Hol nyaral, és mit olvas az író? (3. rész)

Merre nyaralsz idén? Miért éppen ott?

Acsai Roland: Nem megyek nyaralni. Akárhonnan nézném, az én horizontomban a föld már nem érne össze az éggel, ott lenne köztük a szakadás vékony, fehér sávja. Kimegyünk majd néhányszor a margitszigeti kisállatkertbe, ahol a lovak a gyerekek gondolataiban vágtatnak, amikor kantárszáron vezetik őket körbe-körbe, és lányom azt képzeli, vágtat vele a kicsi ló.

Csepcsányi Éva: Számomra örömteli rituálé, amikor vonaton olvashatok. Nyári utazásaim során, ahová csak lehet, vonattal megyek, egészen más hangulata van, mint a busznak. Igyekszem ablak mellé ülni, kikészítem a vonatjegyet, a könyvet, papírt, tollat, mert rendszerint ilyenkor jönnek ihletett gondolatok. Pár oldal elolvasása után nézem a tájat, a szalmaszőke, kiégett pusztát Szeged felé robogva, vagy a tikkadt szőlőültetvényeket Eger felé közeledve. Ez az idei nyár: vonat, könyv, és főként belföldi utazások, esetleg ősz elején Lengyelország. Idén nyáron kissé szakbarbár üzemmódba váltok, mivel – hál’ Istennek – elég sok recenzió gyűlt össze júliusra, augusztusra különböző folyóiratoknak. Ezért a nyári olvasmányaim nagyrészt egybeesnek a munkáimmal.

Cserna-Szabó András: Nem szeretek nyáron utazni, nyáron dolgozni szeretek. Azért lesz egy kis Balaton (Zamárdi), ősszel pedig szeretnék Firenzébe utazni.

László Noémi: Még sosem terveztem nyaralást, a nyaraim általában spontán módon alakulnak, rendszerint az irodalmi események jelentik a nyaralást, vagy egy-egy véletlenszerűen összejött tengerparti utazást nevezek ki nyaralásnak. Úgyhogy nem tudom, merre nyaralok idén nyáron, egyrészt augusztus közepén a kolozsvári Bulgakov teraszán a Kolozsvári Magyar Napok idején, az E-MIL irodalmi eseményeinek árnyékában, másrészt augusztus végén, Árkoson, az Írótáborban. Idén úgy tűnik, leginkább Kolozsváron nyaralok, nekem ez is nagy élmény, mivel nyáron teljesen más a város, mint év közben: kiüresednek az utcák és már-már lakható, emberi helynek számít, jókat lehet sétálni, szaladni, napozni, sörözni benne, ez, mint itt születettnek, egészen jólesik. Általában nyáron érzem igazán otthon magam a városban, ahol születtem, és a nyaralásnak is inkább télen látom értelmét: olyankor jó elmenni innen valahová, ahol tombol a nyár.

Orcsik Roland: Idén a Vajdaságban fogunk nyaralni a családommal, néhány Tisza-parti várost járunk majd be, jövő héten tervezzük meg az út-, pontosabban a folyóvonalat.

Acsai Roland, Csepcsányi Éva, Cserna-Szabó András, László Noémi és Orcsik Roland

Milyen olvasmányokat tettél félre a forró nyári napokra? 

Acsai Roland: Faulkner Megszületik augusztusban című regényének Augusztus fénye című újrafordítását (Géher István munkája) fogom olvasni, Paul Auster New York-trilógiáját, és Philip K. Dicket. Nagyon kíváncsi vagyok Tóth Erzsébet új könyvére, a Hidegbékére. És jó lenne valamit még Cormac McCarthytól, akinek Az út című könyve nekem minden idők legjobb regénye – úgy, ahogy van. „Ha a fiú nem Isten igéje, akkor Isten sosem szólalt meg.”

Hogy a vers se maradjon ki, némiképp magam felé hajló kézzel a Verstörténés antológiát ajánlanám olvasásra.

Csepcsányi Éva: Per pillanat még Jász Attila derűs-merengős indiános világában időzöm, őt az Év verseiről szóló tanulmány fogja követni. Várva várt olvasnivalóm Sopotnik Zoltán furcsa, színes mesekönyve, a Fahéjas kert. Őt követi majd Mirtse Zsuzsa verseskötete, Csobánka Zsuzsa Auswitz-regénye, végül Tompa Andrea Fejtől s lábtól című műve.

Közben saját szórakozásomra olvasgatom Csányi Vilmosnak A tökéletesség illata című kötetét. Érdekes perspektívából mutatja be a spanyol misztikus, Avilai Nagy Szent Teréz alakját. Emellett még két könyvet tartogatok a forró nyári napokra: Barsi Balázsnak a Krisztus békéje, avagy naplótöredékek egy ferences kolostorból című jegyzeteit, a másik pedig Elias Canetti Feljegyzések című írása.

S mindezt hol olvasom? Egerben, Szegeden, Tokajban, Markazon, Nagymaroson, Egerszalókon, Bogácson, Szécsényben. Idén főként barátokhoz, ismerősökhöz utazom a nyár folyamán, vagy irodalmi programokra. Pár nap itt, pár nap ott, egy-két könyv pedig mindig van/lesz nálam az említettek közül.

Cserna-Szabó András: Éppen Carvert olvasok, szakmai okokból, nem a szórakozás kedvéért. Éppen egy novelláskönyvön dolgozom, és azt remélem, hogy ha közben Carvert bújom, leszokom a fecsegésről.

László Noémi: Szeretném újraolvasni Karinthy Utazás a koponyám körüljét, befejezni HemingwayAkiért a harang szól regényét, angolul, egy Rilkeprózai írásait tartalmazó kötetet végigolvasni, van két vaskos Szerb Antal-esszékötet, amire már elég régen készülődöm, egy angol kreatív írás kézikönyv, amit csak félig sikerült megemészteni, egy zsebkönyv, ami a japán kabuki színházról szól. Emellett ott sorakozik Tatjana Tolsztaja Kssz! című regénye, William Somerset Maugham Színháza, nem ártana a többször félbeszakadt Varázshegyet végre végigolvasni, esetleg újraolvasni A párducot. Van egy Hayden White, A történelem terhe, ami már nagyon régóta várakozik a polcon, és a három Umberto Eco-album: A szépség története, A rútság története és A lista mámora. És nyáron mindig becsúszik egy-egy Rejtő Jenővagy P.G. Wodehouse, nevettetőnek.

Orcsik Roland: Éppen Hamvas Béla leveleit olvasom, illetve Ranko Marinković Kiklop című regényét (magyarul Csuka Zoltán fordításában jelent meg, A küklopsz címmel). Hamvas esetében kíváncsi vagyok, hogyan viselte a háborús állapotokat, illetve a diktatúrát a margóra szorítva. A levelekből jól érzékelhető Hamvas hiúsága is, mennyire vágyott az elismerésre stb. Viszont az ilyen mondatokért mindenképpen érdemes olvasni a leveleit: „Ezért lesz az emberek többsége, ha egyenruhát ölt, »kurva«, s ezért ez a szó a katonaság pszichológiai címszava.” Megjegyzem, az irodalomban is voltak és vannak egyenruhákba bújt kurvák.

Marinković könyve a második világháború előtti és alatti talajvesztést mutatja be, az emberek teljes elbizonytalanodását minden addigi értékben, s hogyan lesz az értelmiségiekből is atavisztikus brutália. Keresem azt, mások hogyan boldogultak az ostoba időkben. Mert jár az óra, tikk-takk, körbe jár, benne a manócska kalapál...

Folytatva a sort: miután megnéztem Jeles András A nap már lement című előadását, hasonló megfontolásból, mint az előzőeket, kikölcsönöztem Tadeusz Borowskitól a Kővilág vers-és prózakötetét. Valamint Kassák Lajostól Az út vége című regényét, mely állítólag közepes, de izgalmas, karamazovi problémát dolgoz fel. Kikapcsolódásnak pedig Plutarkhosz Morálfilozófiai értekezések című könyvét veszem majd elő, különösen A lélek derűje című írása érdekel. Napi szotyizásnak pedig Pascal Gondolataiból fogok szemezgetni...

(Összeállításunkat hamarosan folytatjuk.)