Hol nyaral, és mit olvas az író? (5. rész)
Merre nyaralsz idén? Miért éppen ott?
Adorjáni Panna: Az első és legizgalmasabb pontja a nyárnak egy családi kirándulás lesz. Mióta felnőttünk, ritkán megyünk együtt nyaralni, úgyhogy ez egy gyönyörű kivétel. Erdélyt nézünk, mert bár itt nőttünk fel, mindig van még mire rácsodálkozni. Például Verespatakra, még ameddig lehet. Vagy barlangokra, falvakra, dombokra, a tiszta levegőre. Meg a természetben felejtett műanyagszemétre, ordenáré házakra, pöfékelő gyárkéményekre. Nincsenek illúzióim, és nem elandalodni – ha létezik ilyen szó –, hanem felébredni megyek Erdélybe.
Ladik Katalin: Ezen a nyáron is az Adriai-tenger Hvar szigetének Hvar városában töltöm életidőm egy részét.
Potozky László: Idén Siófokra megyünk nyaralni a barátnőmmel. Kamaszkoromban többször voltam ott, nagyon szeretem. Jók a strandok, megvan a hangulata a városnak, továbbá az sem elhanyagolható szempont, hogy van Pestről direkt vonat. Ezen kívül pedig a szüleimnél leszek, Csíkszeredában. Kedvenc vakációs tevékenységeim egyike anyum főztjével tömni magam naphosszat.
Vass Tibor: A kópboltban adnak kópkártyát, nem szerény ügymenet, hosszas kérdőív-kitöltés szükségeltetik a kópkapáshoz. A Hol nyaral szívesen-re két lehetséges kópválasz adható, külföld vagy belföld. Nincs feltételes mód, nyaralni márpedig muszáj. Marad a belföld, s nem is mondok nagyot a kópnak, járkelek fel-alá a kertemben, a kerti csapból véletlenül rám löttyenő víz és a száraz tyúkszar keveréke jó lesz kóp hátán kópnak, támogatom a bélföldi turizmust, a falusit. Őszelőn majd lelépek Berekfürdőre. Addig is Kópfölde, ha töltök képeket a fészre, az nagyot szól majd, lájkengetnószetiszfeksön.
Hernádkakon honvágyam nem akad, onnan legfeljebb Miskolc elérhetőségére vágyom, ott is csak a piacéra és egy-két (na jó, három) borlátóhelyére, vagyis többször inkább csak az elérhetőség-lehetőségek örömérzetére, mint konkrétan a piac és a borok kézzelfoghatóságaira. Közelben maradni, ez lehetne az idei nyaram munkacíme. Hogy is mondja Tandori a Csodakedd, rémszerdában? „Ha valaki iránt nem érdeklődünk, ne érdeklődjünk az illető felől se. S ezt mondom én éppen azokra, akikkel feleslegesnek tartom a magánérintkezést.” Helyettesítsük be a valaki szó helyére a nyaralóhelyeket, közben örömmel figyeljünk a felől dőlésszögére. 2010 nyarán kapom Dezsőtől a könyvet, „iszonyú konzekvens és kitartó vagy” szavakkal, ami a konzekvenciámra és kitartásomra nézvést iszonyúan hízelgő, másrészt kellőképpen útmutatást ad nyaralós életeimnek. Az útmutatás szép szó, pláne ha indíték azóta se semmi a máshová útra kelésekre. Vagyok én, és vannak a nyaralásaim másutt. Itthon nyaralok, készítem A Nagy Bibint, itt száraz a tyúkszar, itt kerti a csap, folt a folt, kóp hátán kóp. Középütt a vágy, hogy lehet, elmennék valahová, pár napra, nem is messze, és aztán vágyjak vágyni az érzetre: érezni a mennyirejóhazajönnit. Ha összejön, szólok.
Viola Szandra: Épp most érkeztem meg a nyaralásból, Horvátországban, Splitben töltöttem másfél hetet.
Egy barátnőmet látogattam meg, aki ott tanul, tehát félig-meddig véletlen eredménye volt a választás. Közeli ország, mégis minden más, a növényzet, az illatok, a méz, a húsok, az építészet. A táj pedig egyszerre megnyugtató és nyugtalanító, mert van benne valami képeslapszerűen idillikus, a türkizkék vízben, a hegyekben, a pálmafákban stb., ugyanakkor a sziklák, a szakadékok, a néha viharosan fúvó, forró szél és a szerpentinek miatt pedig tragikum vegyül a természeti környezetbe. Valamint az is érdekesség, hogy nagyon változatos a környék, Brac, Sibenik vagy Krka viszonylag közel vannak egymáshoz, mégis mindegyik más, nagyon különböző hangulatúak. Mindenképpen ajánlom Horvátországnak ezt a szegletét fürdőzésre, művelődésre (a Mestrovic Múzeum lenyűgöző) és túrázásra, kirándulásra.
Ezen kívül különböző írótáborokba megyek még nyaralni: a FISZ-, a JAK-táborba és a Tokaji Írótáborba. Szeretem az ilyen, szórakozással vegyített irodalmi programokat, mert valóban van mód fejlődni a kurzusokon, összejöveteleken, valamint megismerni kortársainkat. Ugyanakkor kellemes környezetben így nyáron mindenképpen üdítőbb az irodalmi élet, amely más évszakokban talán túlságosan is a főváros kávéházaiba szorul.
Adorjáni Panna, Ladik Katalin, Potozky László, Vass Tibor és Viola Szandra
Milyen olvasmányokat tettél félre a forró nyári napokra?
Adorjáni Panna: Könyvek szempontjából nem tervezek nagyon előre, de két cím már van a tarsolyomban. Az egyik José Saramago Seeing (magyarul Megvilágosodás címmel jelent meg) című regénye, amelyre egy pesti angol nyelvű antikváriumban találtam rá. Nem ismerem a portugál szerző munkásságát, úgyhogy nem tudtam, hogy a könyv, amibe azonnal belevetettem magam, tulajdonképpen folytatása a szerző Vakság című ópuszának. Nem bánom, hogy in medias res vetem bele magam ebbe az életműbe. Év közben olyan szófogadó, jó tanuló kislány vagyok, rámfér egy kis esetlegesség. A másik olvasmány is angol nyelvű fordítás: Lothar Machtan Hidden Hitler című könyve (eredeti cím: Hitlers Geheimnis, 2001-ben adták ki). A könyv a diktátor homoszexualitását tárgyalja. Nagyon izgulok, alig várom, hogy elolvassam! Azt remélem, hogy elementáris élmény lesz, ami újrarendezi bennem azt, amit tudni vélek Hitlerről, rasszizmusról, homofóbiáról, szupremacizmusról, antiszemitizmusról stb. A diktatúrákról jut eszembe, olvassátok el Blaine Harden Menekülés a 14-es táborból című könyvét. Magyarul is megjelent, és az észak-koreai Szin Donghjok-ról szól, aki az első rab, aki no-exit típusú táborban született, onnan sikeresen elszökött, majd dezertált az országból. Ezt a könyvet én ugyan már elolvastam, de ha valaki azt kérdezné tőlem, hogy mit olvasson a nyáron, biztos ez volna az első, amit ajánlanék. Egyéjszakás olvasmány, mint a Harry Potter, és félelmetesen izgalmas és szívszakasztó beszámoló egy olyan világról, amelynek borzalmairól sajnos nagyon keveset tudunk.
Ladik Katalin: Kis házamban az évek folyamán jócskán felhalmoztam olvasni való könyveket, folyóiratokat. Kézipoggyászom súlyára való tekintettel az idén csupán az EX Symposion EXJUGÓ LEXIKON számát viszem magammal. Olvasni főleg saját jegyzeteimet olvasom majd, mert szeptemberig be kell fejeznem a VADHÚS című regényes élettörténetemet, mely az Élhetek az arcodon? című regényes élettörténetem folytatása.
Potozky László: A Magvetőtől kaptam egy gazdag könyvcsomagot, szóval van miből válogassak. Jelenleg Andrzej Stasiuk novelláit olvasgatom, aztán A térkép és a táj van soron Michel Houellebecq-től. Ezután következik Cormac McCarthy Átkelése. És persze Llosa sem maradhat ki, most a Ki ölte meg Palomino Molerót? a soros.
Vass Tibor: Forró nyári napok, ez van olyan kedves, mint a kópkérdés. Egyrészt nem kérdezi a kérdőíved, hogy a hűvösökre mit. Másrészt feltételezi, hogy félretettem. (És hogy többre. És hogy olvasok. Szmájli.) Persze, hogy azt a Tandorit újraolvasom. S barátja leszek közben két főkönyvnek, Molnár Krisztina Rita Kőházának (Scolar, 2013) és Korpa Tamás Egy híd térfogatáróljának (FISZ, 2013). Nem csak azért tudom majd vizsgálni lófogaikat, mert szintén ajándékok, s nem is azért, mert mindkettejükben fellelhetőek a Spanyolnátha projektjei által generált szövegek, hanem mert igen ló mérföld- és lól mért földkövek. Kóposak, fontosak. Ki tudják ívezni a kérdőt: „Az ilyen nőnek egy vödör víz kell / különben váratlan lángra kap, / veszélyes, akiben zsarátnok fészkel, / fellobban, s ész nélkül gyújtogat.” (MKR); „az egyedüllét, mint egy torokra csavart, frissen / vasalt sál, melyet korábban valaki lassan leejtett, / de vékony profilját egy szemöldök csorgó árnyékával / még belengte. apánk, ez a Kardinális Kérdés, / mintha lassított felvételben járna, árnyékát / maga előtt dobálva a vérpettyes szélben. / mintha túlérzékeny retinába öltözött volna, / mely a liget fényétől bevérzett. / apánk, ez a bokáig alvadt, zárkózott, de brutális / mondat.” (KT)
A kettős könyvvitel mellett jár nekem a nyárra Szkárosi Endre Verboterror-ja (Magyar Műhely, 2013), s az sem csak azért, mert performansznaptárában a szerző hernádkaki, SPN-kertfesztiváli fellépésének ténye is rögzített, hanem mert „fogom az agyamat de nehéz tartani / lábam a földön hát ez is valami”.
S el fogom kópolni, kizárólag a szövegek (megmondani-)valójára koncentráltan, Szalai Zsolt és Sütő Csaba András köteteit, melyeket Könyvhétre szerkeszteni volt szerencsém (Viharvadász; Aura, P’art Könyvek, 2013), ám olyan koncentráció, olyan munka közben éppen a távolság mint üveggolyó miatt, nem kapható. De kiírtam belőlük akkor egy-egy fontosat, kérlek mérd meg azért, a kedve mért: „csak a hideg, az szaporázza egyre. / nyugszik a higany, / törpül, heged a fény. zsugor. és kapzsiság. kompótsötét.” (SCSA); „szétnyíló húsba oltom értelmemet, / a kezdet élvezetét szenvedhetem újra, // más tapasztalatok a kiiktatandó közben, / szürke és világos napokra horkanás, / amit elfelejtettünk élni, nem is érdekes.”
Őszelőre hagyom az SPN Krút, Székelyhidi Zsoltot (Űrbe!, Spanyolnátha, 2012), és Berka Attilát (Hosszúkávé külön hideg tejjel, Spanyolnátha, 2010), mert olyankor Berekfürdőn rendre előkerítem valamijüket, s mert „Nyaralóm az élet” (SzZs), s mert olyankor „Valami tökéletes történik. Valami megfogalmazhatatlan.” (BA).
Viola Szandra: Henrik Nordbrandt verseinek magyar fordítását szeretném felkutatni, ugyanis a jelenlegi nyaralás ismét eszembe juttatta a költészetét. Egyfelől, mert ő is szeretett mediterrán vidékeken utazgatni, és ezeknek az élményeknek a hangulata meg is jelenik írásaiban. Másrészt mert a versei frappánsak, egyszerre melankolikusak és humorosak (úgy tűnik, megszerettem az ellentéteket) és tömörek. Ezen kívül biztosan fogok Weöres Sándort és Hamvas Bélát olvasni, kettejük filozófiai viszonyára is kíváncsi vagyok, szeretném kutatni azt. Na és persze KassákEgy ember élete az én nagy kultikus könyvem (olyan, mint másnak az Iskola a határon), minden évben egyszer elolvasom. De szeretnék egy-két hetet olvasás nélkül is tölteni, hogy jobban kiéhezzek a szellemi munkára, bár általában ennyi időt nem bírok ki, jár az agyam a verseken akkor is, sőt, beszélgetés közben, egy-egy szóról folyton beugrik egy ismert verssor, idézet... Igaza volt Pilinszkynek, amikor azt mondta, hogy „a tétlen költő olyan abszurdum, mint az életművész gályarab”.
(Összeállításunkat hamarosan folytatjuk.)
