Fellinger Károly felvidéki magyar költő, helytörténész napjaink egyik legtermékenyebb alkotója. Az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában idén megjelent Forrásláp című kötete a 70. a sorban.

Hamuszerda. Traian Pop Traian magyar nyelvű versgyűjteményének furcsán ható címe lényegében tükörfordítása a román Miercurea de cenuşǎ kifejezésnek, mely a magyar olvasó fülében összecsenghet a hamvazószerdával, a húsvét előtti negyvennapos böjt első napjának nevével. A vallás gyakorlói tudják, hogy ilyenkor a pap hamuba mártott ujjal keresztet rajzol a hívő homlokára, emlékeztetőként, hogy bűnös.

Nem egyszerű könyvbemutatón vehetett részt, aki jelen volt Kövér Péter Salto mortale című kötetének budapesti premierjén, hanem drámai és derűs pillanatokat egyaránt tartogató, egész estés zenés irodalmi műsoron, ahol az elhangzó novellák és a zeneszámok mellett természetesen a szerző is szót kapott.

Kégl Ildikó legújabb verseskötetét kezünkbe véve joggal merülhet fel bennünk a gyanú, hogy a könyv olvasásakor érdemes a kert toposzát mitológiai és hagyománytörténeti kontextusba helyeznünk. Ehhez azonban érdemes előbb azon eltűnődni, hogy a kert motívuma hová tágítható vagy épp redukálható. Ahogyan az kijelenthető, hogy minden erdő végtelen számú fából áll, legyen az a végtelen valójában csak húsz vagy tíz fa, úgy talán az sem vitatható, hogy lehet kert egyetlen balkonláda vagy csokornyi virág is.

Pethő Lorand negyedik kötete, a Távolodó ország kicsit sem finomkodik. Nekifutásból csap arcon a valósággal. Sokunk valóságával. Erős lélek kell a végigolvasásához. Sűrű, sötét, mint az aggodalmaink.

Sorozatunkban a 95. Ünnepi Könyvhétre frissen megjelenő kötetekből válogatunk az Irodalmi Jelen Könyvek és más kiadók kínálatából. Elsőként Traian Pop Traian Hamuszerda című kötetét mutatjuk be, Böszörményi Zoltán fordításában.

Ad az Úristen mindenkinek tálentumot, és rábízza, hogy miként sáfárkodik a kapott kinccsel. A háromszéki színésznőnek, a mesésen zengő nevű Zorkóczy Zenóbiának adta, hogy vállalva a vándorszínész életének minden nyűgét és szépségét országjáró versszínházi előadóművésszé váljon, versnyelven szóljon az aprónépekhez, és hirdesse a magyar nyelv szépségét, a költészet felettébb szükséges voltát. – Lázár Emese tudósítása.

Az elmúlás az egyetlen olyan dolog, ami mindannyiunkban és mindenben közös: elmúlunk, és minden elmúlik körülöttünk. Ez az egyetlen igazság, mégis állandóan úgy érezzük, tennünk kell valamit, hogy megakadályozzuk a megakadályozhatatlant. Kényszeres cselekvésvágy az elkerülhetetlennel szemben. Az Isten vagy az istenek, vagy az akármi talán szán minket egy picit, amikor hallja a gondolatainkat, látja a tetteinket, amikkel megpróbálunk felülkerekedni rajta, és valahogy, bárhogy kikerülni a létezés egyetlen egyetemes törvényének beteljesülését.

Létezik már a karanténirodalom fogalma? Mindent fölcímkéző korunkban hadd létezzen csak, és mivel minden olvasó pontosan érti, mire gondolok – elvégre az utóbbi években is ezen bolygón élt – a definiálgatást mellőzve beszélgessünk inkább arról, mire is jó ez nekünk.

Szeretettel várjuk Böszörményi Zoltán felolvasással, zenével, beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatójára, amelyre május 2-án 19 órától kerül sor a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Ötpacsirta Szalonjában.

A felkavaró művek alakítanak, formálnak, hogy legyünk bátrak, az irodalom segítségével megbontott komfortzóna a személyiségünket építi, bölcsebbé, spirituálisabbá és nem utolsósorban erősebbé tesz.

A szerző korábbi munkáiban is láttatta már – csalódott távolságtartással és empátiával egyszerre – az amerikai jóléti társadalom közelmúltját, bár igazából itt tér és idő jelentősége csekély, hisz minden, amit ebben a történetben látunk, ugyanúgy érvényes napjaink civilizált, fogyasztói miliőjére. Gyökértelenség, létbe vetettség, a lét elviselhetetlen könnyűsége… Izgató kultúrtörténeti összefüggéseket inspirál a kötet, ahogy összevetem pár olvasmányélményemmel korábban élt szerzőktől: a XX. és XXI. század korszakhatára szinte eltűnni látszik, sőt, néhány korábbi is. Föloldja őket a nyugati ember (mára minden égtájra kiterjesztett) elidegenedése, dekadenciája. Ha oda merünk nézni, akár még egyetlen szellemi impulzusként is láthatjuk az elmúlt pár száz évet.

„Megdöbbentő, tragikus, húsbavágó sorok a szabadságról, a kommunizmus politikai megtorlása és hatalmi autokráciája elől menekülő fiatal nőkről és férfiakról.” Böszörményi Zoltán Regál című kötetének új kiadásáról Varga Melinda beszélgetett a szerzővel a Magyar Írószövetség könyvtárában.

A 93. Ünnepi Könyvhét alkalmából az Irodalmi Jelen bemutatja friss megjelenésű köteteit, valamint a művek szerzőit. Ezúttal Czilli Aranka Késsel és villával című verseskötetét ajánljuk az olvasó figyelmébe.

A könyv 27 rövid fejezetből áll össze, ugrálva az idősíkok között, ám ez mégsem zavaró, a szöveg koherens marad. A narrátor egyes szám harmadik személyű, mindentudó elbeszélő, aki még azt is elárulja, milyen történelmi események zajlottak a kilencvenes években, miközben P. és Mandola mit sem törődött a külvilággal. Bene Zoltán remek érzékkel ragadja meg azt a lélektani folyamatot, amelyen keresztülmehet egy ilyen veszteséggel együtt élő, bomlásnak indult elméjű ember.

Rónai Balázs Zoltán történetei tele vannak abszurd fordulatokkal, humorosan fanyar kiszólásokkal, és Woodstock hangulatát idéző politoxikomán élménykereséssel – igaz, a háttérben nem Jimi Hendrix szól, hanem az AC-DC, de ez már részletkérdés. Szóval olyasmi az egész, mintha Hajnóczy szövegeit egy London Dry Gin-es palackon keresztül próbálnánk olvasni varázslósipkában és Batman-köpenyben. Rendkívül egyedi szövegek.

Varga Melinda kötetében az én és a Másik duális viszonyrendszert alkot. Még abban a pozícióban is, amikor az eggyé olvadás megtörténik: a nő nő marad, a férfi férfi. A testiség tapasztalata a különféle szerelmi szituációkban átlényegül: „megtanulod ragozni a csendet” – írja féléves telek című versének zárlatában.

Szép számú közönség gyűlt össze a Petőfi Irodalmi Múzeum Vörös-termében Rónai Balázs Zoltán A Vascsöves Atya legendáriuma című novelláskötetének bemutatójára. Az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában megjelent műről a kiadó és a Magyar PEN Club közös estjén Király Farkas beszélgetett a szerzővel.

Rónai-Balázs Zoltán az Ünnepi Könyvhéten az Irodalmi Jelen (K 11-es) standjánál szeptember 4-én, szombaton, 15 órakor dedikál.