Onagy Zoltán

A lócsiszár költő – Balassi Bálint

2011. június. 01. - 06:27

Ágyúlövés éri Esztergom ostrománál. Mondjuk ki: tökön lövi egy török védő. Azt roncsolja szét, ami a legtöbb gondot okozza Balassinak egész életében. Az első sorokban harcol, hogy az első hullámban zsákmányoljon. Akkoriban divat a szabad rablás (ma is divat, lásd a balkáni háborút), mert a lókereskedelem nem hoz hasznot. Negyven éve alatt egyik bonyodalmas nőkapcsolatából a másikba rohan. Legendás levélrészletét: "Ha Isten segít, nagyúr leszek, ha másképp nem, farkam által." – az is ismeri, aki egyetlen Balassi strófát nem látott. Csakhogy a fontos nőkhöz rendszerint tartozik egy férfi. Vagy több. Balassi korában is. Ebből származik a feljelentés, az összecsapás, menekülés. Balassit elképesztő vádakkal jelentgetik fel. A féltékeny férfi fantáziája kimeríthetetlen. S mert minden elromlik, ami elromolhat, minden lehető jó házasságról lecsúszik, visszacsámpáz tíz évvel korábbi szerelméhez, Júliához, Losonczi Annához. De itt is kosár. Anna elhajtja. Ekkor kezdődik a valódi mélyjárat, a lócsiszárkodás, amely az ostromig, és a május harmincadikán bekövetkező haláláig tart.

Ha így nézzük. Ha másként, a reneszánsz szerelmi líra apja. Minden volt, ami lehetett. Gazdag főúr, száműzött, tájékozott költő, iszákos kocsma- és pincejáró, epedő férfi és trükkös nőcsábász, végvári tiszt, végül filléres lókereskedő. Rimay János, a hű tanítvány, apród és egyebek, sírversében – egyebek mellett – a következőket adja a haldokló Balassi szájába:

„Mit mondhatok? Éltem,

Hol bátran, hol féltem.”

Általában így teszünk, mi, halandók.

Haláláról kevés egykorú feljegyzés maradt fenn; a legfontosabbak:

Balassa András leírása szerint: „Anno 1594 die 19. Maii minden két combját lőtték által, és az barbélyok gondviseletlenségek mia holt meg 30. eius és vitettem Újvárra.”

Balassa Zsigmond tudósításában: „Anno 1594 die 19. Maii Esztergom vára vívásakor, midőn ostromnak mentenek az vízvárnak, lőtték meg Balassa Bálint Uramot az ostromon. Minden két combján átalment az golóbis, de csontot és ízet nem sértett. Vesztette az barbély, Mátyás hercegé, nem akarván szót fogadni az magyar barbélyoknak és holt meg hertelen die 30 eiusdem.”

A Kriván havasa alatti Hibbe kegyúri templomában temették el, ahol öccsével, a nem sokkal őutána elhunyt Ferenccel együtt, apja és anyja mellett nyugszik. A hősi halált halt költőnek Rimay János magyar nyelvű, verses epicédiummal, gyászverssel állított emléket. Ő az istenes és vitéz Balassit a bibliai Dávidra utaló szerepjátékkal jellemezte, a profán poétát viszont az antik mítoszra utalva, a „magyar Amphion” névvel ruházta fel.

Gyarmati és kékkői báró Balassi Bálint, eredetileg Balassa; Zólyom, 1554. október 20. – Esztergom-Szentkirály, 1594. május 30., költő, lókereskedő.

Kapcsolódó:

Balassi: Hogy Júliára talála, így köszöne neki