Trianon-szindróma helyett szerelembe esni

Tompa Andrea második könyve, a Fejtől s lábtól a huszadik század Erdély-regényének indul, s az 1920-as évek közepéig jut. Igyekszik ábrázolni a trianoni döntés előzményeit és rövid távú hatásait, de e tekintetben maradhat hiányérzetünk.

A mű születését hatalmas kutatómunka előzte meg. A szerző naplók, újságcikkek, orvosi szakkönyvek és a legváltozatosabb források sorát nézte át, ügyelve arra, hogy ezek értékítéletét ne közvetítse az olvasónak. Ebből a háttéranyagból született a regény, amelynek nyelve korhű, olykor hivataloskodó, körülményeskedő, de egyáltalán nem nehézkes. Az első fejezet így kezdődik: „Fiam! Nagy horderejű mondandót tartogatok a számodra, a te tulajdon dolgodról. Először is sietek közölni veled, hogy lőttem egy ötpontos szarvasbikát, tíz virágja van neki a fején, hát csodás egy élőlény. Azaz már nem az.” A mai olvasónak első pillantásra idegennek tűnhet a szóhasználat, de nagyon könnyen belefeledkezhetünk, hiszen a regényvilágnak és az általa közvetített hangulatnak mindez a szerves része.

A Kettő orvos Erdélyben alcím a két főszereplőre, egyben a két narrátorra utal, akik a történet kezdetén orvostanhallgatók Kolozsvárott. Az ő orvosi pályájukat kísérhetjük végig. Ebből a szempontból tipikus Bildungsromannal, fejlődésregénnyel van dolgunk. Ráadásul Tompa Andrea rendkívül eseménydús időszakot és érdekes helyszínt választott, az 1910-es és kis részben a '20-as évek Erdélyét. A férfi és a nő szólamait felváltva olvashatjuk, történeteik és érzelmeik gyakran egymásba gabalyodnak.

A férfi narrátor szempontjából Csáth Géza fontos előkép, hiszen a szereplő (kezdetben) egy szexuálisan kicsapongó fürdőorvos. Benne Tompa Andrea mintha egy jó útra tért Csáthot formázna meg, miközben a ténylegesen megjelenő Brenner Józseffel a női szereplő találkozik össze fürdőjárása során: „Az orvosi vizsgálatok nagyon felületesnek bizonyulnak. Kivéve Előpatakon, ahol ebbe az évbe bizonyos doktor Brenner rendel Budapestről, s ő rendkívül alapossággal hallgatja a mellem. Viszont ahogy mondani szokás, neki a szeme se áll jól. Viszont velem nem lehet dolga, mert én szigorúan beszélek vele. Sok ilyesfajta orvos működik fürdőkön: nem ért semmit, de csak az olyasmit lesi. Hölgyek csábítását s kalandokat.”

Csáth mellett a korszak rengeteg meghatározó alakja tűnik föl a regényben, például Lechner Károly orvos és Bicsérdy Béla, a bicsérdyzmus atyja, a nyersétel-mozgalom egyik szélsőséges előfutára. De találkozhatunk Ferenczi Sándorral, Freud magyarországi helytartójával is, akihez a női főszereplő Kolozsvárról Pestre jár a pszichoanalízist kitanulni.

A fenti figurák a főszereplőket érő hatásokat is megtestesítik, a két fiatal sokat és mélyen gondolkozik az aktuális mozgalmakról és társadalmi problémákról (a szegénység ügye, a gyárakban dolgozók egészségi állapota, a háború, a szocializmus, a liberalizmus, a feminizmus, a nemi betegségek, az orvosi hivatás értelme, az idegen nevek és szavak magyarítása stb.). Ezek az eszmefuttatások indokoltak, hiszen a Kőrben ismerkednek meg az előbb említett témákkal, s újságokból, könyvekből, tanáraiktól egészítik ki tudásukat. Az alapokat az olvasó számára is felvázolják, s ehhez fűzik hozzá óvatos véleményüket, amely a regény viszonyai között inkább értelmezési lehetőség, mint konkrét álláspont. Sokszor visszatér például a szocializmus kérdése, amelynek részletezése olykor abszurdba fordul: „Gazdag ember házához mégse gyűlnek be. Tudják ezek, hol lakik a jó szív. Szoczialisták ezek a kutyák, bizony, csak a nagy fekete karimás kalap hiányzik a fejükről, hogy messziről lehessen megtudni, hogy azok. Innet is látszik, a természetben is megvan már az ilyesmi törvény. Az összetartás.”

Tompa Andrea (Fotó: KULTer.hu)

Túl sok ehhez hasonló ideológiai kitérő jelenik meg a regényben. A szerző hatalmas kutatómunkájából mindent bele akar szuszakolni a szövegbe, ezért sokszor száraz leírásokba torkollik a történetmondás (pl. a fürdőhelyek bemutatása), túlterheltek a figurák. Például a férfi elbeszélő a református aljegyző fia, a női narrátor pedig zsidó családból származó, ateista, feminista orvostanhallgató (és még lehetne sorolni magára vállalt identitásaikat). Az is fontos, hogy mindkettőjük szülővárosa – Brassó, illetve Enyed – szintén emblematikus helyszín, akárcsak Kolozsvár.

A Fejtől s lábtól beavatásregényként egy nagy világmagyarázat kísérlete is, mely folyton rákérdez önmaga szerepére: „S akkor kinek magyarázkodjak, mikor magam sem tudom, mi történik énbennem, ha én majd a sebészetet odadobom. Hogy nem kell nekem se az az irtóztató rengeteg nyomorult a háborúból, nem kell, undorodok. Makara professzor úr is halott, tőle nem kérhetek tanácsot. Apámnak nincsen mit beszélni. Magamnak. Főleg magának mondja az ember, s kérdez. S senki nem hallgatja meg. Senki. Én pedig azt mondom mostan ennek az embernek. Maradjál csendben, nem kell többet a magyarázkodás, tegyed, mi dolgod. Majd csak vége lessz ennek a háborúnak.” Mindkét elbeszélő elemi szükséglete a magyarázkodás, tulajdonképpen ebből a belső kényszerből születik meg maga a szöveg, amelyben a szereplők folyton újraírják magukat és viszonyukat a világhoz.

Lengyel Imre Zsolt Műútban megjelent kritikájában azt boncolgatja, hogy a szöveg valahol a tudatfolyamat, a napló és a memoár között mozog, de az időrend felborulása és gyakori csúszása miatt nehéz meghatározni műfaját. A regény valójában számos levél, jegyzet és két napló válogatása, amelyeket a két narrátor bőségesen kommentál. A naplók kicserélésére tett homályos utalások még jobban összezavarják az egyes részletek viszonyát, de sommásan úgy látszik, mintha a két szereplő egymásnak olvasná fel és kommentálná saját feljegyzéseit, és ezek váltakozása teremti meg a történetfolyamot.

A háború másodlagos a szerelmi kérdésekhez képest. Mindketten szakmájukon keresztül szembesülnek a pusztításokkal és a körülmények ellentmondásaival. A férfi főszereplőnek az egyik kórházban amputálnia kell egy katona összes végtagját, a másikba pedig jómódú hölgyek járnak zsírleszívásra. Ezek az anomáliák meghatározóak a háborúról kialakított nézőpontjukban, hiszen egyiküket sem küldték a frontra, mégis saját bőrükön tapasztalhatják a háborút. Orvosként tájékozottabbak, inkább a katonák elbeszéléseire adnak, mintsem az újságok propagandájára.

A trianoni békediktátum sokáig szóba sem kerül a regényben. Ennek egyik oka, hogy egyes szereplők – a kor hangulatát érzékeltetve – először el sem hiszik a döntést, amikor pedig felfogják, meg vannak győződve az elcsatolás átmeneti jellegéről. Végül a két főszereplő különböző álláspontot alakít ki a történtekkel kapcsolatban. A férfi reakciója a teljes elzárkózás, a kivonulás és a harag, a nő pedig megkísérli a körülményekhez képest legmegfelelőbbnek tartott alkalmazkodást (például megtanul románul).

Bár Tompa Andrea regénye a trianoni döntés előtti és utáni időszakról szól, mégsem ez a történetformáló erő a szövegben. Annyira erős a két főszereplő személyes története, hogy a korrajz szinte csak díszlet, és az érzelmi szál bármilyen válságidőszakban játszódhatna. A Kalligramnál megjelent mű ennek ellenére jó vitaindító szöveg a „T-szindrómáról”, és kellemes olvasmány. Érthető, hogy rögtön meg is kapta a frissen alapított Békés Pál-díjat.

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól. Kettő orvos Erdélyben. Pozsony, Kalligram, 2013.

Sörös Erzsébet Borbála