Zalán Tibor: Papírváros-foszlányok – regényrészlet
ZALÁN TIBOR
PAPÍRVÁROS-FOSZLÁNYOK
Részlet egy lassúdad regényből
Nagy hold bámult a pofájába Egyenesen bele Hanyatt feküdt s azóta hogy felpattant a szeme az ablakon túli holdat nézte Hatalmas és agresszív volt ez a hold Lázasnak érezte magát pedig tudta hogy nincs láza Fájt a feje Nem jobban mint máskor annyi pálinka után amennyit megivott elalvás előtt Sok pálinkát ivott meg elalvás előtt Rengeteget De már nem volt benne részegség Fáradtság volt benne és nyugtalanság Remegés Remegés az éjszakában az éjszakától A magánytól Pedig itt feküdt mellette kitakarva mindenét A mindenét amit neki adott És azt mondta hogy örökre
Nagy hold bámult az arcába Ezüst verejtékkel vonta be ez a fény a bőrét Már régóta hanyatt feküdt résnyire nyitott szemmel és az ablakon túli holdat nézte Hatalmas és agresszív volt ez a hold Lázasnak érezte magát pedig tudta hogy nincs láza Egész testében remegett Nem jobban mint más éjjeli ébredéskor Nem nézett a másikra de érezte hogy nincs jól Annyi pálinka után amennyit megivott elalvás előtt ember nem lehet jól Rengeteg pálinkát ivott meg elalvás előtt az ő embere Számlálatlanul és már nem is csak a vizespohárból De valahogy kialudt benne a tegnap esti aggodalom Fáradtság lüktetett a fejében és kialvatlanság Erősödött a remegés Remegés az éjszakában az éjszakától A magánytól Pedig itt feküdt mellette Karja a feje alatt Akinek mindenét odaadta És kimondta neki hogy örökre
A fejfájása nyugtalanította És a telihold az ablakon túl az égen Óvatosan kihúzta karját a lány feje alól azután nehézkesen feltápászkodott az ágyon Sokáig ült így és megpróbálta megérteni amit már régóta nem volt képes A helyzetét Ha maradt neki még ilyen Hajnal lehetett mert kint egyre világosodott a hold meg egyre sápadtabb lett Ő meg egyre nyugtalanabb Szomjúságot érzett Nem normális szomjúság volt ez nem olyan mint amilyet az éjszakára fölriadó érezni szokott amit ki lehet oltani egy pohár vízzel a konyhában Neki pálinkaszomjúsága volt ami másabb és sokkalta másabb mint a normális szomjúság Ez befészkeli magát az agyba a csontokba a szervekbe sőt még az izmokba is Óvatosan kikászálódott az ágyból egy ideig elnézte az alvó lány öntudatlan gyönyörűségét de nem érzett büszkeséget hogy ő birtokolja ezt a testet S ami talán még ennél is fontosabb övé a lány lelke is Ezt a lány sokszor bizonygatta neki pedig nem kellett volna bizonygatnia Tudta hiszen kiérezte a tekintetéből minden mozdulatából érintéséből mosolyából és kiérezhette a mind gyakrabban a mellére hulló nem költői kitalálásból forró könnyekből is
Sokat szenvedsz te mellettem
gondolta
nagyon sokat szenvedsz te mellettem
tette hozzá Aztán gondolt egyet és kutatni kezdett a lakásban A hűtőszekrényben nem talált semmit A sarokban néhány üres palack árválkodott azokból kicsurgatta a bennük maradt nyelvre is halvány levet A pálinkás üveg olyan száraz volt hogy egy csöpp alkohol sem csurrant elő belőle Szerencsére a teraszon talált egy fél üveg valamikor meghagyott bort Azt egy hajtásra kiitta de a bor az csak bor nem oltja a pálinkaszomjat Olaj a tűzre Az asztalhoz ült amely teli volt morzsával és ételmaradékoktól szennyes tányérokkal Belekönyökölt valami csúszósba, mindegy is volt mi az talán a vacsorára készített rántotta-maradék
Minek
jutott az eszébe és ennél tovább nem is lépett a gondolattal
Minek
Forró volt a hajnal meztelenségében is izzadt Felállt járkált de a mozgás sem hozott számára enyhülést Fáradt volt és szomjas idegei kívánták a külső beavatkozást Nem akarta fölkelteni a lányt próbálta fölmérni van-e ereje lemenni pálinkáért
Nincs
állapította meg két-három lépés után Teljesen legyöngült mindenfajta hosszabb vagy kitartóbb mozgáshoz Egyedül a szeretkezéshez nem érzett magában gyöngeséget amit nem értett igazán hiszen épp a szeretkezés szippantja el a legtöbb energiát az embertől Mégis föl kell keltenie a lányt Megállt az ágy előtt és nézte az alvót akinek az arcán megcsillant a holdfény Kimerült sápadt gyermekarc Talán álmodhat valamit gondolta mert mosolyféle játszott a szája körül De lehet hogy ez csak a kifáradt arc pihentető fintora volt Teljesen kitakarózott Meztelensége éppolyan természetes volt amilyen közönségesnek is látszhatott Szétdobált tagok sötétlő szeméremdomb párnán elhullámzó haj
Mégis föl kell ébresztenem
gondolta
le kell küldenem pálinkáért
gondolta
azután még alhat egyet Az ő korában hamar vissza tudják aludni magukat az emberek
És óvatosan szinte gyöngéden a lány arcára tette a kezét aki nem ébredt fel de tenyerét az arcán megnyugvó kézre tette ő is Így aludt tovább most már valóban mosolyogva álmában
Az arcomra teszi a kezét
gondolta és továbbra sem nyitotta ki a szemét
tehát szeret
nyugodott meg
nagyon szenvedhet
És nagyon sajnálni kezdte a férfit akinek akkor már hetek óta megállás nélkül könyörgött hogy ne igyék ne pálinkával aludjon el és ne a pálinka ébressze fel Már nem járt sehova ki sem mozdult a lakásból És neki néha az volt az érzése hogy talán már a lakásban sincs jelen nem csak a másholban nem Csak a teste maradt itt neki És olyankor elsírta magát és a férfi nem értette ezeket a sírásokat hol dühvel hol együttérzéssel fogadta őket és megígérte hogy nem iszik többé És még abban a percben a szájához emelte a vizespoharat ami jelzés volt hogy még nem teljesen részeg Mert amikor a pálinka már szétvetette az agyát és az idegrendszerét nem volt türelme tölteni magának Üvegből ivott többnyire műanyag palackokból kisebbekből-nagyobbakból mikor miben sikerült a piacról pálinkát felhozni vagy felhozatni Most nagyon kezdte félteni Ilyenkor mindig féltett és félt Félt hogy megáll a szíve Hogy szétrobban az aortája Hogy a mája megunja a rettentő megterhelést ami rá nehezedik immár hónapok óta és fölmondja a szolgálatot Félt hogy az a szép agya megbomlik a koponyájában és egy intézet rácsai mögött bolyongja szét pár négyzetméterre leszűkült életét És félt hogy mi lesz akkor vele Akkor ki vele lesz És eszébe sem jutott hogy ennél az életnél vagy ennél a sorsnál minden más sors vagy élet csak jobb lehet Most is egyes-egyedül az volt a fontos a számára hogy az arcára tette a kezét Meleg kicsit remegő nagy és tanácstalan kezét Ő pedig mintha csak álmában cselekedne a másik kezére tette a magáét Érezze hogy szereti Hogy álmában is hozzá tartozik Hogy őket már semmi és senki nem veheti el egymástól
Én egy fasz vagyok
üldögélt elárvultan az ágy peremén tenyere az alvó arcán
Én beteg vagyok
tette hozzá magában és valóban betegnek érezte magát
Miért nem hagy itt a picsába
tette föl a kérdést amit napjában megszámlálhatatlanszor tesz föl magának de soha nem meri vagy nem tudja megválaszolni Egészséges és szép és vonzó És mindenki odavan érte Királynő lehetne az övéi között Itt megállt mert ez az én és övéi korreláció mindig megszégyenítette És hiába bizonygatta neki szavakkal és szerelmességgel a lány hogy szereti nem tudott túllépni azon hogy ő egy másik korosztály tagja Vagy ahogy szokta mondani még csak nem is második harmadik hanem a sokadik És már nem tudja hogyan kéne olyannak lennie mint azok akik olyanok mint a lány Az ő korabeliek Akik sokat nevetnek Gondtalanok És inni sem isznak annyit amennyit ő És erősek és energikusak És nappal élnek és éjjel alszanak Vagy éjjel buliznak és nappal alszanak De sohasem magányosak Így képzeli el Mindig van bennük valaki aki társasságban tartja őket És ezt a lendületet derűt és társasságot ő nem tudja megadni ennek a lánynak aki nyilván eltévelyedett amikor vele került kapcsolatba Hogyan lehetne másként magyarázni természetellenesen erős vonzalmát egy olyan férfi iránt aki semmiben sem hasonlít arra akire egy fiatal lánynak szüksége lehet Aki nem csak testben fáradt de kifáradt lélekben is És most megérezte nem tudja megállni tovább hogy ne keltse fel a lányt és ne küldje le pálinkáért a piacra Mert egyre égetőbbé és sürgetőbbé vált benne a szomjúság Cirógatni kezdte ujjaival az alvó arcát aki tovább mosolygott álmában és hangosan felsóhajtott
Ébredj
mondta végül szárazon
ébredj fel szükségem van rád
A lány kinyitotta a szemét tekintete álmos volt és kicsit értetlen mint aki azt kérdezi miféle szükség miatt is kell neki hajnalok hajnalán felkelnie
nagyon kérlek hozz nekem pálinkát
lehelte bele a szájába a férfi
Akkor nem rám van szükséged hanem a pálinkádra
keseredett meg a mosoly a lány szájában
Persze hozok neked pálinkát ha nem bírod ki reggelig
Nem bírom ki reggelig
vallotta meg türelmetlenül
azt is alig győzöm majd kivárni amíg visszatérsz a pálinkával
És a lány szó nélkül fölkelt az ágyból Nagyot nyújtózkodott Ragyogott fiatal teste a hajnal erősödő fényei között Előbb a férfi földre dobott nadrágját húzta fel magára csak úgy bugyi és minden nélkül összeszorítva vékony derekán övvel a méreténél háromszor bővebb ruhadarabot Aztán előkaparta az asztal alól az ember kockás nagy flanelingét amit csak úgy a nadrágjára kidobva kezdett el begombolni magán
Szeretek a ruháidban járni
nevette el magát
Ha nem bánod még a kalapodat is fölveszem
És föltette loboncos hajára a férfi sötétbarna kalapját s most úgy nézett ki mint egy elárvult apró hajnali cowboy
Na tetszem
kérdezte és szájon csókolta a férfit
Tetszem annyira mint egy teli üveg pálinka
És a férfi bólogatott visszacsókolta a meleg szájat és beleborzongott a pálinka utáni vágyakozásba
A lift azonnal jött Hajnalban még nem mozgolódtak a ház lakói Kilépett a sápadt fények közé és elindult a piac irányába Az éjszakai szeretkezések még benne munkáltak a húsában Szerette azt az embert akit fönt hagyott Aki most érzéketlenül és kegyetlenül a legszebb álmából riasztotta fel őt és zavarta le pálinkáért Első látásra megszerette Amikor belépett az ajtón és ő a terem legtávolabbi sarkában üldögélt unatkozva és kedvetlenül Az a férfi lépett be az ajtón akit már kislánykorában elképzelt magának Van ilyen hogy valakit örökké szeretünk de nem ismerjük és ritkán adatik meg számunkra hogy megismerjük sőt meg is kapjuk azt akit egy iránytalan érzés számunkra az egyetlennek kijelölt És a lány tudta hogy megérkezett Hogy bármi is fog történni ez a pillanat az amiért a világba vetődött Hogy szeresse ezt a férfit Hogy engedje magát szeretni a férfi által Hogy minden ésszerűséget feladjon ami elválaszthatja őket kort habitust életvitelt meg hasonló marhaságokat Minden meggondolást vagy megfontolást könyörtelenül
Megérkezett
mondta hangosan és a férfi meghallhatta ezt mert érdeklődve fordult felé Egy fiatal lányt látott aki kockás ingben kuporog a legtávolabbi sarokban Próbálta megállapítani mekkorák a mellei de a férfiing amit a lány viselt erre nem adott módot számára Lehet hogy van egy kis pocakja is tűnődött a lány de az is lehet hogy csak a nadrágra kivetett durva anyagú ing mutatja kissé testesebbnek mint amilyen valójában De hát mindegy is legyen kövér vagy legyen sovány a haja az arca és főleg a tekintete A tekintete az A tekintet amit ő már sokszor látott álmaiban és álmodozásai közben de a valóságban most először Nyugtalanság fogta el mert nem tudta mit kell tennie ahhoz hogy a férfi közelébe kerüljön hogy olyan helyzetet teremtsen amelyben félreérthetetlenül hozhatja a másik tudomására hogy szereti Úristen belépett ide valaki egy idegen és én máris azt mondom ki merem mondani és ki tudom mondani hogy szeretem Hát mi vagyok én egy kurva vagy mi De aztán megnyugodott mert nem tett semmit azért hogy ez így alakuljon csak ült a sarokban A pókok várják így az áldozatukat mosolyodott el magában És a kurvák különben sem szeretik a partnereiket csak baszásra vannak rendszeresítve Közben nem vette észre hogy a férfira mosolyog aki szintén rajta felejtette a tekintetét és viszonozta a mosolyát hasonló öntudatlanságban Mindenki észrevette ezt a teremben rajtuk kívül és össze is néztek de ők ketten nem zavartatták magukat Mégis van olyan hogy szerelem első látásra gondolta a lány Milyen jó lenne ha ez a lány belém szeretne gondolta a férfi Miért lenne jó teszi fel rögtön magának a kérdést Mert szeretem adja meg a választ és meglepődik a saját válaszán Mit szeretek benne ha még csak nem is ismerem Nem hallottam a hangját Nem tudom hogy csak szép-e vagy okos is Nem tudom hogy milyen az alakja Nagyok-e a mellei vagy kicsik Hosszúk-e a combjai vagy vastagok és rövidek Az arca gyönyörű Az arca gyönyörű gondolta a lány ha egy férfi arca lehet gyönyörű Inkább markáns javította ki magát Sóhajtott Istenem milyen szép a szeme Kék vagy talán zöld Mindegy Megragadó a tekintete nyugtatta magát és közben arra is rájött hogy a tekintetnek soha nincs színe
a piálást nem lehet egyik napról a másikra abbahagyni, mert megvetemedik a hirtelen változástól az ember lelke gondolta a férfi Akarta már sokszor És mindannyiszor féltette a lelkét Ismét hanyatt feküdt és az eget bámulta De már nem látta a holdat Sötét felhők rohanták meg az fönti végtelent és kint váratlanul feltámadt a szél Percek sem telhettek el bár egy félálomban lévő ember az idő múlását egyáltalán nem tudja kezelni kint már az ablakot verte a vihar Hallgatta az üvegen túli csatazajt innen tudta hogy nem alszik Amíg hallja a zajokat addig nem alszik Próbált elaludni de elaludni nem lehet megpróbálni Az ember vagy elalszik vagy nem Lassabban lélegzik mélyebbeket Számol magában mondókákkal próbálkozik fölöslegesen Ezt ő már mind tudta És nem próbálkozott A vihar hangjai néha elhaltak a fülében olyankor az álom nevezzük így az alvást közvetlen közelébe jutott De valamiért mindig megmozdult Minden megmozdulás érezteti ilyenkor az emberrel a létezését Aludni pedig annyi mint kikapcsolni a létezésből Nem erőlködött Tudta annyira kimerült hogy már aludni sem tud rendesen A vihar zajai hol elmerültek hol felvetődtek vele együtt az ébrenlétbe Villámlott dörgött csattogott Vergődött kint a világ ahogy vergődött őbenne is a másfajta világ Aztán elhaltak a zajok Aztán arra ébredt hogy a lány pálinkát tölt a szájába ül az ágya szélén csapzottan és kimerülten halványan mosolyogva
Hamar jöttél
dicséri meg
Hamar
feleli a lány
És a férfi mit sem tud arról hogy mennyit alhatott és mennyi minden történt azalatt amíg a vihar zajai elhagyták a fülét
A vihar úgy csapott le a piacra mint héja a baromfiudvarra A lány már menekült volna vissza a házba fején a nagy kalappal zsebében a megszerzett pálinkával de falhoz verte a szél és a jéghideg eső embertelenül csapott bele az arcába Jobbnak látta behúzódni egy üres stand sátorponyvája alá Összekuporodott és várt A vihar embertelenül tépte a fákat és a tetőket bömbölt mint a piac bolondja amikor visszavesznek tőle valamit az árusok amit el akar csempészni tőlük Csak sokkal hangosabban és sokkal gonoszabb hangon járta be ez az üvöltés a tereket és a lelkeket Lassan be kellett vallania magának hogy fél Nagykabát nélkül indult el hajnali pálinkaszerző útjára azt gondolta az oda-vissza utat megjárja tíz perc alatt És lassan már negyedórája üldögél a ponyva alatt a betonasztalon mind jobban elgémberedik a lába és a hideg mind gátlástalanabbul nyúl be az inge alá szánkázik végig a bőrén Mintha az ölébe akarna lehatolni Az hasára és az ölére tapasztotta a kezét Van olyan hogy csontig hatoló hideg gondolta Legalább megtapasztalom gondolta És gémberedettségében és hidegtől reszketésében valami félálomszerűség fogta el melyet egyáltalán nem érzett kellemetlennek Ilyen lehet a megfagyó emberek utolsó boldog egy-két órája Arra rezzent fel ebből a különös lebegésből hogy valaki megérinti a kezét Nem volt kellemetlen érintés mert meleg volt és az ő félálma hálás volt most minden melegségért Kinyitotta a szemét Csak most döbbent rá hogy már aludt és talán álmodott is valamit az előző percekben Egy fiatal hajléktalan fészkelődött mellé Most nem zavarta hogy a kezét megfogó kéz napok óta nem látott vizet Szappant pedig még régebben És az sem hogy egyfolytában reszketett és rángatózott Nyilván az ital miatt futott át halványan a tudatán de azután ezt is kiejtette a fejéből
Csak a másik kezének a melegsége volt fontos a számára Nem tudta mennyi ideig tartott ez a kézjáték és azt sem értette hogy kerül ő ebbe bele A hajléktalan felbátorodott a passzivitásától és közelebb húzódott hozzá Nem ellenkezett nem értett az egészből semmit Az ember büdös volt de az orr hamar megszokja még az ilyen orrfacsaró bűzt is A lányt sem a bűzt érezte egy idő után hanem azt hogy nincs egyedül Az ember beszélni kezdett hozzá Halkan kántáló monotonsággal és komolysággal beszélt Rekedt és altató hangja volt A lány nem figyelt arra hogy mit beszél csak a hangjából áradó melegséget próbálta a húsába átengedni A fickó csak beszélt csak beszélt és simogatta a kezét ő pedig kezdett átmelegedni Elgyötört szemei lassan és fáradtan lecsukódtak Amaz meg csak beszélt és csak kántált a mély és rekedt hangján Nem tudhatta mennyi ideig tartott ez Arra riadt fel hogy a hajléktalan a nadrágszíját tépi már róla keze félig kigombolt inge alatt markolássza a mellét durván hogy fájt neki Mi közöm nekem ehhez az emberhez nyilallt az agyába a fájdalom amitől azonnal felébredt De már elkésett Az egyik koszos kéz rátapadt a szájára a másik mocskos kéz pedig megpróbálta leráncigálni róla a nadrágot A lány némán küzdött tudta azzal sem érne el semmit a hajnalban ha kiabálna A biztonsági őrök több száz méterre kártyáznak bent a csarnokban biztosan nem hallanának az ő sikolyaiból semmit A hajléktalan erős volt és elszánt a rekedt hang már nem kántált hanem vijjogott mintha már élvezne a lányban az állat A férfi teljes testsúlyával ránehezedik Őt már félig lemeztelenítette most a saját ágyékát próbálja szabaddá tenni maradék kezével Haljak meg sikolt belül a lány és maradék erejével megpróbálja lerugdosni magáról a mocskot de az erő egyre fogy benne és a kétségbeesés mind jobban megbénítja Ha valaki nem akarja nem tudják megerőszakolni villan át valamilyen ócska tévéműsor szexuálpszichológusának a mondata lennél te itt te büdös kurva gondolja mindjárt másként gondolkodnál Az alkoholtól és szájrothadástól elviselhetetlenül bűzlő száj megpróbál az övére tapadni kapkodja a fejét A hajléktalan megelégszik hát annyival hogy a nyakába fojtja undorító cuppogós csókjait Mit fog szólni hozzá zokogja el magát a lány mit fog szólni hozzá ha elmondja neki amikor a hazatér Tudja hogy már csak pillanatai vannak hátra és a másik belé fog hatolni Hátha nem is képes rá támad fel benne valami halvány reménykedés Lenyúl és megragadja a hajléktalan férfiasságát de az kemény és vastag és nyomakszik a pinája felé Ne Elvesztem lihegi kimerülten a büdös tenyérbe Ne Elveszek Belehalok A rá nehezedő test hirtelen ellankad a hajléktalan a levegőbe emelkedik tompa ütések hallatszanak és valaki a földre esik Felül és meglátja maga fölött Kázmér a zöldséges arcát Ő ragadta torkon tépte le a lányról ezt az állatot és vágta bele a betonba A hajléktalan épp feltápászkodik véres az arca elindulna Kázmér felé de a vézna zöldséges kezében hirtelen megvillan egy hosszú konyhakés
Én már öltem embert te mocsok
lihegi
de még egyszer ölni fogok ha ezt a kölyköt bántani mered
és a kés előremered és mint az akciófilmekben Kázmér elindul a hajléktalan felé aki a hatalmas konyhakést látva sarkon fordul és a vihart túlordítva elmenekül a piac másik sarka felé Kázmér leteszi a kést a betonasztalra átöleli a kis testet azután mintha az apja lenne gondosan felöltözteti
Ilyen időben kizavart az az állat
kérdezi amikor már minden ruha ismét a lányon van
nem ember ez ha ilyen időben
Akkor még nem esett mentegeti a lány
Esett nem esett
dühöng Kázmér
hajnalban akkor sem zavarok le senkit pálinkáért a piacra kis árvám
teszi hozzá
A lány hozzábújik a vézna kis zöldséges valami pokrócba burkolja hogy ne fázzék annyira
Kázmér te tényleg öltél
kérdezi a lány
öltem tényleg öltem és le is ültem érte a magamét na mindjárt elül a vihar és viheted annak a
megszakítja magát
neki a pálinkáját hogy reggel megint jöhess a piacra de tudod
teszi hozzá
így leszel te a piac kis árvája akit mindenki szeret és akire mindenki vigyáz
veszem észre
neveti el magát szomorkásan a lány
percekkel ezelőtt kis híján megerőszakoltak
nem
rázza a fejét komolyan Kázmér
ez nem fordul elő többé És az az ember ha még egyszer be meri tenni a lábát a piacra akkor tudja hogy átvágom a torkát mint a csirkének
más is tudja Kázmér
mit kis árvám
hogy te ember öltél
más is tudja
de azért szeretnek itt
engem itt mindenki szeret
és elmeséled majd egyszer nekem
nem kis árvám soha nem mesélem el neked
de hát miért
mert szégyellem hogy meg kellett tennem de nem tehettem mást
mint megölni
mint megölni
kit Kázmér azt elárulod
El de aztán indulj mert eláll az eső
Kit Kázmér kit
Kit kit hát a feleségemet És most eridj amíg meg nem ríkatsz te kis bolondom
Mert nincsenek befejezhetetlen mondatok Csak befejezetlenek vannak És az ő kis életében egyre szaporodtak az ilyen mondatok Azt ilyenkor még nem lehet tudni hogy miért Ahogy azt sem mi történnék ha egy-egy ilyen mondatot befejezne Talán több megoldás és kevesebb feloldatlanság a sorsában De mindez miért is érdekelné egy gyereklányt aki számára az élet még végtelen hosszúnak és irányíthatónak tűnik Még nem sejti hogy aztán egyszer csak eltörik ahogy a dolgok törvényéből ez következik vagy eltöri maga és a léte sem lesz egyéb mint egy rossz helyen befejezetlen mondat
mi ez
kérdezte a lány
ez a sok papírfecni itt a szobában szétdobálva
nézett körül alaposabban a derengésben mintegy önigazolásképpen
mit téptél szét és miért
A férfi gyöngéden megfogta az állát és az állánál fogva magához húzta
Virágszirmok azok
nevetett bele a kíváncsi kis arcba
virágszirmokat szórtam a lábad elé hogy majd amikor megjössz a pálinkával akkor azokon lépkedj el az ágyig
De hát ezek egy széttépett könyv lapjai
ágált a lány nem értve meg mit is akar mondani a férfi
Nem nem virágok szirmok melyeket ha összeraksz kiadják magát a virágot és te össze fogod rakni azokat mire megiszom a pálinkát
És a szájához emelte a lány kezéből gyöngéden kitépett műanyag flakont nagyot húzott belőle és hanyatt dőlt az ágyon A lány pedig fürgén ledobálta magáról az átnedvesedett férfiruhákat
A kalap
kiáltotta kétségbeesetten
a kalap elmaradt valahol az esőben
és riadtan nézett a férfira aki nem emelkedett föl csak legyintett
A kalap le van szarva A kalapok olyanok hogy a nagy esőben elolvadnak Biztosan nem vetted észre amikor leolvadt a fejedről Kalap bárhol vehető Szerelem nem kapható a boltokban És szenvedély sem
Előbb még nevetett most meg révülten bámulta a plafont A lány tanácstalan mozdulatokkal elkezdte a furcsa puzzle-játékot a szétdobált tárgyak között a szőnyegen
Kázmér végül nem mondta el a történetét a lánynak mert nem mondhatta el, utóbbi ugyanis pár nap múlva eltűnt a városból, a piacról, a piaci emberek életéből, később emlékezetéből. Kázmér még sokáig árulta tovább a téli almáit és a befőttjeit. De ha mégis beszélt volna a lánnyal a gyilkosságról, valahogy így történik az elmondás. Ülnek a piacon Kázmér betonasztala mögött. Legyen meleg, és csak kevesen járjanak a piacon, azok se nagyon vegyenek semmit, csak a söntéseknél álljanak meg pálinkát és sört inni.
LÁNY Akkor elmondod végre a… a gyilkosságod történetét, Kázmér?
KÁZMÉR Egy gyilkosság története nem kislányoknak való.
LÁNY Ha nem vetted volna még észre, már nem vagyok kislány.
KÁZMÉR Hát akkor mi vagy?
LÁNY Asszony vagyok.
KÁZMÉR Annak a szarnak az asszonya?
LÁNY Ne beszélj így róla! Engem bántasz vele.
KÁZMÉR Hát mi, ha nem egy darab szar? Fönt döglik a szobátokban, te meg lejársz neki pálinkáért a piacra, meg enni viszel neki, már amikor van rá pénzed. Persze, ha nincs, akkor is kapsz itt mindent mindenkitől ingyen, hiszen te vagy a piac kis árvája.
LÁNY Nem vagyok árva. Ez csak olyan jól hangzik. Nektek. Ti szeretitek. Én meg nem szeretem. Mondtam, asszony vagyok. Az ő asszonya. Tudomásul kellene, hogy vegyétek.
KÁZMÉR Rendben. Legyél az ő asszonya. Akkor meséljen neked ő!
LÁNY Ne sértődj meg, Kázmér, hiszen tudod, hogy mennyire szeretlek benneteket. De őt azért jobban. Őt a legjobban. Mondd, mielőtt ismét szapulni kezdenéd, volt már neked valaha vevőd? Még soha nem láttam az asztalod előtt senkit sem megállni…
KÁZMÉR Nem lehetetlen, hogy volt. Ha nem lett volna, akkor már régen felkopik az állam. De miért kérdezed?
LÁNY Csak úgy.
KÁZMÉR Azt hiszed, hogy éjszakánként lopni járok?
LÁNY Még az is lehet.
KÁZMÉR Tényleg lehet, de nem nagyon hiszem, hogy így tennék. Mit is kérdeztél az előbb?
LÁNY Hogy hogyan ölted meg a feleségedet?
KÁZMÉR Késsel. Egy nagy konyhakéssel. Olyannal, amilyennel azt a szaros hajléktalant kergettem le rólad. Még szerencse, hogy valami mozgást észrevettem a homályban… esett is az eső. Meg dörgött is kurvára. De hagyjuk! A fontos, hogy Kázmér mindig időben érkezik.
LÁNY Ahhoz is, hogy elvágja a felesége torkát.
KÁZMÉR Ahhoz is.
LÁNY Megcsalt?
KÁZMÉR Nem. Én csaltam meg. Vagyis, hogy én sem őt.
LÁNY És te vágtad el a torkát?
KÁZMÉR Azt hiszem, hogy igen.
LÁNY Csak úgy mondod. Ki nem néznék ilyesmit belőled.
KÁZMÉR Én se magamból. Hogy én valakit, valaha, szerelemféltésből…
LÁNY Annyira féltékeny voltál rá?
KÁZMÉR Ő volt abnormálisan féltékeny rám.
LÁNY Akkor hogy lehet, hogy mégis te ölted meg őt, és nem ő téged… Már ha hinni lehet annak, amit mondasz.
KÁZMÉR Minek hazudnék? A hazudozás nekem teher, öreg vagyok, alkoholista vagyok, ki a fene jegyzi meg, hogy kinek mit hazudott! Én ugyan nem.
LÁNY Akkor én most egy gyilkossal eszem itt az ingyenalmámat?
KÁZMÉR Nem. Csak voltam gyilkos. Már leültem. És ha leültem az éveket, akkor jár nekem, hogy ne gyilkos legyek, hanem ugyanolyan ártatlan ember, mint te. Mint te, mondom, nem pedig az. (Fejével a távolba int, nyilván a férfit érti az azon.)
LÁNY Lehet, hogy mindenkiből lehet gyilkos?
KÁZMÉR Potenciálisan mindenki gyilkol életében. Van, aki gondolatban. Van, aki szavakkal. És vannak hülyék, akik késsel, baltával, pisztollyal, puskával, bárddal, a faszom se tudja, hogy mivel, de maradandóan ölnek. Úgy értem, hogy marad utánuk halott. De nekem már nincs szégyenkeznivalóm.
LÁNY Még mindig nem mondtál semmit a gyilkosságodról.
KÁZMÉR Egy gyilkosságról nehéz mesélnie… a gyilkosnak. Van, amikor az áldozat jobban el tudná mondani a gyilkosság okait, körülményeit, mint az elkövető. Az én esetemben is biztosan így van ez.
LÁNY Mesélj! Szeretem hallgatni, ahogy mesélsz. Ezt a gyilkossághistóriát már előre nem hiszem el, de kíváncsi vagyok, mit agyalsz ki.
KÁZMÉR Hát jó. Akkor legyen az egész kitaláció. Nekem is könnyebb ez így. Kitaláció. Milyen furcsa szó. Egyáltalán, van ilyen szó, hogy kitaláció?
LÁNY Hát persze hogy van, ha használod te is.
KÁZMÉR Na, szóval a kitaláció… Nem megy! Ha nem hiszed el, közben meg megtörtént, akkor nem megy.
LÁNY Mondjad, Kázmér, rendben van, elhiszem.
KÁZMÉR Leültem érte a hosszú éveket! Akkor meg miért ne vállalnám föl. Persze, nehéz azzal a tudattal élni, olykor-olykor, és ez az olykor-olykor a mindiget takarja, hogy valakinek kioltottad az életét. Egyetlen mentséged lehet, hogy a tiédet ő már kioltotta előtte. Csak neked megmaradt az a borzalom, hogy élő halottként kell tengődnöd életed végéig, ha csak föl nem akasztod magadat. Én nem akasztom föl magamat. Kár a kötélért!
LÁNY Ne is akaszd föl magadat, Kázmér! Akkor ki lesz az én megmentőm, ha megint megtámad valaki a piacon?
KÁZMÉR Igaz. Látod, máris van értelme az életemnek. Már azt hittem pedig, hogy nincs. Testőr leszek, a te személyes testőröd. Öregedő fejemre gorilla lesz belőlem…
LÁNY Mesélj már az ég szerelmére, mindjárt mennem kell vissza.
KÁZMÉR Felébred az ember, mi? És ordít, ha nem viszed neki időre a pálinkát, mi? Mert már csak a pálinka tartja össze azt a szarzsákot.
LÁNY Rendben van. Most nagyon megbántottál. Elmegyek.
Elindulna, de Kázmér megragadja a kezét, és visszatartja.
KÁZMÉR Ne bolondozz már, kis árvám… ja, annak az asszonya (fejével megint elbólint az előző irányba)… Ülj még, mesélek, és fogadjunk, hogy mire befejezem a mesét, idejön egy vevő, és vesz tőlem almát.
LÁNY Mesélj! És fogadhatunk is. Mibe fogadunk?
KÁZMÉR Ha én nyerek, akkor hozol nekem egy stamkó pálinkát, és beletöltöd a számba. Ahogy amannak szoktad… gondolom, te szoktad… vagy úgy szoktad.
LÁNY Rendben. És ha én nyerek?
KÁZMÉR Akkor annyi almát adok, ahány kiló vagy! Persze, csak úgy részletekben… nehogy megrohadjon nálad… nálatok.
LÁNY Könnyelmű ígéret, énnekem megvan a súlyom.
KÁZMÉR A lepkének nincsen súlya, csak vergődése a lámpa körül (és fejével ismét elbólint az előző irányba).
LÁNY Bolond vagy te, Kázmér, meg költő is… talán.
KÁZMÉR Ja. Biztosan költő vagyok, mert néha olyan bolond gondolataim támadnak, hogy te azt el sem tudod képzelni. Nem is gondolatok azok, hanem csak mondatok, különösebb értelem vagy máshoz függés nélkül. De soha nem írom le őket. Az enyém marad mind. És annak a legbiztosabb módja, hogy a kitalálás után azonnal elfelejtem őket. A költők azért írnak, hogy elolvassák őket. Aztán meg a kutya se olvassa ma már a költőket. Akkor meg minek költőnek lenni, ha semminek.
LÁNY A meséd, Kázmér, a meséd. Nem akarlak siettetni, de…
A férfi a lány keze után nyúl, meghitten ülnek egymás mellett, mint a szerelmesek.
KÁZMÉR Hát, az úgy volt…
LÁNY Jól kezdődik!
KÁZMÉR Ha folyton beleszólsz, akkor nem mondom.
LÁNY De ez olyan volt, mint amikor kiskoromban a nagymamám mesélt nekem lefekvés előtt, és mindig úgy kezdte, hol volt, hol nem volt, a volt előtt volt-e a nem, vagy a nem előtt volt-e a volt, a lényeg, hogy kinyitott a mesebolt…
KÁZMÉR Aranyos nagyanyád lehetett.
LÁNY Az volt, de most nem róla van szó.
KÁZMÉR Igaz. Hát úgy történt… így talán el lehet kezdeni egy történetet… Az úgy történt, hogy úgy éltem még, ahogy rendes emberek élni szoktak, volt egy lakásom, benne bútorok, meg képek a falon, volt konyha, meg fürdőszoba is, meg külön vécé…
LÁNY És akkor Mózes elindult hegynek fölfelé…
KÁZMÉR Ezt most miért mondod?
LÁNY Ne a genezisnél kezdd már, ha kérhetlek!
KÁZMÉR Nem tudom, mi az a genezis. De igyekszem nem ott kezdeni. Gondolom, rögtön a történet elejére kellene ugranom.
LÁNY Oda. Ugorj, Kázmér!
KÁZMÉR Odaléptem hozzá, megragadtam a haját, és egyetlen kanyarintással átvágtam a torkát.
LÁNY Ne szórakozz velem, Kázmér! Pontosabban, nem is velem szórakozol, hanem a történettel. Akár igaz, akár nem, ez a téma több tiszteletet érdemel.
KÁZMÉR Meglehet. Rendben, próbállak megérteni. Csak azt akartam az előbb elmondani, de nem hagytad…
LÁNY De most már hagyom…
KÁZMÉR Látod, hogy megint belecsicseregsz? Mindegy, te már csak ilyen vagy, kicsi árvám… bocs, annak az asszonya (és fejével megint elbólint az előző irányba)… Szóval, azt akartam mondani, hogy normális körülmények között normális családi életet éltem. Éltünk. Az asszony szeretett, én is szerettem az asszonyt, gyerekünk nem lehetett, ebbe is beletörődtünk. És mentek a napok egymás után, mint a katonák. Egyik nap a másik után, jeltelenül, nem volt különbség közöttük. Szóval, daráltuk az életet. Aztán, egy napon, mert minden történetben elkövetkezik egy aztán, és egy egy napon, szóval, ne haragudj, nem vagyok jó mesélő…
LÁNY Nagyon jól mesélsz. Mesélj tovább!
KÁZMÉR Szóval, azon az a napon, amit említettem, egyszerre egy kuplerájban találtam magamat. Ne kérdezd, miért mentem be! Magam sem tudom. Vinni biztosan nem vittek. Talán, mert még soha nem voltam kurvával. Talán, mert untam a feleségemet, de nem volt csalnom kivel. Talán, mert tudni akartam, milyen a más nő. Nekem a feleségem volt az első. És addig az egyetlen.
LÁNY Jó emberke vagy te, Kázmér.
KÁZMÉR Most már jó. Azelőtt is jó voltam. Akkor épp nem voltam jó. És ott egy lány elvállalt, fölvitt, megmosott… de ezekről inkább hadd ne beszéljek!
LÁNY Erre kérni is akartalak.
KÁZMÉR Aztán máskor is elmentem abba a kuplerájba, és mindig azt a lányt kértem.
LÁNY Ha már kuplerájba jártál, miért nem próbáltad végig a lányokat?
KÁZMÉR Ne olyan kuplerájra gondolj, amilyen a filmekben van. Ez egy titkos kupleráj volt… Abban az időben nem voltak még kuplerájok, a szocializmusban a prostitúció tiltott – de elnézett – dolog volt. Egy lakást képzelj el a harmadik emeleten, egy előszobával és két, egymással szemben lévő ajtóval. Egyik szobában az egyik kurva dolgozott, a másikban a másik. Az előszobában ült a madám, azt hiszem, ezt így kell mondani, aki irányította a vendégforgalmat.
LÁNY Értem. Csak azt nem értem, hogy jön ide ez a kupleráj. Mondd, Kázmér, az nem megcsalás, ha egy férfi elmegy egy kurvával?
KÁZMÉR Nem. Semmiképpen sem az. Legfeljebb egy kicsit. (Tanárosan fölemeli a mutatóujját.) A kurva csak tárgy, mint egy fésű vagy egy mérleg. Jegyezd meg! Használati tárgy.
LÁNY Valóban?
KÁZMÉR Nem. De szerettem volna azt hinni, hogy az. Számomra is csak később derült ki, hogy miért mindig azt a lányt kérem.
LÁNY Beleszerettél?
KÁZMÉR Ennyire banális a történetem?
LÁNY Ennyire.
KÁZMÉR Igen, beleszerettem. A nagyobbik baj az volt, hogy belém szeretett ő is. A legnagyobb baj pedig az, hogy egy holdas nyári estén, ezt így írják a regényekben is, vacsora közben mindezt elmondtam a feleségemnek.
LÁNY Aki botrányt csinált.
KÁZMÉR Sajnos nem. Bólogatott, pityergett egy keveset, aztán azt mondta, feküdjünk le, persze, ne úgy értsd, főleg azok után, hogy elmondtam neki mindent, mert neki holnap korán kell kelnie. Még csak annyit kérdezett, merre található az a kupleráj.
LÁNY És te elmondtad.
KÁZMÉR És én elmondtam.
LÁNY Ő pedig elment oda.
KÁZMÉR Igen, ő pedig elment oda. Erről nekem persze sejtésem sem volt, és semmit sem tudtam. És mindent elmondott a madámnak. Aztán, amikor legközelebb mentem, akkor már egy másik lány jött ki a szobából. Mondtam, hogy én Évát kérem. Mert így hívták az én szerelmetes kurvámat. Éva. Azt mondta, az idegen lányt közben visszazavarta a szobába, hogy Éva már nem dolgozik itt többé. Máshová került. De hogy hová, azt nem mondhatja meg. És ne keressem, mert úgysem találom meg. Miért tették ezt vele, kérdeztem, bár azt kérdeztem ezzel, miért tették ezt velem.
LÁNY Mert beléd szeretett.
KÁZMÉR Igen. Egy kurva nem szerethet bele a kuncsaftjába. Ez náluk nem szabály, ez náluk törvény. Ha igen, büntetik, elrejtik valahova az isten háta mögé, hogy a partnere soha ne találhasson rá ismét. Hazamentem, és megkérdeztem a feleségemet, járt-e a kuplerájban azóta, hogy mindent bevallottam. Természetesen, mondta, hogyne jártam volna. Beszéltem a madámmal, aki azt mondta, legyek nyugodt, el lesz intézve az ügy. A diszkréció teljes megtartása mellett. Megfenyegetted, kérdeztem. Csak annyival, mosolygott gúnyosan a feleségem, hogy följelentem őt illegális nyilvánosház fenntartása, a lányokat meg üzletszerű kéjelgés miatt. De, amint látom, erre már nincs szükség. Ültem, és akkor már üvegből ittam a bort. Mihez kezdesz most, kérdezte egy idő után a feleségem, és az arcomba nevetett. Végigjárod az ország összes kupleráját, és megkeresed a kis szerelmedet? Nem, válaszoltam csöndeskésen, börtönbe fogok menni. Az isten szerelmére, csináltál valamit? Nem, de fogok. Mit, kérdezte gyanútlanul. Meg foglak ölni, mondtam neki. Nevetett. Kimentem a konyhába, odamentem a konyhaszekrényhez, kivettem a fiókból a legnagyobb kést, és visszamentem a szobába. Az asztalnál ült még, ahol hagytam. Nem voltam részeg, ne hidd, de az alkohol nyilván erőt vagy bátorságot adott.
LÁNY És megölted? Megölted a feleségedet egy kurva miatt?
KÁZMÉR Nem, nem egy kurva miatt, kis árvám… szarok rá, hogy annak a felesége vagy (és fejével ismét elbólint az előző irányba), nekem már csak kis árvám maradsz. Nem miatta. Magam miatt. Mert tudtam, hogy soha többé nem leszek képes szerelembe esni az életben. Én egy ilyen ember vagyok. Nem szerelmes típus. De szenvedélyes.
LÁNY Tudom, hogy hülye kérdés, Kázmér… nehéz ölni?
KÁZMÉR Ölni nem nehéz. Egyszerű dolog, mint bármi más a világon. Mint kimérni egy kiló almát, vagy egymás tetejére pakolni a ládákat. Utána nehéz. A következmény nehéz. A sok vér volt nehéz. Nagyon sok vér van egy emberben. Legalább hét liter. Az mind szétfolyt a szobában, szinte bokáig gázoltam a vérben, amikor odamentem a telefonhoz, és kihívtam a rendőrséget.
LÁNY Mit mondtál a rendőröknek?
KÁZMÉR Semmit. Tartottam a kezemet, azok meg megbilincseltek, mert látták, hogy a kezem is, a ruhám is tiszta vér, feltehetően én végeztem el a mészárosmunkát.
LÁNY Hazudsz.
KÁZMÉR Lehet.
LÁNY Gondolsz még néha rá?
KÁZMÉR Melyikre?
LÁNY Most utállak, Kázmér! Ezért a kérdésért utállak.
KÁZMÉR Na, akkor eredj ahhoz (és fejével ismét elbólint az előző irányba), és vidd neki a pálinkát… Holnap már nem fogsz utálni, és holnapra elfelejted ezt a régi históriát is.
LÁNY Talán… talán…
A lány elindult, Kázmér pedig sokáig bámulta a távozó hátát. Aztán eszébe jutott az alma, amivel most már tartozik neki, annyi almával, amennyi a lány súlya, mert nem jött egyetlen vevő sem a történet végéig a betonasztalhoz. De nem szólt utána. Legyintett.
KÁZMÉR Nem baj. Úgyis visszajössz pár óra múlva pálinkáért… Akkor majd odaadom az első részletet.
Virág
nevetett fel
tényleg virág a világ legszebb virága én gyönyörűségem
és csókolta a férfit ahol érte és mert mindenhol érhette a meztelen férfitestet mindenhol csókolta Az meglepetten nyitotta ki a szemét.
Mit akarsz kis bolondom
kérdezte álmosan
megbolondultál vagy megdézsmáltad a pálinkámat
Pálinkád az már nincs mind megittad az előbb De a verset kiraktam Nézd
És egy papírlapot meglobogtatott a férfi előtt Profi munka volt Egy lapra felragasztotta a fecniket amelyek most kiadták a teljes verset
Tényleg virág
Tényleg Nem szoktam hazudni Felolvasnád
Nem tudok igazán jól felolvasni De felolvasom ha azt szeretnéd
Zörgő, halott virág a könyvben,
árva, bús és illattalan,
emléked hogy rajzik köröttem
gazdagon és talányosan!
árva, bús és illattalan,
emléked hogy rajzik köröttem
gazdagon és talányosan!
Meddig voltál friss tavasz, élet?
S kit ékesítettél vele?
Ismerem azt, aki letépett?
Vajon miért rejtett ide?
Üdvözítő találkozások
vagy nehéz kínok őre vagy?
Völgyi magányt idézel, álmot?
Nagy csöndet árnyas fák alatt?
S az a nő, az a férfi: hol van?
Megnyugodtak s élnek tovább?
Vagy tönkrementek, régen, ifjan,
mint te, szegény, halott virág?
Nagyon szép vers Ki írta
Az a zörgő halott én vagyok
Nem te vagy Te hülye vagy
És kicsit megrettent hogy lehülyézte a másikat mert bár együtt éltek néha feltámadt benne valami alaktalan félelem vagy zavart tisztelet a nagy korkülönbség miatt
Nem az van itt hogy zörgő halott Hanem az hogy zörgő Halott virág Érted
Persze hogy értem Nem is a versről beszéltem Hanem magamról Tölts egy kis pálinkát a számba
Nincs elfogyott az előbb Mielőtt elaludtál volna Megmondod hogy ki írta
Hármat találhatsz Ha közöttük lesz megmondom
A lány rövid ideig gondolkodott Valamelyik nyugatos talán Kosztolány Így mondta Kosztolány I nélkül Nem Juhász Gyula De ő sem József Attila nem írhatta Ő egyébként sem volt nyugatos Azt hiszem Tóth Árpád Sőt biztosan Tóth Árpád Na
Nem talált
Nem mondod meg
Nem mondom meg
Kérlek
Ha hozol pálinkát megmondom
Nem hozok Halálba iszod magadat Idd egyedül Én ebben nem segédkezem
Idejössz hozzám
Persze hogy odamegyek
És megölelsz
Persze hogy megölellek
És megölsz
Ha akarod meg is öllek De ne legyél patetikus
Patikus
Ostoba vagy tudod
Rendben megmondom Puskin Puskin írta A Puskin-kötetemből téptem ki a lapot amíg lent voltál a piacon Soká jöttél
Az eső miatt volt Nagyon megáztam volna
Hallgattak A lány lassan és szótlanul öltözködni kezdett Magára húzta a férfi nadrágját A nadrágra kidobva összegombolta magán a durva flanelinget
Mégiscsak lemész
kérdezte
Mégiscsak
mondta halkan
Hozol pálinkát
kérdezte
Mi másért mennék
mondta halkan
És utána hozzám bújsz
kérezte
Hová máshová bújhatnék
mondta halkan
Tudod hogy Tudod hogy mit nem akarok kimondani Hogy tudd
Tudom Kimondtad
Menj már
Megyek És megkeresem a kalapodat is
Az ajtó becsukódott a lány után Hanyatt dőlt az ágyon és egy ideig a verset olvasgatta Aztán már csak négy sort Az utolsó négyet Aztán abba is belealudt
S az a nő, az a férfi: hol van?
Megnyugodtak s élnek tovább?
Vagy tönkrementek, régen, ifjan,
mint te, szegény, halott virág?
Megnyugodtak s élnek tovább?
Vagy tönkrementek, régen, ifjan,
mint te, szegény, halott virág?
