Tésztázatlanságok – Néphangulat Presszó 3.

Mindenhonnan azt hallani, hogy a Noodles leminősítette a magyar tésztát. Folyik a rádióból, a tévéből, de még a monitorról is a drága paszta, a csípős hőbörgés, és a Tésztazabálók Országos Szövetségének elnöke rendkívüli ülést hívott össze, mert szerinte megtámadták a fodros nagykockát. Mivel tudvalévő, hogy az egész Korlát-medence, de még Heurópa is csak ímmel-ámmal főzi a fodros nagykockát, ezért nincs más választás: meg kell védeni a hírös hazai terméket. Ugyanis külföldről támadják, ami már szinte nemzetközi összeesküvés. Lehet, hogy a bolondjai spagetti van a háttérben, de az is megeshet, hogy a profacni öntet alatt lapul az igazság. Előfordulhat, hogy valamiféle kínjai instant a ludas, vagy a szlomák konzerv erősített bele, és küldte el titkos termékeit a magyar multiknak. Azóta nem fogy sem a Csermelyi, sem a Cserbuna, csak állnak ott értéktelenül a polcokon, folynak rá a mikuláscsomagokra és a karácsonyfadíszekre. Úgy kell lesöpörni a tésztát az ünnepi hangulatról. A krumplit meg viszik, mint a drága cukrot, eszik nyersen is, mert azt mondják: ez a legbiztosabb alap. A nyers krumpli. A tornyai lóban, a hírös magyar filmben is ezt eszik. Zabálják szinte. Amíg van tűz, főznek rajta egy kicsit, de az túl tésztás. Végül úgy görgetik le a torkukon, ahogy az Isten adta, majd visszavette. Hiszen a ló elviszi azt is a szekéren, a krumpli alapú hitel szekerén. Mert egyszer azt mondták, abban van a jövő, és a tésztások is áttértek a föld almájára. Bár Ferdélyben lázadtak egy kicsit régesrég, amikor a gabona helyett meghonosították. Nem kell nekünk, székelyeknek ez a rücskös magyar zőccség, jól elvagyunk magunk is liszten és puliszkán, mondták is köntörfalazatlanul. Nem is vettek fel annyi krumpli alapú hitelt, nem is érzik annyira magukénak A tornyai lót, és a szekér is dákrómai, de legalább gördül, ha imbolyog is a kereke.

Gondolkodtak tehát a magyarok, és a rádióból, a tévéből, de még az internetről is azt lehetett hallani, ahogy gondolkodnak. Olyan hangosan teszik mindezt, hogy közben ellopják az összes ötletüket. Megfosztják őket a ropogós vörös krumplitól, és chipset csinálnak belőle Ámerikában. Kisemmizik őket a tésztájukból a pici kínjaiak, és majd Gázsiában csak úgy fogy a magyar lebbencs, amit a nyerek vagy nem nyerek alatt puhítottak. A tornyai ló hátán, ami úgy nyergelt végig Heurópán, hogy mindenki sajnálta a magyarokat a krumplijuk és tésztájuk miatt. Csak a szomorúságuk okán becsülték őket. A magyarok ugyanis szépen szomorúak, fekete-fehéren, feketén és fehéren. Hosszan, ismétlődőn. Pálinkát isznak reggelire, olcsón főzetik, meg aztán rájuk szakad a sok tészta is ünnepek alatt, de inkább krumplira hajt mindenki, mert abban van keményítő. Mert a magyarok meg akarják magukat keményíteni. Ők lesznek Heurópa tisztára vasalt és feszesen álló partedlije, amelyre csöpöghet bármi szósz. Lenyalják magukról, mindegy, hogy heukonform vagy nem heukonform. Az első szaftosabb, látni még a péppé nem dolgozott nyersanyagot benne. A második állaga masszív, íze csípős, alkotórészei ismeretlenek. A múlt homályába vesznek szinte, a mitikus időbe, ezért alkalmaznak mitikus időjárás-jelentőket. Csak úgy hívják őket: közgazdálszent.

Ők közgazdálszentkednek a tésztával meg a krumplival, csak a mítosszal állnak rosszul, mert nem nézik gyakran A tornyai lót, ami jól áll Isten meghalásával is. Pedig tanulhatnának belőle jósolni, ha nem is optimistán. De mégis, legyen mit a tésztára aprítani, ami nem fokhagyma. Mert messziről bűzlik, hogy a mitikus időjárás-jelentők jóslatilag nullák. Eddig mindennek az ellenkezője történt. Ezért folyhat a rádióból, a tévéből és az internetről is a hőbörgő paszta. Folyhat kedvére, mert a Néphangulat Presszóban állandó a vidámság, ott csak annyit mondanak a vendégek, hogy krumplistészta.