Hudy Árpád: Lottó – tudományos alapon
Döntöttem: nyerek a lottón. Ideje tennem valamit a szűnni nem akaró világválság ellen, elvégre az is folyamatosan tesz ellenem. Mivel nem vagyok kétkezi bróker, minden hájjal megkent becsületes vállalkozó, megélhetési politikus vagy megasztár, marad számomra a meggazdagodásnak ez a mindenki előtt egyenlő eséllyel nyitva álló útja.
Úgyis hagyománya van családunkban a lottózásnak, nem a meggazdagodásnak. Nagyanyám, még az ántivilágban, minden héten kétszer lelkiismeretesen eltipegett a kis külvárosi trafikba, egyszer leadta a dohányszagú üzletben a szelvényt, mindig ugyanazokkal a számokkal, majd pár nap múlva felírta tompa ceruzával egy papírdarabkára a kihúzott számokat. Az évtizedek alatt talán kétszer nyertek csekélyebb összeget, mondogatta is nagyapám, hogy ha életük során félretették volna a szelvények árát, felért volna egy tisztes nyereménnyel.
Derék nagyszüleim – mentségükre legyen mondva: túléltek két világháborút – nyilván nem a megfelelő stratégiával játszottak. Én azonban szigorúan tudományos alapon állok a dologhoz, alaposan előkészítem elméletileg. A nyerő szelvény titka az, hogy a rajta lévő számokat húzzák ki. A közhiedelemmel ellentétben ehhez a szerencsének semmi köze. Egyszerűen csak előre meg kell állapítani, hogy mi jön ki az éppen esedékes húzáson. Nemzedékek óta kiváló matematikusok hada foglalkozik e kérdés megoldásával, a kiváló háziasszonyok légióját nem is említve. Nem szabad tehát találgatni, ide-oda kapkodni. Logikus elemzésre van szükség, el kell mélyülni a játékelméletben.
A játékelmélet maga is játék, és nagyon érdekes, hacsak nem az iskolában tanítják. Alapja a valószínűségszámítás – már maga a szó is milyen gyönyörű! A gyakorlatban azonban az a bökkenő, hogy sorsolás alkalmával éppen a legvalószínűbb számok makacsolják meg magukat leginkább, és a világért sem jönnek ki. (Erre akár mérget is vehetünk, ha azt akarjuk, hogy mégis kijöjjenek.) Igaz viszont, hogy ha nem így volna, akkor annyi lenne a főnyeremény, mint a rosta lika, és annyit is fizetnének érte, mint valami nyomorúságos kettes találatért.
Kerüljük meg tehát Fortuna asszonyság szeszélyének kínai falát, mint Vertmaht a Mazsinó-vonalat, és tegyünk a legvalószínűtlenebbekre! Igen ám, de a fenti, politikailag szigorúan korrekt számítás szerint ezáltal éppen ezek a léptek elő legesélyesebbé. A számok csúfondárosan vigyorognak ránk a reáliák rideg világából. Pedig – a klasszikus ötös lottónál maradva – csak kilencven számból kell nyakon csípni azt a bitang ötöt! Mi lenne, ha a természetes számok végtelen halmazából kellene eltalálni őket, az imaginárius, komplex és transzcendens numerusok galaktikáiról nem is beszélve!
Kilencven közül minden tizennyolcadik nyerő! De melyek?! A legegyszerűbb, mindenkinek ajánlható módszer megálmodni őket. Aki álmatlanságban szenved, az előráncigálja a maga és környezete születési dátumait, volt és jelenlegi házszámait, egyéb jellemző statisztikai adatait. Nincs azonban garancia arra, hogy a megfelelő évben, hónapban és napon születtünk, mint ahogy lakhelyünk sem juttat feltétlenül az áhított házszámhoz, és az irányítószámok sem mindig megbízhatóak e téren. Ezért hát mindazok, akik nem szeretnék a véletlenre bízni a dolgot, maguk elé teszik a számsort, és sorra vaktában ráböknek, esetleg cetliket írnak, és előcelebrálják a sorsolást. A művelet holtbiztosan eredményezi az öt számot, mármint a kitöltendő szelvény számait. Sajnos a húzáson, eléggé el nem ítélhető módon, rendszeresen elhibázzák őket.
A kérdés megoldásához tehát még nem jutottunk el, ám manapság, amikor napról napra egyre látványosabb eredményeket ér el az emberiség a betegség, a szegénység, és nem utolsósorban a terrorizmus elleni küzdelemben, nem szabad felhagyni a reménnyel. Szigorúan tudományos alapon.
