Debüt – Dudinszky Nikolett versei

Dudinszky Nikolett versei

Kárpátalján, Nagyszőlősön született 1991-ben. A Debreceni Egyetem magyar nyelv és irodalom alapszakán szerzett diplomát. Versei eddig az Utóiskola szépirodalmi blogjának felületén jelentek meg, és néhány válogatásban, legutóbb a Magyar Hallgatói Antológiában.

 Az üresség természetéről

Az üresség is anyag.
Mikor nem vagy itt, a hiánnyal csallak.
A csendben mindentől megszabadulok,
és tetszik az, ami megmarad belőlem.
Ülök egyedül a semmiben,
mintha anyámban lennék:
átélhetetlen állapot a létezésben.
Nem félek, mitől is félnék?
Az anyagtól? Ami üresség, vagy annyi sem.

Őszi harmónia

Elküldök neked egy képet: tömbházunk előtt
rozsdás állványokon ezüstös
esőcseppek sorakoznak, mint áttetsző üveggyöngyök.
Aláírás: szakítás, sírás, etcetera…
a szerelem ősszel, giccses dekadencia.

Hiányod már a környezeti sajátosságok része.
Szokványos, mint a falvédők színeinek
összeférhetetlen keveréke.
Egykori szobánk vörös kanapéja, sárga vakolata,
kiégették hiú igényeim, ma már a transzcendens izgat.
Olykor Wagner növeli a csendet, majd darabokra zúzza.
S ha reccsen a mozdulatlanság, nyugodtan bólintok,
minden tetőről látni a pocsolyában ragyogó napot.

Otthonos haiku

Volt egy otthonom.
Lesz is talán. Most hol vagy-
ok? Sodor folyóm.

Könnyű koan

Elsuhannak       a felhők,           suhannak          messze.

Elszállnak        a madarak,       szállnak            előre.

Szemlélődik     a  lelkem,         szemlél             örökre.

Hommage á Pilinszky

A fájdalom precízen és automatizálva terít szét,
majd felgöngyölít, akár egy kopott szőnyeget.
Áldozat vagyok, nem hóhér,
és ez jó, mert felmenthetlek.

Hiány haiku

Elhagytam, pedig
sokba került, fontos volt.
Mindegy, más sincs meg.

Délután

Egyedül vagyok.
A párkányra madár szállt.
Egyedül vagyunk.