A vers hálás társ

A kolozsvári költőnő, Varga Melinda Űrezüst című verseskötetével, amely az IJK könyvek gondozásában jelent meg, nemrégiben Sepsiszentgyörgyre, illetve Csernátonba látogatott, ahol nagy érdeklődés fogadta. Beszélgetőpartnerei Bogdán László és Dimény-Haszmann Árpád voltak.

A vers hálás társ

December 5-én Sepsiszentgyörgyön, a Tein Teaházban Szonda Szabolcs költő, műfordító, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója köszöntője után Bogdán László József Attila-díjas költő, író méltatta az Űrezüst című kötetet. A meghívott versei tabukat döntenek – állapította meg. A művészetben nem lehetnek tabuk – reagált erre Varga Melinda. Fontos, hogy a lírai alany őszinte, hiteles legyen, akár erotikáról, akár filozófiáról vagy mindennapi gondokról szól.

Önmagunk keresése a vers – folytatta a házigazda. Segít elérni azt a ritka állapotot, amikor test és lélek találkozik, egyfajta gyújtópontba kerülnek. A vers kegyelmi állapot. Milyennek látod a világot? Milyen Varga Melinda világa? – szegezte a kérdést a költőnőnek. A költészetben nem lehet csalódni – mosolygott a meghívott. A mások felé irányuló vágyaink, elvárásaink gyakran nem teljesülnek, a szerelem szinte mindig csalódást okoz. A barátaink is gyakran visszaélnek a bizalmunkkal, sőt még családtag is okozhat mély lelki sebeket. Viszont a vers hálás társ, szinte az egyetlen, amelyben biztosan nem csalódunk.

A házigazda újabb kérdésére válaszolva Varga Melinda elmondta: inkább férfiak társaságában érzi jól magát, gyerekkorában is jobbára fiú pajtásai voltak. „Talán férfilelkem van” – fogalmazott viccesen. Bogdán László alátámasztotta ezt: „Mikor első kötetedről, a 6van9-ről írtam lektori véleményezést, az volt az érzésem, hogy férfi-érzülettel bíró költőnőt olvasok. Férfinél már láttam hasonlót az irodalomban, de nőnél eddig még soha, és nem is valószínű, hogy lesz”. Ami pedig az Űrezüst című kötetet illeti, úgy véli, hogy a versek folytatják, mintegy kiegészítik egymást.

Egy másik válaszból megtudhattuk a költőnőtől, hogy nem képzel el konkrét olvasót, amikor papírra veti gondolatait. Szeretné, hogy sorai minél több ember számára mondjanak valami újat, segítő gondolatot a mindennapokhoz. A költészet, a művészet lényege, hogy megszólítson, mert az ember nem a kritikusoknak, költőkollégáknak ír elsősorban, hanem az olvasónak.  Azért választja a verset, mint közlési formát, mert így tudja a legjobban kifejezni magát, a prózához még nem elég érett. Bár a szabad verselési formát kedveli, meg kell tanulnia a kötött versben is szabadon mozogni.

A felolvasásokkal tarkított bemutatót dedikálás, kötetlen beszélgetés követte.

December 6-án délelőtt a Sepsi Rádió látta vendégül a költőnőt. Grubisics Levente programigazgató első kérdése arra vonatkozott, hogy modern, digitális világunkban milyen indíttatásból lesz valaki költő. Biztos, hogy nem az anyagi juttatások végett – válaszolt a meghívott –, hivatás ez, és nem olyan munka, amelyet az ember a megélhetésért végez. A digitális világ adta lehetőségeket ki kell használni, ez által lehet eljutni a fiatalokhoz. Az Űrezüst fogadtatásáról Varga Melinda elmondta: a visszajelzések zöme pozitív, de volt negatív kritikai hang is, ám ez is hasznos, tanul belőle. A műsor egy rövidebb, a téli hangulathoz illő vers felolvasásával ért véget.

Este 18 órától a csernátoni Haszmann Pál Múzeumban került sor hangulatos kötetbemutatóra. A népművészeti tárgyakkal díszített terem a kinti hideg ellenére zsúfolásig megtelt, a szellemi csemege mellett meleg tea, csokis sütemény, duruzsoló, régi vaskályha várta a vendégeket. Dimény-Haszmann Árpád, az est házigazdája mutatta be Varga Melindát. Szó esett az Irodalmi Jelenről és – bővebben –  annak Debüt rovatáról, ahová szívesen várják pályakezdő fiatalok műveit. A költőnő szerint érdekes jelenség, hogy az egészen fiatalok közül a nők verselnek inkább, a férfiak pedig a prózát kedvelik.

Arra a kérdésre, hogy ő maga miért olvas verset, így válaszolt: a vers jó értelemben vett tudatmódosító szer. Aki szereti a költészetet, teljesen másképp látja a világ összefüggéseit, az életet, a halált, a természetet, az emberi kapcsolatokat. A jó vers mindenkinek ad valamit, megszólít, beivódik pszichénkbe, részünkké válik.

A szerző elmondta, egy recenzióban kifogásolták, hogy nincsenek tájleíró versei. Talán mert az erdélyi költőkről azt feltételezik, hogy csakis a tájakról kell írniuk – jegyezte meg egy néző. A költőnő kihívásnak tartja, hogy modern tájlírát írjon, mert a fenyőfáktól lecsupaszított hegy, a koszos tisztás is a táj része. Ki áll hozzá a legközelebb a kortárs költők közül? – Orbán János Dénes bármelyik verse megszólítja, s bár ő más stílusban ír, pályakezdő költőként leginkább hatott rá. Kivel készítene interjút azok közül, akik nem élnek már? – Faludy Györggyel mindenképp.

Majd játék következett: a házigazda rendre két szót olvasott fel, és kérte a szerzőt, hogy válassza ki a neki tetszőt. Férfibunda – női bunda: férfibunda, mosolygott a költőnő. „Férfibundába bújva sokkal többet megtehetnék, levetkőzhetném az elvárásokat”. A szivar – rózsa párosból a szivar került ki győztesen. „Az ezt a képet tartalmazó vers akkor született, mikor hazafele ballagtam a kolozsvári közismert lakótelepen, a Monostoron, kissé szomorúan, nem volt pénzem cigarettára, aki dohányos, tudja, hogy ez mekkora tragédia. Elképzeltem, leszedem a negyedbeli villamosmegállók mellé ültetett rózsák szirmait, szivart készítek belőlük, és elszívom a szirupos jövőm” – magyarázta a meghívott.

Miért Űrezüst? – hangzott a házigazda estzáró kérdése. Szerelmes vagyok az éjszakába – válaszolta Varga Melinda. Olyankor csönd van, átlényegülnek a dolgok, sejtelmes, gyöngéd ragyogás borít mindent.

Miklóssi Szabó István