Ugrás a tartalomra

400 éves a Jakab király bibliája

Ezekben a napokban Anglia egy olyan könyvtörténeti eseményt ünnepel, amelyik évszázadokra meghatározta az írott angol nyelvet. A King James Bible néven számon tartott 1611-es protestáns bibliáról van szó, amit I. Jakab király döntésére állítottak össze, s amelyet azóta számtalan kiadásban felújítottak. Ennek a kiadványnak a szövegét hat, összesen 47 főből álló “munkaközösség” hitelesítette, két-két csoport dolgozott Westminsterben, Oxfordban és Cambridge-ben. Nem volt szó teljesen új bibliafordításról, hiszen az angoloknak már 1535-ben volt teljes anyanyelvi bibliájuk (a Tyndale-Coverdale-fordítás). Ezt össze kellett hasonlítaniuk az ún. genfi Bibliával, illetve a már 1568-ban elkészült „püspöki” fordítás-változattal, főleg nyelvhelyességi, stiláris szempontból. A Jakab király Bibliája végül is kompromisszumos megoldás az anglikán egyház puritán és konzervatív szárnya között – bár megjelenése után egyik irányzat sem volt vele teljesen megelégedve, hosszú távon mégis ez lett az angol Biblia, a legtöbbet használt és forgatott Szentírás-változat. Szerkesztői tudós angolok voltak, a közülük talán legismertebb, cambridge-i Lancelot Andrewes számos más nyelvű bibliát is átnézett, köztük egy magyart is, Szenci Molnárét, amelyet Németországban adtak ki (ma is megvan még a cambridge-i Pembroke College könyvtárában).

Érdekes az angol nyelvnek ezt az alapművét összevetni a teljes magyar bibliafordítással. Mint tudjuk, nálunk a protestáns fordítás harminchat évvel megelőzte a katolikust – a Károli Gáspár nevével fémjelzett 1590-es „vizsolyi” Biblia négy évig készült, legalább hat fordítótárs segítségével. Ebből a szempontból a Jakab királyéhoz hasonlít, azon is négy évig dolgoztak fordító-szerkesztői. Ám a magyar fordítóknak nehezebb dolguk volt, hiszen Magyarországon a nagyszombati megalapításáig nem létezett egyetem, az angliai Cambridge-ben viszont Erasmus már a XVI. század elején bevezette a görög nyelv tanítását és a szerkesztők közt volt, aki a latinon és görögön kívül a héberhez is értett. És bár Sylvester János jóvoltából a magyar Újtestamentum már 1541-re elkészült, a teljes bibliafordításhoz az kellett, hogy számos magyar Wittenbergben és más külhoni egyetemen tanuljon, meg az is, hogy akadjanak gazdag főurak, akik egy ilyen vállalkozást pártolnak. Rákóczi Zsigmond és ecsedi Báthori István országbíró személyében Károliék megtalálták a vaskos könyv kinyomtatásához szükséges mecénásokat, szereztek elegendő pénzmagot és így készülhetett el 1590-re 7-800 példányban a magyar Biblia.

De az angol nyelvű Szentíráshoz hasonlóan a Károli-fordításnak sem lett akkor még átütő sikere. Kellett hozzá egy Szenci Molnár Albert, aki aztán Hanauban 1608-ban „megjobbítva” újra kiadta a vizsolyi bibliát. Végül is ez a javított kiadás lett a későbbiek alapforrása, illetve őse, tehát Szenci Molnárnak köszönhetjük, hogy „a magyar nyelv mércéje” néven emlegetett magyar protestáns bibliafordítás Dávid zsoltáraival együtt közkinccsé – és nem csak a reformátusok tulajdonává  – lett. Bár 1626-ban megjelent a Káldi-féle katolikus fordítás is, a Jakab király bibliájának angliai fogadtatásához hasonlóan a hanau-i biblia és a zsoltárfordítások nyelve az, amin számos magyar író és költő nevelődött. Így lett a „Mint a szép híves patakra…” vagy a „Tebenned bíztunk eleitől fogva” kezdetű zsoltár épp olyan fontos szellemi és nyelvi örökségünk, mint a katolikus templomokban énekelt, fájdalmasan lemondó, első ízben 1715-ben lejegyzett „Boldogasszony anyánk”.


Kép: wikipedia/Vizsolyi Biblia Kecskeméten/Bán Magdolna könyvtárvezető szíves közlése

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.