Onagy Zoltán

Rejtő-legendárium

2011. március. 29. - 04:37

(1905. március 29.–1943. január 1.)

A munkaszolgálatos zseni.

Előbb megírja színdarabjait, P. Howard-regényeket, még előbb közbeutazza Európát, él, ahogyan lehet. Hol dokkmunkásként, hol illatszerárusként, heringet halászik, építőmunkás, gobelinkereskedő. De megfordul cirkuszban is. Potyautasként eljut Afrikába, ahol összejön idegenlégiósokkal. A teljes kör – érdemes végigfutni, aki úgy képzelte, ki se mozdul a kávéházból – így néz ki: Hamburg, Svédország, Svájc, Prága, Bécs, Konstantinápoly, Ankara, Felső-Ausztria, Dalmácia, Párizs, Lyon, Marseille, Ajaccio, a spanyol partok végig, majd ismét Marseille, Forte Saint-Jean, Észak-Afrika, Abu Kir, Dakar, Casablanca, Djebel, Nizza, Genova, Villefranche, Monaco, Monte-Carlo, San Remo, Milánó, Klagenfurt, Verona, Pádua, Velence, Budapest. Nyitott szemmel jár, későbbi regényfigurái hazajönnek vele. Itthon lemond a színészetről, írni kezd, közben nyelvtanár. Élni kell.

Salamon Béla a Terézkörúti Színpadnál házi szerzőként alkalmazza, sikeres darabokat ír. Jól keres, de szenvedélyes kártyás, a szerencsejáték pedig olyan betegség, amihez nem lehet elég jól keresni. Lipótmezőn kezelik, ahonnan napközben szabad kijárása van. '42-ben a nagykátai kórházból betegen viszik el a nyilasok. Harmincnyolc évesen fagy meg Jevdokovóban. Az olvasó, aki szívesen ellebeg Rejtő humorán, mert elfelejti közben civil életét, káromkodna néhány speciálisan cifrát. 1956-tól újra megjelennek a könyvei. Nem tudni, mit szól a magasirodalomhoz, amíg szól, amúgy an block, mit szólna most, ha látná, filológusok bújják a hagyatékát, disszertáció készül belőle, irodalomtörténészek elemzik vadul.

A Japán kávéházban – a mai Írók Boltja – írja darabjait, regényeit. Ha a kávéházban fizetnie kell, a legenda szerint Rejtő letép néhány bekezdést készülő regényéből, ezzel a pincér átbaktat a kiadóba, ahol kifizetik a cechet. Így a legenda, ami szerény véleményem szerint súlyos marhaság. A Nova kiadó (bűnügyi és légiós regények kiadására szakosodott), minden bizonnyal jól kaszált Rejtőn, de ekkora úr íróban soha nem létezhetett magyar földön. Légiós regényei a divatos ponyva paródiái. Egyszerre abszurd és valóság. Aki olvasta a Piszkos Fred regényeket, a Vesztegzár-t, tudja, zseni volt. Egy bolond zseni, a bolondot a szó valódi értelmében használva. Akit az őrült kor nem hagyott sokáig élni.

Nyolc kistörténet a Rejtő-legendáriumból

"A kéziratok addig-addig hányódtak, míg valaki szóvá nem tette 1956-ban, hogy az óvóhelyen eme pótolhatatlan papírokkal fűtenek. Ekkor összegyűjtötték a házban szanaszét heverő, Rejtő gyorsírásra emlékeztető ákombákomjaival telerótt lapokat, az agyonjavított gépiratokat."

"A PIM-be került, salátaállapotban lévő anyagban a kézirattárosok felfigyeltek a konzekvensen számozott lapokra, amelyeket sorba rakva posztumusz kötet állt össze: a Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam annak a csavargásnak a lenyomata, amelyet az író az 1920-as évek végén tett Európában. Leírja a kávéházi életet és a sanyarú sorsot, amelyet 25-28 évesen átélt."

"Az életrajzot idézi a szakértő: Rejtő Jenő 1930-ban csak konzuli útlevéllel és nyolcvan líra kölcsönnel tudott hazatérni a többévnyi kóborlásból, amelynek során sejthetően alkalmi kulimunkákból, házalásból tartotta fenn magát."

"Nem olyan alkat volt, aki házikabátban ülve, könyvtárszobájában mereng készülő művein. Viharos életet élt, mindenhonnan előlegeket vett fel, s hogy vállalásait teljesítse, nemcsak kávéval és cigarettával spannolta magát, hanem az Aktedron nevű, akkor legális anfetaminszármazékkal is."

"Egy második könyv is kitellett a hagyatékból, méghozzá a Bedekker csavargók számára. Ebben olvasható például az idegenlégió hazug romantikáját leleplező Légió! Ez még nem a "vidám cimborák gyülekezete, akik megtréfálják a káplárt, és helyreállítják a világ megbomlott rendjét, megolajozzák kacagással és pofonokkal a kisiklott tengelyt. Ehelyett így ír róluk: "… tele van velük a kikötő, nem szeretik őket, durva, műveletlen, kötekedő emberek, sokat hazudnak, s ha nincsenek többen, gyávák is." Vélhetően nem saját élményeit sorolja, hanem külvárosi kocsmákban, kétes alakoktól megszerezett információkat. Később a család sem támasztotta alá, hogy Rejtő légiósnak állt volna, végtére az nem olyan hely, ahol körülnézünk, és ha nem tetszik, odébbállunk…"

"Rejtő első irodalmi próbálkozásait egy kis kötetre való vers szemlélteti a hagyatékban, alattuk az aláírás: Reich Jenő. Vagyis Rejtő eredeti neve. Szokásos kamaszkori versek ezek, leginkább szenvelgő Ady-utánérzést keltenek. Szerencsénkre nem maradt meg harmadrangú költőnek, akik tömegével nyüzsögtek akkoriban. Ponyvaszerző is százszámra publikált Rejtővel egy időben. Ez az igazi teljesítmény: napi fogyasztásra szánt műfaj képviselőjeként fönnmaradni évtizedek múltán is! Saját korában Máraival vetekedett a sikerszerzők rangsorában, aztán meg olyan olvasott volt, mint Jókai. Manapság biztosan lejjebb szorították a Harry Potter-történetek, de figyelemreméltó, hogy a Népszabadság és az Alexandra Könyvkiadó hetente megjelenő új sorozatában kötetenként hatvanezres példányszámot szánnak neki."

"Egyfelvonásosaiból, kabaréjeleneteiből egy 1988-as kiadásban 122-t számlálhattak össze. Ha hinni lehet a legendának, írt öt felvonásos történelmi drámát is, de jelenleg ennek nincs nyoma."

"Hozzálátott a tízfilléres világvárosi regények írásához, egy ilyennel, ha rákészült, akár két éjszaka alatt is végzett. Majd megkezdődött a Nova-kiadós pengősregény korszaka. Ez a családi vállalkozás külföldi irodalmat adott ki, innen a P. Howard írói név. Úgy állíthatott be a Novához, hogy ő csak fordította ezt a könyvet. Az elsőnél, A pokol zsoldosainál még az "eredeti" cím is szerepel a kolofonban, csakhogy kicsit hibásan, egy "l"-lel írva az angol hell (pokol) szót… Eleinte a kiadó ódzkodott attól, hogy humort is belevigyen az idegenlégiós, western- és bűnügyi történetekbe, ám a korabeli közönség Rejtőt igazolta. Vevő volt a pesti poénokra, és persze az ezekkel összeolvadt, fordulatos cselekményű, tesztoszteronszintet növelő akcióhistóriákra. Végül Rejtő Jenőn eluralkodott az idegbaj. Valószínűleg mániás depresszióban szenvedett. Árulkodnak erről fennmaradt levelei, amelyekben nyoma sincs humornak, hosszú oldalakon önti panaszáradatát a kiadóra, amiért az az ő engedélye nélkül húzott a kéziratból, és ezzel egész oldalakat tett tönkre. Teljességgel alaptalan legenda hát, hogy a Japán kávéházban letépett kéziratlapokkal fizetett Rejtő Jenő, részint mert nem "készre írta" műveit, hanem hosszasan csiszolgatta őket. És aki annyira ragaszkodik a szövegéhez, mint szülő édes gyermekéhez, az művész a javából, és nem sordíjra ácsingózó bérszerző." (Thuróczy Gergely)

Rejtő Jenő (született Reich Jenő, írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery) (Budapest, 1905. március 29. – Jevdokovo, Szovjetunió, 1943. január 1.) magyar író.

Főbb művei

Légiós regények (P. Howard álnéven)
A pokol zsoldosai (1936)
Jó üzlet a halál (1937)
Menni vagy meghalni (1937)
Csontbrigád (1938)
A fehér folt (1938)
Bradley Tamás visszaüt
A láthatatlan légió (1939)
Az elátkozott part (1940)
A három testőr Afrikában (1940)
A tizennégy karátos autó (1940)
Az ellopott század
A Sárga Garnizon
Az előretolt helyőrség
Vanek úr Párizsban
Az úr a pokolban is úr

Humoros és/vagy bűnügyi történetek
Az elveszett cirkáló (1938)
A megkerült cirkáló
Vesztegzár a Grand Hotelben (1939)
A szőke ciklon (1939)
Piszkos Fred, a kapitány (1940)
Piszkos Fred közbelép (Fülig Jimmy őszinte sajnálatára)
Egy bolond száz bajt csinál
Vanek úr Párizsban
Ezen egy éjszaka
Az ellopott futár
A boszorkánymester
A drótnélküli gyilkosság
Az elsikkasztott pénztáros
Pipacs, a fenegyerek
Az utolsó szó jogán
Akik életet cseréltek
Fekete kapitány
Legény a talpán
Halálsziget
Egy görbe éjszaka

Westernregények (G. Lavery álnéven)
Nevada szelleme
Nincs kegyelem
Tigrisvér
Texas Bill, a fenegyerek
Pokol a hegyek között

Westernregények (P. Howard álnéven)
A Néma Revolverek Városa

Útirajz
Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam (2003)
Bedekker csavargók számára (2003)
Az utolsó szó jogán c. válogatás egyes novellái (1967)

Meg nem jelent művek
A parancs az parancs (A három testőr Afrikában folytatása lett volna.)