Esterházy és Dés lobogó hajjal

Bár meglehetősen hideg és szeles volt az este, szépszámú nézőközönség gyűlt össze a Petőfi Irodalmi Múzeum kertjében. 

Esterházy az Egyszerű történet vessző száz oldal – Kardozós változatából szemezgetett. „Íme, egy friss, ropogós regény a tizenhetedik századról. Tehát történelmi regénynek kell lennie, mert hogyan is lehetne más, mint történelmi, ha egyszer a tizenhetedik században játszódik, de a huszonegyedik században írták?" – E.P.

Déssel sokszor "turnéznak" együtt, mindig másképp hangszerelve a közös előadást. Egy közelmúltbeli Hadik Szalon alkalmával sok személyes történetet is megosztottak magukról. 

A felolvasást a kötet legelején kezdte, és az utolsó oldalon hagyta abba, természetesen kihagyásokkal, de minden esetben, még lapozáskor is jelezve, hányadik oldalon jár. Ahogyan a kötetben is megcsillagozva, lábjegyzetekben tüntetett fel minden hivatkozást, allúziót, idézetet, utalást, még a „hosszú mondatokat” és az EP-féle „elírásokat” is.

Dés Lászlónál is volt „kotta”: a felolvasás közben saját példányában követte a szöveget.

Először egy hosszabb prózai rész után fújta meg a hangszerét, és ebben a ritmusban váltogatták egymást Esterházyval egész este, csak a vége felé kezdett sűrűsödni a zenei improvizáció és a szöveg párbeszéde.

Esterházy felolvasása, mint mindig, sodró és lendületes volt, a szöveg első hallásra is jól befogadható, bár bizonyára tartogat még meglepetéseket minden olvasásnál. Nem először és nem is utoljára állapíthatjuk meg, Esterházy színpadra termett.

Azért jó őket együtt hallgatni, mert később már magányos olvasás közben is visszacsengenek a fülünkben Dés futamai.

„A legenda szerint több mint ezer évvel ezelőtt a vár helyén tündérkert állt.* A halászok gyakran látták a mulatozó tündéreket, de amikor feléjük eveztek, azok eltűntek. Várakozásukkal ellentétben ugyanis, mely anyjuktól meg öreganyjuktól meg annak az anyjától hagyományozódott halásznemzedékek hosszú során át, a tündérek búvalbaszott alakok voltak, nem pedig derűs lelkek, ahogy a közvélekedés tartja. Viszont jó nők voltak, afféle faros-mellyes cicák.** (Illés György: Tündérkertek dicsérete, 1984. – E. P.; ** Tapicska forgalmista szavai a Szigorúan ellenőrzött vonatok című filmből, Menzel–Hrabal. – E. P)”

„Egyszer jókedvükben találták a tündéreket (a mélabú ilyen: egyszer fönt, másszor lent, aztán megint lent), akik meghívták őket lakomájukra, és tokaji bort itattak velük.”

Néha jól beleborzolt a szél az őszes fürtökbe.

A másfél órás programot a közönség végig feszült figyelemmel követte, alig néhányan távoztak időközben, akik rosszabbul tűrték a nyári hideget. A produkció végeztével Esterházy dedikált.

Jolsvai Júlia

Fotók: Brenner Péter