Séta Prágában

Nemrégen az a szerencse ért, hogy pár napra ellátogathattam feleségemmel Prágába. Szerencsét mondok, mert ugyan jártam itt korábban többször is, de sohasem volt időm arra, hogy végignézzem „arany Prága” legszebb épületeit és egyéb nevezetességeit. Ezúttal az idő is kedvünkben járt – napsütésben valósággal kitárul egy város az alkalmi látogató előtt.
Kezdem azzal, hogy a mai Prága össze nem hasonlitható a rendszerváltás előtti Prágával. Bár a város főtere, gondolom, nem sokat változott – az itteni különleges óra-szerkezet már négyszáz évvel ezelőtt elbűvölte az itt megforduló magyarokat, Miskolci Csulyak István 1603-ban ezt írja róla: „a toronynak…van egy mesteri órája, melyen többek között a baljában homokórát tartó halál látható, ki a magas órán forogni szokott, miközben jobbjával a harangot üti”. A városházi óra a leleményes halállal és az újtestamentumi apostolokkal változatlanul forog minden órában, amikor is a torony tetejéről valaki megfújja a krakkói hejnal-ra emlékeztető trombitát. Magán a széles főtéren viszont disznót sütnek nyárson, forralt bort és szafaládét árulnak, no meg kürtöskalácsot és lángost! A főtér szélein pedig,  csakúgy mint a hozzá vezető utcácskákban ezer kis üzletben árulnak csiricsáré prágai „emlékeket” – ebből a szempontból Prága ma inkább emlékeztet egy olasz üdülőhelyre, mint méltóságteljes hajdani városmagjára.
De ami a rendbehozott épületeket illeti, Prága belvárosa sokkal jobb állapotban van, mint Budapest, az ún. belső-Józsefvárost, másnéven „palotanegyedet” is beleértve. Ez azért van, mert a prágaiak többet költöttek városukra, vagy mert több uniós pénzt szereztek a felújításra? – nem tudom, de bármerre indultunk el, mindenütt kellemes, szivderítő látvány fogadott. Igaz, a város gazdag turistákkal számol, mert szinte mindegyik templomban, illetve múzeumban borsos belépődijakat szednek, tekintet nélkül a látogatók korára. (Igazi korengedmény csak a soklépcsős tornyokban van).Ez a beléptidíj-sarc áll a hajdani zsidónegyedre csakúgy, mint a Várra és a Mala Stranára, vagy az Obecni dom néven ismert szép városi palotára. Utóbbiban van egy gyönyörű szecessziós kávézó, amelyik „európai” szintű árai ellenére sokkal vonzóbb és kedvesebb, mint Budapesten a jobb napokat látott New York palota kávéháza. .
Mivel nem volt elég időnk, nem láttuk sem a modern cseh kubisták, sem a jónevű barokk festőművész (”a cseh barokk atyja”) Karel Skreta kiállítását, viszont megnéztük a Mucha múzeumot. Alfons Mucha, a huszadik századi európai festészet egyik kiválósága, Párizsban szerzett magának hírnevet Sarah Bernhardtot és egyéb bájos hölgyeket ábrázoló plakátjaival, majd pár évig dolgozott Amerikában, végül visszatért Prágába és itt alkotott számos maradandó művet. Tavaly a Szépművészeti Múzeum szecessziós kiállításán is lehetett látni képeit , de a prágai anyag jóval bőségesebb – megtekintését feltétlenül ajánlhatom minden turistának.
Ami meg magát a várost illeti, annak rendben tartását ajánlanám a budapesti főpolgármesternek, nézze meg egyszer, hogyan, milyen költségvetésből csinálják azt a prágaiak.