Búcsú költészetünk egyik legjobb angol nyelvű tolmácsolójától

Az angliai Bristolban, ahová azért költözött, hogy közelebb legyen a lányaihoz és unokáihoz, élete nyolcvanharmadik évében, hosszú betegség után elhunyt Zollman Péter Füst Milán-díjas műfordító. A magyar költészet legjavát  ültette át angolra, Csokonaitól Kányádi Sándorig, Arany Jánostól Baka Istvánig. Mindig csak verseket, prózát csak a legritkább esetben.

A lírához volt érzéke, és a rímeléshez, versmértékhez különleges adottsága. Magyarországon nem minden esztéta vagy szerkesztő méltányolta gazdag termésű és a legtöbb esetben meggyőző fordítói munkáját. A legfinnyásabbak azt hajtogatták, hogy aki nem született angol, és a saját nyelvén nem költő, az ne fordítson angolra verseket. De Zollman Péter angolságában senki nem találhatott hibát, s a keze alól költemények kerültek ki, nem klapanciák.

Érdekes élete  volt. Az Egyesült Izzó fiatal kutatómérnökeként 1956-ben beválasztották a forradalmi bizottságba, novemberben menekülnie kellett. Angliában a legnagyobb londoni egyetemek egyike, az Imperial College elektrofizikai tanszéke nyújtott számára kutatási lehetőséget, mégpedig a magyar születésű Nobel-díjas, a holográfia elméletét és gyakorlatát kidolgozó Gábor Dénes professzor mellett. Vele dolgozott többek közt a lapos tévéképernyő létrehozásán s repülőgépek navigációs műszerezésén.

Egy szép napon úgy döntött, hogy a gyakorlati élet érdekesebb a számára. 1974-ig nagy cégeknél vezette a fejlesztést, találmányokat szabadalmaztatott, például a bankjegynyomás területén. Ekkor néhány rendkívüli tehetségű munkatárssal saját vállalatot alapított, a ZED Instruments Ltd-et. Magas technológiájú berendezések kifejlesztésére, olykor legyártására szakosodtak. Lézervezérlésű fúrópajzsaik milliméteres pontossággal találkoztak a La Manche-csatorna alatt, mikor az alagút készült. A királynő 1987-ben a technológiai újdonságokért, 1991-ben az exporteredményeiért tüntette ki a céget.

1993-ban Zollman Péter eladta a virágzó vállalkozást, azzal a feltétellel, hogy onnan senkit nem lehet elbocsátani. Ő maga azonban ettől az évtől fogva csak a magyar költészetnek szentelte minden idejét. A Csongor és Tünde átültetését bemutatták az Edinburghi Fesztiválon, Budapesten és Indiában. A Kékszakállú herceg eredeti, Balázs Béla-féle verses librettóját úgy fordította le, hogy az kitűnően énekelhető Bartók zenéjére.

Arany János Walesi bárdok című balladájának az angol fordítása zenekari és kóruskantáta komponálására ihlette Carl Jenkins walesi zeneszerzőt. A megoldhatatlannak hitt költői feladatokat hetekig tartó töprengés és próbálkozás után közel-tökéletesen oldotta meg, ügyelve versmértékre, az angol poétikai rím-szabályok szigorú betartására, az alliterációkra, a nyelvi lelemény fordulataira és a hangulatokra. Így fordíthatta Kosztolányi remekeit, Babits Laodameiáját és József Attila híres, Születésnapomra című versét.

A magyar költészet 960 oldalas, nagy angol nyelvű antológiájában, az In Quest of the Miracle Stag című kötetben ötvennyolc fordítása szerepel. József Attila verse, A Dunánál szinte úgy szólal meg, mint a magyar eredetiben:

I sat there on the quayside by the landing,
a melon rind was drifting on the flow.
I delved into my fate, just understanding:
the surface chatters, while it's calm below,
As if my heart had been its very source,
troubled, wise was the Danube, mighty force.