Horváth Péter
Különös pálya, különös vonal. Nyomdászként kezdi, kéziszedőként fiatal felnőtt életét, ettől azonnal jobban figyeltem rá. De már '77-ben megkapja a Művészeti alap díját, aztán KISZ-díjat, nívódíjakat, majd hangjátékpályázatot nyer Japánban, Év Könyve jutalom. Minden, ami kell az induláshoz. Horváth Péter ma mégis olyan író, akit hátratolnak egyéb dolgai, eltűnik mögöttük.
Színésznek készült. De elhagyta a pályát, hogy rendezőként, színműíróként térjen vissza közel két évtized után. Azt mondja: "a színművészetet azért hagyta abba, mert meg volt győződve arról, hogy öt éven belül Kossuth-díjas lesz, és akkor semmi sem inspirálja tovább. Inspiráció nélkül pedig nehéz az élet." Tehát másfél éves működés után – bár a Kossuth-díjnak semmi jele nem mutatkozott – írással és pénzkereséssel foglalta el magát; éjszakai mosodai segédmunkástól a Folyamszabályzó és Kavicsmosó Vállalat matrózáig mindenféle munkát elvállalt, mindenféle állást betöltött. A 70-es évek második felétől az első húsz legjobban kereső magyar író közé tartozott. Amihez persze rendkívüli szorgalom és szerencse szükségeltetik. Horváth Péter egyiknek sincs híjával. Húsz évbe került, hogy felismerje, írni, sokat írni valóságos visszajelzések nélkül (ez a magyar irodalom, vagy talán minden irodalom természetéhez tartozik) azzal jár, hogy az ember szétírja magát, mint a görögdinnye a napon felejtve. Minden nappal kásásabb lesz. Közönséget akart, azonnali reakciót. Ettől kezdve drámának nevezett színműveket ír. Zenés darabokat. Meg sikeres, szórakoztató filmeket. És, ki ne hagyjam valahogy, a mostanában megszűnt Szabó család rádiós szappanopera szövegkönyvét. Mondjuk, ettől szék mellé ültem.
Amikor először találkozunk 1980 környékén, a lakásban, ahol én is, fehér kötött gyapjúpulóverét mossa a csapban, pedig ott a nője. Már ekkor látom, hogy nagy jövő előtt áll. Ma írja és rendezi különös darabjait. Hajdanán épp olyan öröm volt kézbe venni a könyveit olvasóként, nagy laza szöveg, humor, ötletek, csavarintások, valahol a szélén fájó emberi igazságok, egy-egy vértócsa, mint az ugyancsak ebben a hónapban (18-án) születésnapját ünneplő Grecsó Krisztiánt, akit ugyancsak beszippantott a filmcsinálás varázsa.
De lehet, ez így van rendjén. A pénz beszél, az olvasó nem veszi a könyvet, a filmiparba, a színházba meg csak csurran, cseppen. Hiszen a politikusok és politika közeliek, akik a pénz adják, ünnepen sem olvasnak szépirodalmat, de ünnepileg masíroznak egyik premierről a másikra. Mit lehessen tenni?
Horváth Péter, Budapest, 1951. május 7., író, rendező.
Könyvei:
Egéridő, novellák, 1976
A sárga táltos, meseregény, 1977
Öcsémnek szeretettel, kisregények, 1980
Csendet kérünk, próba van, elbeszélések, 1981
Sosemvolt aranykorunk, regény, 1982
Szabad vegyértékek, regény, 1984
Örömzene, regény, 1986
Szerelem első vérig, ifjúsági regény, 1987
A Fekete Kéz visszavág, ifjúsági regény, 1990
Színház a magasban, regény, 1993
Horváth úr szerelmei, regény 1999
Kamarambó, a Senki Fia, meseregény 2008
STRANDREGÉNY, Regény, 2009
Színművei:
Porond – egyfelvonásos, 1976
Kamarambó, a Senki Fia – mesejáték, 1979
Enyém a vár – mesejáték, 1985
Bolero – dráma, 1987
Padlás – félig mese, félig musical, 1988
(Sztefanovity Dusánnal közösen, zene Presser Gábor)
Csaó, Bambínó – tragikomédia, 1990
ABC – tragikomédia, 1994
Május 35. – dramatizáció bábokra és emberekre, 1995
Svejk vagyok – zenés játék, 1995
(zene: Selmeczi György, versek: Béres Attila)
Hab (Dollármama) – vérbohózat, 1997
(H. P. Bigest álnéven)
A három testőr – zenés játék, 1998
(zene: Selmeczi György, versek: Béres Attila)
Amphitryon 2000 – prózamusical, 1999
Kishollivúd – tragikomédia, 2001
A Pesti Szín – zenés történet-játék sok zenével, 2004
(Selmeczi György társaságában)
Kilencen, mint a gonoszok – komédia, 2003
56 Csepp vér – musical 2006
(zeneszerző: Mihály Tamás)
Bevetés (Local Global Time) – musical LGT dalokra, 2007
