Őfelsége pincére a kolozsvári színpadon

Bohumil Hrabal Őfelsége pincére voltam című, kultikus regényének színpadi változatát láthatta nemrég a kolozsvári közönség. A nagysikerű bemutatót Michal Dočekal, a Prágai Nemzeti Színház igazgatója rendezte.

Őfelsége pincére a kolozsvári színpadon

Kezdés előtt bő negyed órával alig lehetett bejutni a kolozsvári színház épületébe. A nézőtéren ismerős arcok, ha úgy tetszik, Kolozsvár krémje foglalt helyet, közismert írók, költők, egyetemi tanárok, művészek és rengeteg, színházat szerető idős és fiatal.

Az előadás a regény utolsó fejezetéből kiragadott képpel indít, a főhős, Jan Díte kutyáját megölik a falusiak, mert az egyetlen ember, aki  színt vinne sivár életükbe, egy ideje a kutyát küldi bevásárolni, s nem jön le mesélni nekik a kocsmába. Lelövik az ebet, hogy ezzel csalják újra maguk közé a fura, társadalomból kivonult figurát.

ADíte szerepét alakító Bogdán Zsolt mintha egyenesen a Hrabal-regény lapjairól lépett volna ki. A rendezőnek még azt is sikerült elérnie, hogy az amúgy középtermetű színész alacsonynak tűnjék. A díszlet sivár pusztaságot idéz, ahová a szegény pikolófiúból lett milliárdos, majd a kommunizmus miatt vagyonát elvesztő, önmagától is iszonyodó, depressziós ember elvonult.

Színpadi hősünket aztán egy gyors váltással az Angol király pincére voltam című fejezetből kiragadott képben látjuk, mintha a múltját mesélné el. Az öngyilkosság – Hrabal e gyakran visszatérő motívuma – a darabban is helyet kap, a főhős az erdőszéli jelenetben azon tépelődik, hogy véget vessen-e életének. A következő kulcsfontosságú színpadi kép a halottnak vélt Díte temetése, amely a regényben nem szerepel ugyan, a darabban viszont központi helyet fogal el, ugyanis itt vonultatja fel a rendező a  többi mellékszereplőt, és  meséli el a főhős életútját egészen addig, amíg kap kitüntetést az abesszin császártól.

A mű második fele Díte jellemfejlődését bontja ki: egy meggazdagodni vágyó, szegény pikolófiú sorsán keresztül érzékelteti a 21. századi ember problémáit. Díte nagy álma, hogy szállodája legyen, hogy ő is a milliomosok közé tartozhasson, hogy végre ne az a kisember legyen, akit senki nem vesz komolyan. A német lányba, Liza Papanekbe (Györgyjakab Enikő) is csak azért lesz szerelmes, veszi el feleségül, s veti alá magát a megalázó orvosi vizsgálatnak a Német Birodalomban, mert azt gondolja, hogy ez a lány nem a kistermetű szerencsétlen embert látja benne. Bár a hrabali mondanivaló – főként a német megszállás alatti cseh kollaboráció, a fasizmus, majd a kommunizmus leleplezése – nem annyira hangsúlyos, mint a regényben, az ember esendőségének bemutatása annál inkább megérinti a nézőt.

A színpadi mű másik fontos vetülete, hogy Michal Dočekal a szétbomlóban lévő Európát rajzolja meg. Erre utal, hogy a rendező a regénybeli hotelnevek helyett egy Európa nevű szállodába helyezi a cselekményt. A valódi emberi értékek megsemmisülése, a kiszolgáltatottság, a kis nemzetek sorsának, identitásának egyre inkább kétséges helyzete roppant időszerű, elgondolkodtató üzenete az előadásnak.

A produkció a cseh énekesnő-színésznő, Jiřina Štěpničková (Kató Emőke) sorsát is megjeleníti, aki gyerekével megpróbál Angliába emigrálni a háború idején. Ez sem szerepel Hrabal regényében. De ez a szál a színpadi produkcióban halványabb, mint a többi, jól kidolgozott jelenet és karakter. Nem szerencsés, hogy a rendező akkor lépteti színre a színésznőt, amikor a figyelem a temetésre, a könyv első és második fejezetét tömörítő részre irányul. Nem tudunk rá eléggé összpontosítani, a dalokra viszont, amelyek a korabeli zenét idézik, fölfigyelünk.

A darab nagyon sok humoros részt tartalmaz, s a közönség ennek örül, de a hrabali groteszk finomságát nem mindig képes visszaadni. Túlságosan is komikusra sikeredett, például, az a jelenet, amelyben a főhős gyermeket kényszerül nemzeni feleségének a Német Birodalom számára – Hrabalnál az orvosi felügyelet alatt zajló megtermékenyítés inkább ironikus, már-már morbid, mintsem szívderítően harsány.

Ha úgy tekintjük a Kolozsvári Állami Magyar Színház legutóbbi premierjét, mint önálló alkotást, amely merít a Hrabal-műből, de nem föltétlen szándékszik hűen visszaadani azt, akkor elmondható, hogy kiváló rendezést láthattunk, és felemelő színészi alakításokat Bogdán Zsolt, Györgyjakab Enikő, Dimény Áron, Kató Emőke, Váta Loránd, Bíró József, Orbán Attila, Bács Miklós, Molnár Levente, Varga Csilla, Albert Csilla, Vindis Andrea, Imre Éva, Viola Gábor, Sinkó Ferenc, Buzási András, Bodolai Balázs, Balla Szabolcs, Marosán Csaba részéről. Csak dicsérni lehet Martin Chocholoušek díszlettervező, Carmencita Brojboiu jelmeztervező, Ivan Acher zeneszerző, valamint a színpadi mozgást megkomponáló Sinkó Ferenc munkáját is.

*

A bemutató előtt a színház emeleti előcsarnokában sajtótájékoztatón találkozhattunk a  rendezővel, Michal Dočekallal, David Jarabbal, a színpadi adaptáció írójával és a főhőst alakító Bogdán Zsolttal.

A rendező elmondta: Milan Kundera és Václav Havel mellett Bohumil Hrabal meghatározó alakja a huszadik századi cseh irodalomnak.  Az Őfelsége pincére voltam az író legmarkánsabb műve, ezért esett erre a választása, amikor Tompa Gábor, a kolozsvári színház igazgatója felkérte, hogy Hrabalt rendezzen.

Bár a magyarok és a csehek történelme nagyon különböző, sok a közös pont is a két nép kultúrájában – vélte  a rendező, aki Díte, a központi hős alakjának megformálásával ezt is kívánta érzékelteni. Az előadás nemcsak a múltról szeretne szólni, úgy gondolja, hogy Európa jelene és jövője, akárcsak a huszadik század hajnalán, nem áll biztos talajon. Dočekal szerint az Európai Unió projektje nem olyan fényes, mint azt korábban sokan gondolták, az elkövetkezendőkben sok nehézség vár ránk. Igyekezett úgy színpadra ültetni egy kisember sorsát a politika viharában, hogy ne csak cseh környezetben, hanem az erdélyi közegben is érthető és élvezhető legyen.

A rendező egyébként azt is elmondta: nem látta Jiří Menzel filmjét, amely ugyancsak  a regényből ihletődik, így az nem befolyásolta. Általában furán viszonyulnak ők, csehek Menzelnek a rendeszerváltás után készült filmjeihez, mert szerintük sokkal költőibben, finomabban, színesebben akarja ábrázolni a Hrabal-műveket, mint amilyen az író stílusa valójában. Ő megpróbálta a regényt „lecsupaszítani”, a terjedemes művet egyértelművé tenni, és ebben óriási segítségére volt a kolozsvári társulat színészcsapata. Tehetségüket, rátermettségüket, alázatukat, odaadásukat nem győzte dicsérni a sajtótájékoztatón.

A darab színpadi adaptációját elkészítő David Jarab szerint nagyon izgalmas és rendkívül igényes munka született a könyvből.  Az irodalom küldetése, hogy irodalom maradjon, a színházi mű szerepe kicsit más, ezért arra törekedett, hogy a néző ne csak a Hrabal által leírtakat lássa megelevenedni az előadás folyamán. Ugyanakkor úgy kellett elkészítenie egy ilyen nagy regény színpadi adaptációját, hogy az a mű eredeti hangulatát adja vissza.

Bogdán Zsolt számára nagy kihívás volt ötvenéves férfiként egy fiatalt alakítani, aki ráadásul alacsony növésű. Abban, hogy ez a karakter hiteles legyen, nagyon sokat segített neki a rendező. Felkavaró utazás volt Díte bőrébe bújni, a próbafolyamatok alatt pedig alkalma volt újra  megtapasztalni, milyen erős a kolozsvári társulat. Az előadás úgy beszél alapvető életigazságokról, hogy közben szórakoztat is – összegezett a főszereplő.

Varga Melinda