Lesznai Anna
Lesznai Anna nevét mindenki ismeri a korosztályomból, én is, de fogalmam nincs, honnan. Hát onnan, hogy szerepel számtalan irodalomtörténetben, íróéletrajzban.
Második férjével Ady pályáját egyengette. Az se mindegy, ugye, kinek ki a férje. Lesznaié Jászi Oszkár író, politikus, egyetemi tanár, szociológus, általában miniszteriális ember. Angliában, Franciaországban tanult. Miután Kun Béla kora lecseng, Moszkvába menekül, elválnak, Lesznai Bécsben talál harmadik férjet Gergely Tibor festőművész személyében. 1930-ban települnek vissza Budapestre.
Irodalomtörténeti legendák szólnak a budapesti és a körtvélyesi ház vendégszeretetéről. Számtalan tehetséges, nyomorgó fiatal írónak, költőnek nyújtott nyugodt lehetőséget a munkához. Többek közt a fiatal József Attilának és Radnótinak. 1939-ben újra hasznosnak és időszerűnek látszik az emigráció. Zsidó család, a Hatvany famíliából való, Hatvany Lajos unokatestvére.
New Yorkban telepedik le, ahol haláláig él. Itt fejezi be a Kezdetben volt a kert című kétkötetes korrajzi nagyregényét, melyet a Szépirodalmi Kiadó jelentet meg 1966-ban. Írásait – így egy szakember – jellegzetesen asszonyi témák jellemzik, és a legjobb magyar költőnők közé emelik. Ady írja a Hazajáró versek című kötetről írott kritikájában 1909-ben: "Lesznai Anna nagyon cirógatja a szókat, azokat is, amelyek ezt a nagy becézést nem érdemlik meg. Még nem tudja, hogy 999 szót kell megölni, hogy az ezredik, az igazi megszülessen." Ezt az – állítólagos – fegyelmezetlenséget a női, ösztönösebb alkotómódszer sajátosságának tekintették. A véleményt Lesznai is osztotta: "Egész életemben nem akartam mást, mint nem férfiművészetet adni. Az asszony ne akarjon jobbat csinálni, hanem mást."
Belekóstolva írásművészetébe – szecessziós, túlbeszélő, túlragozó –, nem könnyű eldönteni, író-e, költő-e Lesznai Anna, vagy egyszerűen jóindulatú gazdag ember, aki irodalommal üti el az idejét, mert mi egyebet csinálhatna. De ez mindegy a hagyatékot nézve. Amíg Magyarországon él, fontos kult-központ.
Lesznai Anna (Alsókörtvélyes, 1885. január 3. – New York, 1966. október 2.) magyar író, grafikus, iparművész.
(Székely Aladár felvétele)
Művei:
- Hazajáró versek (1909)
- A kis kék pillangó utazása (Bécs, 1913)
- Mese a bútorokról és a kis fiúról (Gyoma, 1918)
- Édenkert (Gyoma, 1918)
- Eltévedt litániák (Bécs, 1922)
- Virágos szerelem (1932)
- Kezdetben volt a kert (1966)
- Köd előttem, köd utánam (1967)
- A kis pillangó utazása Lesznán és a szomszédos Tündérországban (1978)
- Idődíszítés (2007)
Lesznai Anna
Őszi válás
Mikor szüret leszen Lesznán, honnan messzi
Szállhat a tekintet erdõs hegyen-völgyön –
Idegenben járok félelmes gyönyörrel
Ellenséges, bűvös, varázslatos földön!
S míg lágy szeretetnek két kezétől messze
Állok én majd akkor, házak tengerében
S reám tekint ezer tátott szájú ablak,
Híves esték szállnak Zemplén-vármegyében –
Sárga aranylombok, rezgő zizegéssel
Porladnak az őszi gesztenye-fasorban –
Én sok csudát látok: tornyos csipkeházat
Szarvas, karmos szörnyek ülnek rajta sorban;
Látok hosszú utcát, vége-hossza nincsen
És félelem fog el, ha eszembe ébred
Körülöttem mennyi nyüzsgõ szenvedés van, –
Mennyi éhező vágy, – rettenetes élet!
Ennyi élet között kell átmennem nékem,
Idegen lehellet csapja meg az ajkam, –
Idegen lelkeknek hullámhabja kél fel –
Ágaskodik, dagad, – áthömpölyög rajtam.
Minden ébredéstõl, érintéstől félek
És most minden élet tömegében állok –
Testemhez simulnak, hajamba szövődnek,
Karomra fonódnak az életvirágok.
Nagy idegen Páris, életed nedvével
Hadd teljék el lényem minden egyes íze,
Ujjaimba szálljon tapintásod kéje,
Szemembe a napod s tömegednek színe,
Zsongásod fülembe, – annál jobban halljam
Odahaza alvó napjainknak csendjét,
Puha tapintású pázsit suhogását,
Kasza után hulló kalászoknak rendjét.
Annál jobban lássam, hogy az almafákon
Piros, kerek napok himbálódznak lomhán;
Jobban lássam fecskék ijedt ivû reptét
Nap tallérhullását diófának lombján.
Messze azért menjek, haza jobban vágyjam
Õsszel azért menjek, hogy térhessek nyárban,
Szép, szép térés legyen, telve nappal, kedvvel,
Érettebb kezekkel, szentebb szeretettel,
Ha idegen fénytõl káprázik még szemem –
S csengő ifjúsággal régi úton járok,
Szépen, halkan lépjek, fel sohase keltsem
Az otthoni csendes, egyhangú világot.
