Kisregénnyel könnyebb csajozni

Ottlik is írt az iskoláról, Lovasi András is énekelt a nehéz gyerekkorról, és a South Park szereplőiben is egyszerre bújik meg a felnőttes komolyság és a gyerekes komolytalanság. Mindehhez kapcsolódik Nyerges Gábor Ádám megjelenés előtt álló, Sziránó című könyve, amelyről az új helyén nemrég megnyílt Roham Bárban hallhattunk, felolvasással és zenével.

Az első elhangzott részlet betekintés a főszereplő érzelemvilágába. Sziránó általános iskolába jár, és nem szereti, ha a felnőttek a csajokról faggatják. Pedig Fruzsiba és Nikibe is szerelmes, de főleg Enikőbe. A könyv novelláskötetnek készült, később szóltak csak az írónak, hogy lehetne belőle akár kisregény, lett is, Nyerges pedig nem bánja, szerinte így jobban lehet csajozni vele, bár az eredmények eddig vegyesek. Hogy mennyire énregény, és mennyire szól saját gyerekkoráról, nehezen megválaszolható kérdés. Mint megtudjuk, a száz százalékban önéletrajzi ihletésű regény unalmas lett volna, a szereplők ráadásul magukra ismerhetnek ilyenkor, de azért többé-kevésbé mégiscsak saját élményekből táplálkozik a történet.

Arra sincs egyértelmű válasz, hogy nemzedékregényről beszélhetünk-e. A szerzőnek baja van az effajta besorolással, nem tudja, például, hogy az őt faggató Darvasi Ferenccel egy generációt képvisel-e. Darvasi szerint nem, Nyerges szerint meg az életkor önmagában nem tartja össze vagy választja el egymástól a nemzedékeket. A rendszerváltás táján születtek, sokszor közös pontként, sőt "traumaként" emlegetik az Antall József miniszterelnök halála miatt a tévében megszakított Kacsameséket – Nyerges éppen akkor nem nézte a tévét. Azt viszont megállapítja, hogy az előző generációk rontották el az országot, mi csak beleszülettünk.

A kisregény szereplőinek karakteréből kirajzolódhat ugyan egy – Nyerges szavaival élve – kicsit félszeg, kicsit útkereső, kicsit nyámnyila generáció képe, ugyanakkor megjegyzi, hogy az útkeresés valószínűleg minden nemzedékre igaz. Ha a szerző szerint a Sziránó nem énregény és nem is nemzedékregény, ne csodálkozzunk, hogy iskolaregénynek sem tartja, bár a Darvasi által említett Ottlik-klasszikus, az Iskola a határon sem kifejezetten az, már ha létezik egyáltalán ilyen műfaj.

Nagy átéléssel beszél viszont a gyereket érő sokkról, amikor bekerül az iskolába: hatévesen szívesebben játszana még, ehelyett reggel nyolctól délután négyig az iskolában kell ülnie, ahol pillanatok alatt kialakul a hierarchia, és nemcsak a menőbb osztálytársaktól, a tanároktól is félnie kell. Darvasi erre megállapítja, hogy Nyerges életében valószínűleg sokkal fontosabb helyet töltött be az iskola, míg ő maga szívesebben járt inkább mellé, amit generációs különbségnek tart. Nyerges válaszul Lovasi dalszövegét idézi: „a nehéz gyerekkor még meghatároz ilyenkor.”

Majd a Telepó Zsófival kiegészülő Ötösalá zenekar veszi át a terepet, aztán cigiszünet következik, és csak utána térünk vissza a nehéz gyerekkor nehéz kérdéseire. Érdekes fejtegetés, miszerint a gyerekek a legtöbb műben vagy jelentéktelen mellékszereplők, vagy naiv hősként jelennek meg, netán szörnyű traumák elszenvedőiként. Nyerges szerint a valósághoz még a South Park gyermekábrázolása is közelebb áll, mivel ott a gyerekek néha egészen felnőttesen gondolkodnak, de koravénségük ellenére mosolyogtatóan gyerekesek is, és erre nem csak Cartman világuralmi törekvése és azzal párhuzamos infantilizmusa a példa.

Ahogy az író fogalmaz, minden gyerek koravén, és minden felnőtt gyerekes, az egymás elleni harc pedig állandó, a különbség csak annyi, hogy gyerekként az uzsonnás zacskó és a legó kerül  a fókuszba, felnőttként meg a céges pozícióharc, és hogy ki kivel kefél vagy éppen kefél félre. Darvasi megemlíti még Kosztolányi és Garaczi hatását a szövegben, amit a szerző büszkén felvállal, aztán újabb részletek következnek, majd ismét az Ötösalá zenekar muzsikál. A nemsokára megjelenő könyvnek a tervek szerint lesz folytatása, sőt harmadik része is, több azonban nem, nehogy a végtelenül hosszú Sziránó-sorozattal azonosítsák a szerzőt, akinek talán anélkül is jól megy majd a csajozás.

Szöveg és fotók: Szarka Károly