Ősz utca
Szegednek van egy utcája, amelyik az őszről kapta a nevét, ezért amikor leírják, hogy Ősz utca, olyanná válik a hangulata, mintha egy költő emelte volna szimbólummá valamelyik versében. Ha végigsétálunk rajta, párhuzamosan a zajos sugárúttal, egy kisvárosban találjuk magunkat, ahol a fejünk fölé emelkedő huszadik század végi loggiák megvédenek az Ősz utcai esőktől. Mert arrafelé gyakran ered el az eső a nyár legforróbb napjaiban is – és mire a kutatók kiérkeznek a helyszínre, hogy dokumentálják és megvizsgálják a csodát, az egészet már ellepi az őt keresztező Tündér utcai por. Merthogy a Tündér utca is különleges hely, itt laknak még Temesi Ferenc, a Por című szótárregény szerzőjének szülei, innen szállnak tehát tova az apró szemcsék az Ősz utca irányába, amely sajnálatos módon kimaradt a műből. Pedig ezen az utcán érdemes végigsétálni, mert bár azt hisszük, egy-egy város főtere az igazi látlelet, valójában az emberek hamar elszállingóznak onnan, miután megmutatták legjobb ruháikat, legvidámabb hangulatukat és megnézték az arra haladó fiatalság legújabb hóbortjait.
Az Ősz utca ugyanis a kicsi Magyarország, bár nem csonkítja senki, vagy legalábbis veszteségei többnyire láthatatlanok. Megfér egymás mellett a luxustársasház, ahol céges autók parkolnak, és az omladozó vakolatú, egykori bérház, ahonnan a bácsi indul a biciklin sörösüvegeket és -dobozokat gyűjtögetve, hogy aztán Béla bá kifőzdéjében hatszáz forintért vehessen az öreg szakács jólelkűsége miatt egy ebédnek számított, de valójában a vacsorának is elegendő ételt. Ott aztán kipolitizálhatja magát, hiszen az öreg állandó ellenzéki, ezért is az A és a B menü, lehessen miből választani. Nála tehát ebéd előtt levezethető a feszültség, hogy a szieszta már a könnyed magyaros ételek után az ország féltett álmait csalogassa a pihenő szemhéja mögé. Béla bá azonban nem alszik nyugodtan, mert az Ősz utcától nem messze megnyitott a főzelékes, és tíz forinttal aláment az áraknak. Magyar versenyez a magyarral, ez a szomorú, mondja elkeseredetten, szívesebben harcol a multikkal meg a franciákkal, akik elfoglalták az iskolai menzákat is.
De voltak arrafelé más változások is. Korábban két roma család dolgozta fel a Rómeó és Júliát, amikor bandaháborúba keveredve végül kikristályosodtak a területi viszonyok. Ma már páncélkapu védi a győztesek kastélyát, amely előtt luxusautók fordulnak meg öltönyös gengszterekkel, akik között néha eltolja a bácsi a biciklit, és akikre a Béla bá is csak annyit mer mondani: megnézné az adóbevallásukat meg a munkanapjukat. Bár inkább hallgat, arról is, hogy a tőlük száz méterre található Corleone Motelben mossák a pénzt, amelyet köztudottan nem látogat egyetlen ember sem. Csak az eladó lakások szaporodnak körülöttük, de a virágok mindig gondozottak, a gyep is megfelelően kezelt. A sosem lakott motellel szemben megjelent a luxusipar is. Fogtechnikusok cigiznek fúrók zaja mellett, és a szomszédos szépségszalonból kilépőket fotózzák a csiszolt porcelánból vagy a Tündér utcából származó por telítette szemeikkel.
Bár az Ősz utca akkor az igazi, amikor valóban beköszönt tájékán az ősz. Akkor a bácsi felteszi biciklijére az első kosarat is, és szorgosabban gyűjti a pénzre váltható hulladékot. Béla bá kevesebbet és ahhoz képest kilátástalanabbul politizál. A gengszterek el tudják rejteni pisztolyaikat a bőrdzseki alá, és a kastélyon belül élik ki egyéb szenvedélyeiket. A szépségszalonból kilépőket nem bámulják a fehér ruhás fogtechnikusok, mert arcukból egyre kevesebbet láttat a homlokukra húzott sapka. Az egyre gyakoribb esők pedig azzá változtatják a port, ami, valljuk be őszintén, jobban illik az Ősz utcához: az emberekre rakódó sárrá, ami beleragad fehér köpenyükbe, ételhordóikba, összeguberált hulladékaik közé, rászárad luxusautójukra és fegyvereikre, és nem tünteti el onnan semmi, csak a tavasz, mert Szegeden arról is utcát neveztek el, amelyet meg éppen a Föltámadás keresztez, és nincs is olyan messze.
