Teltház és vastaps – újra Kolozsváron járt a Vígszínház
Hadar Garlon izraeli kortárs írónő története egy ortodox zsidó női fürdőben játszódik, ahová a szebbik nem képviselői havonta egyszer járnak megtisztulni. A mikve fontos rituális hely, a nőknek menstruációjuk után kell idejönniük, hogy megtisztuljanak. Az ortodox zsidó vallási törvények szerint ezt követően a nőnek kötelezően érintkeznie kell a férjével, különben engedetlen feleség lesz. Ebben a vallási kultúrában a nő úgy szerepel, mint tulajdon, akinek azt kell cselekednie, amit a férfi mond. Mint az a színműből is kivehető, a házasságkötést nem a szerelem szentesíti, a szülők döntenek a fiatal pár egybekeléséről.
A nyolc, különböző társadalmi réteget képviselő és eltérő életkorú nő egyaránt a férfiak uralta, konzervatív világ rabja, vallási előírások, szigorúan kötött szabályok szerint kell élniük. Kemény világ ez, amelyben a nőknek semmiféle joguk nincs, engedelmesen tűrniük kell a kiszolgáltatottságot, a testi bántalmazást is. Megtermékenyülni, közösülni kénytelenek olyankor is, amikor szabad akaratukból ezt nem tennék.
Shoshana (Pap Vera), a Mikve felvigyázója, próbálja megteremteni a fürdő látszólagos erkölcsi rendjét. A kemény, könyörtelen, olykor már-már szívtelennek tűnő asszony mögött azonban nyomorult sors lapul. Lányával nem szabad találkoznia, mivel az megszegte a vallás a vallási tilalmakat.
A fiatal feleség, Tehila (Tornyi Ildikó), nem vallásos családból származó fiút szeretett, ennek ellenére férjhez kellett mennie egy idegenhez, akivel a házas élet számára kínszenvedés. Megpróbál engedelmes lenni, a törvények szerint cselekedni, de amikor már nem bírja tovább, öngyilkos lesz a Mikve medencéjében.
Chedva (Hegyi Barbara) egy híres politikus felesége, akit férje rendszeresen ütlegel. Egy ilyen bántalmazás során lánya, Elisheva (Tóth Orsolya) epilepsziás lesz és eldönti, hogy soha többet nem beszél. Chedva a testén éktelenkedő kék-zöld foltokat azzal magyarázza, hogy olyan betegsége van, amelynek folytán elesik és megüti magát. A Mikvében nem szabad arról beszélni, mi történik a házastársak között, ezért némán tűri a szenvedését. Végül a kegyetlen törvények ellen fellázadó Shira (Eszenyi Enikő) segít rajta. Ő megpróbál kitörni a többiek közül és felvilágosítani nőtársait, azonban nem könnyű meggyőzni őket, hogy vállalják az őszinteséget és harcoljanak jogaikért.
A fürdő látogatói között Esti (Börcsök Enikő) a legengedelmesebb feleség, ő szereti férjét és nem kényszerből van vele együtt, azonban a védekezések nélküli együttlétek miatt annyi gyerekük lesz, hogy nem bírják eltartani őket. Miki (Kovács Patrícia) nonkonformista énekesnő, akinek férje otodox-zsidó vallásra tért át. Az ő jelleme áll a legközelebb Shirájéhoz. Számára a mikve csupán arra szolgál, hogy normális szerelemi élete legyen, hiszen férje nem hajlandó vele együtt lenni, ha nem merül alá. Ennek ellenére sziporkázik a jókedvtől, harsány beszólásaival folyton megnevetteti a közönséget.
Hindi (Igó Éva) ugyancsak hazugságok és megaláztatások áldozata; férje tudta nélkül, egy spermabank segítségével maradhatott csak terhes. Azért vállalta ezt, hogy ne legyen engedetlen feleség és férje ne váljon el tőle.
A színészi alakítások közül kiemelkedik Eszenyi Enikőé. A prágai Nemzeti Színház igazgatója, Michal Dočekal rendező hitelesen, beleérzéssel állította színpadra a darabot. A nyolc női jellem lassan bomlik ki, a kezdetben néhol fanyar humorral tűzdelt jelentektől a tragédiáig építve föl a darabot. Maga a dráma szerzőjének életrajzából ihletődött: a Londonban született írónő ugyanis 13 évesen Izraelbe kerül, ahol ortodox-zsidó neveltetésben részesül.
A színházi élmény ugyanakkor jóval tágabban is értelmezhető, mivel modernnek nevezett társadalmunk is tele van megcsonkított emberi sorsokkal, hazugsággal és megaláztatással átszőtt párkapcsolatokkal, házasságokkal. Az emberek bizonyos társadalmi normák, elvárások kedvéért megalkusznak, és olyan dolgokat is elviselnek, amelyek lelki, vagy akár testi épségüket is veszélyeztetik.
A Mikve 2004-ben íródott, azóta számos színház játszotta, többek között ortodox zsidó közösségekben is színre vitték, nem kis botránnyal. A budapesti Vígszínház 2010. október 8-án mutatta be nagy sikerrel, de kolozsvári vendégszereplésükön is teltház volt és vastaps.
