Onagy Zoltán

Pia, drogok, homoszexualitás – Tennessee Williams

2011. február. 22. - 05:56

(1911. március 26.–1983. február 24.)

Tennessee Williams

Pulitzer-díjas amerikai író

Thomas Lanier Williams néven anyakönyvezik a Mississippi állambeli Columbus városkában. Életrajza szerint "agresszív hajlamú utazóügynök apja az anyjához túlzottan is kötődő beteges, vékony fiát Miss Nancy-nek csúfolta, s megvetéssel figyelte, hogy a sportok helyett inkább az irodalommal foglalkozik". Belegondolva Miller Az ügynök halálába nem is érteni, egy utazó kereskedelmi ügynök lehet-e másmilyen a korabeli Délen. Talán az egyik legkiszolgáltatottabb amerikai embercsoport az utazó ügynök a szuper kereskedelmi hálózatok kiépítése előtt. Az ezerszer megalázott apa hazamegy, kinyuvasztja a fiát.

A könyvtárunkban egy félig rózsaszín Drámák (Európa kiadó) című kötet volt olvasható, és akkoriban fogalmam nincs, a kötet tervezője mit jelez a rózsaszínnel.

Első nagy színházi siker az Üvegfigurák. Az 1945-ös New York-i bemutató, a befutás mámorító pillanata: a koraharmincas Williams elnyeri „az év legjobb színdarabja” díjat a New York-i Színikritikusok Körétől. Drámáiban saját életét dolgozza fel, a félrebeszélésekben, hazugságokban kiteljesedő családot. Óriási siker a vaskalap alól kászálódó amerikai piacon. Elfojtott vágyak, lenyomott indulatok, alkoholizmus és homoszexualitás. A négy főszereplő. Ebből mind a néggyel életre szóló szövetséget köt, bár az alkoholizmus és a narkó csak miután drámái világhírt szereznek. A pályacsúcs, a huszadik század – vélhetőleg – legjelentősebb (és legolvashatóbb) drámája, A vágy villamosa. Elia Kazan állítja színpadra 1947-ben, a darab két évig nyomul telt házzal.

Húszévesen fogadja el a tényt: homoszexuális. A Memoirs című kötet homoszexuális viszonyai krónikája. 1947-ben ölel össze Frank Merlóval, akit titkárává fogad. Szerelmük Merlo 1963-as halálával ér véget, amitől végleg fejre áll a gyerekkorától bizonytalan, súlyosan idegbeteg Williams. A sikerekkel belép előbb az ital, ezt követi a gyógyszerszedés, aztán a gyógyszer-pia kombináció, végül a drog. A kőkemény. Gore Vidal mondja a Memoirs-ról írott kritikájában, hogy Williams a hatvanas éveket gyógyszeres-alkoholos álomban húzta le. Délelőttönként néhány órát képes működni. Az ekkoriban írott dolgozatok egyre kevesebb érdeklődést keltenek, nyilván lefut a homo-dráma sikerszériája, újabbak következnek.

Az 1983-ban bekövetkező halála elképesztő: lenyel egy műanyag-kupakot, és megfullad. A kupak szemcseppentős fiolához tartozik. Bódultan egymás után nyeli a tablettákat, a kupakot összekeveri a soron következővel – így a magyarázat. De ez mind mese. Függetlenül (vagy függően) az élettől. Olvasni, nem nézni, olvasni a Williams-drámákat. Tennessee Williams-nél tanulom meg, hogy nem szabad másodszintű rendezőkre, harmadrangú, másnapos színészekre, sokadrangú hisztérikus színésznőcskékre hagyatkozni. A természetes alapanyagokból készült dráma (lásd Molière, Shakespeare drámái) megrendezi saját magát az agyban. Nem kell hozzá más, csak olvasószemüveg.

Tennessee Williams, Columbus, Mississippi, 1911. március 26. – New York, 1983. február 24., amerikai drámaíró.