiába kutatok, nem ugrik be. Ha író, a nőfaló, nőevő Hunyady Sándor ugrik be, ha nem író, Hollós Hunyadi Mátyás, az igazságos Mátyás, aki mindenkinél mindent jobban tudott, rá is faragott az ország a kifizetetlen Fekete Sereggel; vagy Mátyás apja, a törökfaló Hunyadi János hadvezér ugrik be, a nándorfehérvári győztes csata, nem mellesleg Kapisztrán János, és korántsem mellékesen Dugovics Titusz, aki dicsőségesen mélybe rántja a félholdas lobogót. József y-nnal nincs a fejben.
Aztán rákeresek, megtalálom. Nézem a listát, szinte minden történelmi regényét olvastam a boldog és büszke ifikorban. Nem csak olvastam, hanem faltam Hunyady Józsefet. Érthetetlen. Is. Érthető. Is. Egy időben aztán vége szakadt azon regények diktatúrájának, amelyekben a kissé zilált, kissé a történethez igazított történelmi dokumentumok közé ültet az író egy végzetszerű szerelmet. A végzetes szerelem így ragyog igazán, a nehézségek emelik égbe, a bonyodalmakkal teli válságos szerelem az igazi. Sokkal később derül ki a kedves fiatal olvasó számára, hogy a szerelem válsága egyszerre minden válsága, úgyhogy süthetjük. Ha olyan nőt választunk – márpedig időről időre keményen beválasztunk, hogy cifrázzuk az amúgy egyszerű és szürke életünket (Palócföldön úgy mondják: belógattad a darázsfészekbe, hehe) –, akit válságok izzítanak, és ez tényszerűen bebizonyosodik, fussunk az ellenkező irányba. Lehetőleg nyolcvannal.
A felismeréssel törlődnek a válságos szerelmekkel lesúlyozott regények. A felismerés tüntette el a tudatból szinte nyom nélkül Hunyady József ifjúsági-történelmi regényeit. Nem tudom, jó ez, netán rossz, de ha nagyon rossz volna, lebaktatok a pincébe, felszállítok magamnak néhány kiló Hunyadyt. Így múlik a világ dicsősége.
A tempó hihetetlenül gyors, mára szinte követhetetlen. A nyomdatechnika változása, a dokumentumgyűjtemények megjelenése elhúzott az irodalmi feldolgozások mellett. Ami rendben lévőnek tűnik. Ráadásul a gyerekek információra éhesek többnyire, ismerni akarják a hátteret, a körülményeket, tényt ténnyel esznek. Azt hiszem, Hunyady József lassú már nekik. Talán nekem is lassú, de nem próbálom ki újra.
Ellenőrzendő az érlelődő tételt, felhívom nagyfiaim közül az "olvasó" kisebbet, hogy mit mond a név. Tűnődik kicsit, semmit nem mond. Aztán a középső nagyfiaim közül az olvasóbb nagyot ugyanezzel a kérdéssel. A válasz ugyanaz. Pedig mindketten nagy történelmi regény fogyasztók.
Körbenézek a kiadói portálokon, nem adnak ki Hunyadyt. Ismereteim szerint 1977 óta egyetlen kötet került piacra, a Benyovszky-regény, a Hét tenger vándora (Unicornis, 2003.), nyilván a megismételt TV-film reklámerejével számolva.
Hunyady József (Pécs, 1921. április 14. – Budapest, 1983. december 4.): író, újságíró, Baumgarten-díjas (1947).
A pécsi jezsuita gimnáziumból eltávolítják Ady Endre verseit dicsérő írása miatt. Badacsonytomajban kántortanító (1941-42), 1943-tól katonai szolgálatot teljesít, Németországban hadifogoly. 1945-ben tér vissza Pécsre. 1945-46-ban a Nemzeti Parasztpárt pécsi titkára. Várkonyi Nándor mellett a Sorsunk prózai és kritikai rovatvezetője. Szerencsétlen emberek c. novelláskötetét a Batsányi Társ. adja ki (1947). 1947-48-ban a pécsi Szabadművelődés főfelügyelője volt. 1948-ban Budapestre költözik A Magyar Nemzet szerkesztőségében dolgozik 1948 és 1955 között. Első regénye, (Elsüllyedt ország) 1949-ben jelenik meg, első drámáját, a Bányászbecsületet a Belvárosi Színház mutatja be (1951). 1956-tól az Állami Déryné színház dramaturgja. 1960-tól ismét újságíró: Képes Újság (1960-68); Pajtás (1968-75); Magyar Horgász (1975-77); 1977-től 1980-ig a Népszava munkatársa. Népszerű történelmi regényei több kiadásban jelentek meg.
Hollós vitéz. Hunyadi János (r., Bp., 1957);
A fekete lovag (r., Bp., 1959);
Pepita (r., Bp., 1961);
Hét tenger vándora (r., Bp., 1964);
A napisten fiai (r., Bp., 1969);
Oroszlán és gödölye (Bp., 1970);
A viharmadár. Petőfi Sándor (életrajzi regény, Bp:, 1972);
