A tortsalmyzmus

A múltszázad derekán, Erdély egyik patinás szögletében élt egy öreg órásmester. Évtizedek óta kúrálta lelkiismeretesen az álmos kisváros átmeneti időtlenségbe merevedett, vagy a rohanó idő után kullogó meg eléje siető kronométereit. De míg naphosszat az apró fogaskerekekkel, parányi csavarokkal, makacskodó hajszálrugókkal pepecselt, elméje máshol járt. Szabad óráiban aztán, éjszakákba nyúló csöndes magányában, míg köröskörül a polcokon versenyt percegtek mechanikus páciensei, elmélyedt a lét rejtelmeiben. Filozofált. Mintegy revansként arra, hogy a racionalizmus és felvilágosodás korában a bölcselők, akik isteni óraszerkezetnek gondolták a mindenséget, szívesen babráltak a nagy gépezet miniatűr földi másaival.
Tortsalmy bácsi, ahogyan a városban mindenki ismerte, az idők folyamán saját rendszert alkotott a világról, és filozófiáját – egy vidéki órásmester szerénységével – tortsalmyzmusnak nevezte el.
Az, hogy a tortsalmyzmusról mindmáig egyetlen könyv, tanulmány, ismertetés, még csak egy újsághír vagy utalás sem jelent meg, annak köszönhető, hogy kigondolója egyedüli mestere, tanítványa, képviselője, ismerője és értelmezője volt e filozófiai irányzatnak. A nem létező források arról is hallgatnak, miért nem ismertette meg Tortsalmy bácsi eszméivel kortársait és az utókort. Netán nem tartotta őket arra méltónak? Vagy szándékában állott ugyan, de valamilyen összeesküvés (gondoljunk csak a filozófusok könyörtelen világára) gátolta meg őt tanai terjesztésében?
Akárhogyan áll is a dolog, a tortsalmyzmusról, nevén kívül, semmit sem tudunk – és éppen ez teszi olyan izgalmassá! Semmi, de abszolút semmi (Heidegger!) lehetőség a tételeit cáfolni vagy félreértelmezni. Ezt csinálják utána a prominens bölcselőkollégák! Még csak nem is úgy állít semmit, hogy nihilista volna, vagy tagadná a megismerés lehetőségét. Rendszerének egyáltalán nincsenek fogalmai, amelyek összezavarhatnák a többi gondolkodót. Nyugodtan állíthat róla bárki bármit, anélkül, hogy ellentmondásba keveredne. Totális demokrácia a filozófiában. Bölcsesség mindenkinek!
Egyáltalán: mi az, hogy „fogalom”? Nem maga az újabb kori filozófia relativizálta és oldotta semmivé földhöz (na jó, térhez, időhöz, nyelvhez satöbbi) ragadt elődei minden korábbi, kínkeservesen kimunkált eszméjét? Ma a semmi ágán ücsörög a kiszikkadt agy. Ki merne manapság önálló, koherens filozófiai rendszerrel előállni, kitéve magát a szakmabeliek gúnykacajának? Mert hát a filozófia egy ideje unalmas szakma csupán, annyi vonzereje van a kívülállók számára, mint az olajfúrás technológiájának. Platón és Arisztotelész kései utódai kommentárok értelmezéseihez gyártanak széljegyzeteket.
Tortsalmy bácsi tehát kora előtt járt, akárcsak a műhelyébe cipelt ódon faliórák és kopott vekkerek némelyike. A modern gondolkodás pionírja volt inkognitóban, filozófiájának elméleti fontossága a szó szoros értelmében felmérhetetlen.  Ám még ezt is meghaladja életművének gyakorlati jelentősége. Nem kívánta ugyanis vele boldogítani az emberiséget, amely tudvalevőleg elég szkeptikusan fogadja az ilyen kísérleteket. A tortsalmyzmusra nem hivatkozhat egyetlen diktatórikus, totalitárius ideológia sem, igaz, azok sem, amelyek kíméletlenül hadakoznak ellenük. Nincs benne felsőbb- meg alsóbbrendű ember, osztály meg elit, felettes én, elidegenedés és hasonlók. Nyugodt szívvel felépíthető rá az emberiség jövője, akármilyen legyen is az.
Igazi nagysága a szellem területén abban is megmutatkozik, hogy – az összes többi bölcseleti iskolával ellentétben – nem szolgál alapul szofisztikus mindentudóknak, szőrszálhasogató szövegkritikusoknak, hermeneutikus fontoskodóknak fűrészpor aromájú vitákra, előadásokra, tanulmányokra. Valóságos áldás az emberiségre, hogy nem jelenhetnek meg róla könyvek, doktori értekezések, elrettentő eszmefuttatások obskúrus filozófiai, pszichológiai és másmilyenológiai szaklapokban meg évkönyvekben. Végül, de nem utolsó sorban: egyetlen tanár, professzor sem nyaggathatja tanítványait a tortsalmyzmusra vonatkozó perverz kérdésekkel.
Mindezért szobrot érdemelne a néhai órásmester. A jövendő nemzedékek, amelyeknek valószínűleg már a puszta gondolkodás is nehézséget fog okozni, seregestül zarándokolnának az Ismeretlen Filozófus grandiózus emlékművéhez. Ha lenne.