A hitelesség aspektusai
2012. február 20-án kelt az a levél, amelyet 9 írószervezet írt alá, és juttatott el „Réthelyi József” miniszternek még a József Attila-díjak kiosztása előtt. Az említett dokumentum befényképezett változata cikkünkben olvasható. Ebben az önmagukat szakmainak definiáló szervezetek jelzik, hogy nem tudják elfogadni a minisztérium feltételeit: 26 jelölt megnevezését, akik közül 13 személy kerüljön be a ténylegesen díjazottak közé. Megfogalmazzák abbéli reményüket is, hogy az általuk javasolt idei névsoron a minisztérium nem fog változtatni. Ezzel együtt kijelentik, hogy eleget tesznek a minisztérium felkérésének, és részt vesznek a kuratórium munkájában. Ez egyrészt azért érdekes, mert ezek szerint a gesztus megtörtént a minisztérium részéről, másrészt pedig saját jelölési keretüket maguk az írószervezetek szabták szűkebbre, amikor kijelentették: csak 13 nevet jelölnek a felajánlott 26 helyett. Eleve elutasítják az egyezkedés lehetőségét, egyféle sajátos ultimátumot adva a minisztériumnak.
A sajátos egyezkedési mechanizmuson túl a levél hitelességével kapcsolatban is több probléma merül fel.
Mészáros Márton lapunkban korábban közzétett állítása nem állja meg a helyét, vagyis a címzett nem Réthelyi Miklós, hanem a kormányzat nem létező tagja, „Réthelyi József”. Ez azonban látszólag csak a Fiatal Írók Szövetsége egyik tagjának szavahihetőségét vonja kétségbe, tehát valóban nem egy jelentős, ám kellemetlen probléma. Azért kellemetlen, mert az aláírók közül senkinek sem tűnt fel, hogy a címzett nem stimmel. Mindenki szolgaian aláírta a levelet.
A levél nagyobb felbontásban itt érhető el
A levél hitelességével kapcsolatos további gyanakvásra ad alkalmat, hogy a változtatások ellen szavukat felemelő szervezet között ott szerepel a Magyar Pen Club is. Ennek elnöke ugyanis maga Szőcs Géza. A levél születésénél tehát az az érdekes helyzet állt elő, hogy Szőcs Géza, a Magyar Pen Club elnöke saját főnökénél kétségbe vonja Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkárnak a József Attila-díjakkal kapcsolatos döntési mechanizmusát. Ha azonban közelebbről megnézzük a Magyar Pen Club nevű szervezet fölötti aláírást, láthatjuk, hogy az nem Szőcs Gézától származik. Valaki tehát úgy írta alá az említett levelet, hogy minderről nem kérdezte meg az említett szakmai szervezet elnökét. Kérdés tehát, hogy mennyire tekinthető hitelesnek egy ilyen, minden bizonnyal az egyik szervezet vezetőjének jóváhagyását nem élvező dokumentum – minden címzési mizériától eltekintve.
Ha azonban jobban megvizsgáljuk az aláíró szervezeteket, láthatjuk, hogy közöttük található például az Írók Szakszervezete. Bár nem sokat hallhattunk a szervezetről, az internetes keresők segítenek abban: mégis létezik (a Wikipédia azonban nem jegyzi). Létezése annál kellemetlenebb, mert fennállása alatt semmit nem sikerült tennie az írók érdekvédelméért (gondoljunk itt a honoráriumokra, a könyvterjesztőkkel és kiadókkal szembeni egyezkedésekre stb.). Ráadásul egy szakszervezetnek az adott szakma művelőinek érdekképviselete lenne a feladata, azaz magára az írói munkára vonatkozó követelések érvényesítése, nem pedig egy-egy író, költő életművének megítélése. Úgy látszik tehát, hogy az Írók Szakszervezete egy olyan szervezet, amely csak mennyiségi szempontok (értsd: aláírók száma) miatt fontos. Ha kell, akkor szívesen szignóz bármit. Még akkor is, ha szerepzavarba kerül.
A levelet a szervezet képviseletében Mezey Katalin kodifikálta. Ő egyébként tagja a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Művészeti Akadémiának, tehát a levelet szakmai, nem pedig szakszervezeti tagsághoz kötődő minőségében is szignálhatta volna. Az aláírók mennyiségét tekintve azonban előnyösebb volt a fantomszervezettel a tényleges munkát nem végző, de eredetileg érdekvédelemre született Írók Szakszervezetének megnevezése, amely Mezey Katalinnal gyakorlatilag egy, az Írószövetség aláírásával jelzett véleményt duplázott meg.
Az írószervezetek döntésének komolyan vehetőségét az a vétójog kérdőjelezi meg, amely lehetőséget biztosít arra: bárki kiiktathatja a rivális írószervezet jelöltjét. Ez azt jelenti, hogy a döntés csak kemény egyezkedések árán születhet meg. Olyan egyezkedések révén, amelyek előre meghatározzák: ebben az évben ki kerül várólistára, hogy a következő évben türelméért ő kaphassa meg a díjat. A díj odaítélése így belső politikai játszmává silányul, hiszen senki nem fogja megvétózni a másik jelöltjét, ha ezzel akkor vagy később a saját szervezetének tagja veszélybe kerülhet. Az erősebb akarat győz, a gyengébb egy évig meghúzza magát, kivár, majd úgyis ölébe hullik az elismerés.
A József Attila-díjak kiosztása előtt született, „Réthelyi József”-nek címzett levél tehát kétségessé teszi a megszólalás hitelességét. A Magyar Pen Club aláírója részéről a jogszerűtlenség esetét veti fel, az Írók Szakszervezetének véleménynyilvánításával szemben viszont etikai és szakmai érvek hozhatók fel. Előbbi jogszerűtlenségét egyébként a legutóbbi nyílt levél koordinátora úgy próbálta elkerülni, hogy eleve kihagyta belőle a Magyar Pen Clubot.
