Irodalmi Jelen

A bűnös város riportere

2013. június. 27. - 13:57

A kiadatlan Tábori-kéziratot az Országos Széchényi Könyvtár őrizte, ezért fordult tervével a nemzeti könyvtárhoz Buza Péter, aki a Budapest Könyvek sorozatban megjelent kismonográfia életrajzi részét készítette el. A kötet anyagát végül Filep Tamás Gusztáv válogatta össze, és megjelentetésében a Budapest Városvédő Egyesület is közreműködött. Boka László, az OSZK tudományos igazgatója és egyben a kötet lektora a bemutató kezdetén Tábori Kornél alakját festette le pár szóval: egy rendkívüli műveltségű, szellemes, jogi végzettségű rendőri riporterrel van dolgunk, aki azonban sokkal több is ennél. A Pesti Napló állandó munkatársa, a Vidám Könyvtár sorozatszerkesztője, műfordító, filmrendező, az I. világháború haditudósítója, szociográfiai munkák szerzője, lapalapító, egyszóval a századforduló pesti életének rendkívül tarka figurája.

Balról jobbra: Zelei Miklós, Buza Péter és Boka László

A Tábori nevet két fia is tovább öregbítette, de kettőjük közül George Tábori, azaz Tábori György ismertebb: az író-műfordító, színházi rendező 2007-ben hunyt el Berlinben. Ő filmet is készített „The Mother’s Courage” (A mama kurázsija) címmel édesanyjáról, aki túlélte a deportálást, szemben tragikus sorsú férjével. Tábori Kornélt a filmben a Krúdy Gyula utcából hurcolják el, habár – osztotta meg a hallgatósággal Buza Péter – a valóságban Tábori önként vonult be a gettóba. A ’95-ben készült filmet, melynek narrátora Tábori György, egyetlenegyszer vetítette le a Duna Televízió, és mint Buza Péter elmesélte, neki is csak az interneten keresztül sikerült külföldről egy DVD-hez hozzájutnia.

Hogy ráhangolódjunk Tábori Kornél világára, Hirtling István színművész felolvasott néhány részletet azokból a szövegekből, melyek az újságíró Pesti évek című kötetében jelentek meg 1910-ben. A svihákok, svindlerek, az őket üldöző rendőrök világa elevenedik meg a novellisztikus riportokban, írójuk soha nem ítélkezik, és kiváló, szatirikus társadalomkritikákban kelti életre a városi anomáliákat. A szellemes, de mélyen tanulságos szövegek azt juttatják eszünkbe, hogy nem sokra jutottunk százvalahány év alatt – jegyezte meg Buza Péter. Tábori Kornél szépírói tehetsége egyébként már akkor megmutatkozott, amikor 18 évesen elkezdte pályáját a Gyulafehérvári Hírlapnál, és egy olyan Spinoza-esszével állt elő, amely a mai napig mérvadó. Egyébként a „bűnös város” fordulatot is Tábori használta először – tudtuk meg Buza Pétertől –, majd később Horthy maga is élt a „bűnös Budapest” kifejezéssel, de egészen más kontextusban.

Hirtling István olvasott fel

Zelei Miklós író-szociográfus Tábori nem eléggé el- és felismert zsenialitását hangsúlyozta: jellemrajzaiban, városi szociográfiáiban, a megörökített jelenetekben mindig előtte járt a kornak és az aktualitásnak. „Már Gergényi tábornokot is hamarabb írta meg, mint hogy egyáltalán megszületett volna” – utalt Zelei tréfásan Tábori szereplőire. Az újságíró a „betörőnek beöltözés” technikáját is bevetette akkor, amikor az efféle sajtós trükköket egyáltalán nem ismerték. Jelen kötet a Tábori-életút bemutatásával kezdődik, majd a Bűnös Budapest-ciklusból közöl szövegeket, az anyag végén pedig részletes szómagyarázat és az eddigi legteljesebb Tábori-bibliográfia található. (A szójegyzék igazi csemege a századelős jassznyelv fordulatai iránt érdeklődőknek.)

Zelei Miklós vitatta azt a mondatot, amelyet az Auschwitzba deportált Tábori tragikus sorsa kapcsán írt le a kötetben Buza Péter: „akit elárult a hazája”. „A haza elvont fogalom, bennünk él, mi magunk vagyunk, minden egyes személy” – adott hangot vélekedésének Zelei Miklós. Vagyis Táborit nem a hazája árulta el, hanem azok az emberek, akik a tragédiáért felelősek, és azok, akik segíthettek volna, de nem tették – tette hozzá. Buza Péter indokolta, miért pontosan így fogalmazta meg a kötet e mondatát. A Tábori írásaiban megjelenő együttérzés mozgatórugója valódi, cselekvő empátia volt: az I. világháború után nyugati családoknál helyeztek el éhező és árván maradt gyerekeket. Külföldre utaztatásukat Tábori szervezte meg: 65 ezer nélkülöző magyar gyereknek biztosított ezzel átmeneti otthont. Európai körútjain vetítéses előadásokat tartott az ország nyomorúságos helyzetéről, ezzel is segítve a befogadást. Tábori hazafi volt a legjobb értelemben: a tehetségén túl rengeteget adott a hazának, és az ebben az értelemben árulta el őt – zárta érvelését Buza Péter.

Buza Péter az életrajzot készítette el a kötetben

Tábori szociális érzékenységét, azt, hogy műveiben egyaránt felebarátjának tekinti az áldozatot és a gonosztevőt, Zelei Miklós is hangsúlyozta, és bevallotta: a mai sajtóból épp ezt az empátiát hiányolja. De volt még egy különösen értékes vonás Tábori újságírói attitűdjében, mely szintén megszívlelendő mai utódainak: értelmesen tudott létezni és alkotni egy olyan világban, amely két egymásnak feszülő, homlokegyenest ellentétes értékrendet sulykolt. Ezt már Hirtling István tette hozzá, aki bekapcsolódott a bemutató végén kiteljesedő, pezsgő szellemi vitába. Zelei Miklós ugyanis felvetette, hogy életrajzi kötetben van-e helye aktualitásnak. Buza Péter az ifjabb Tábori Mein Kampf című drámája kapcsán jegyzi meg a szövegben: bizonytalan, hogy a Nemzeti Színház új vezetése műsoron tartja-e. (A darabot az idei áprilisi döntés szerint több más előadással együtt kivették a repertoárból.) Hirtling István elmondta: harmincéves pályafutása alatt három olyan színháznál dolgozott, amelyet az aktuális kultúrpolitika (oldaltól függetlenül) beszántott. Ezek a csaták azonban nem szólnak sem szakmáról, sem értékekről, sem humánumról, és épp Tábori Kornél magatartása az iskolapéldája annak, miképp tarthatja magát ezektől távol és tisztán az ember.

A beszélgetés zárásaként egy kis kedvcsináló is elhangzott a Budapest Könyvek újabb, készülő darabjához, mely a regényes életű Wallburg Ernőt, az „éhező bárót”, a New York kávéház egykori főpincérét fogja bemutatni. Boka László örömmel újságolta el azt is, hogy megtudták: nemrég újra megjelent Tábori Kornél Jókai regénye című műve, melyet először a Tolnai Világlapja 1924-es karácsonyi mellékletében kaphattak kézhez az olvasók.