A banáncserje-combú nők földje

Az illatok nagyon meghatározók e történetekben – állapította meg Kőrössi P. József kiadóvezető, a szalon házigazdája –, ami nekünk még egzotikusabbá teszi ezeket a fülledt erotikájú szövegeket. A magyar irodalomban nem jellemző, hogy a szerelmes prózában vagy lírában ennyi érzékletes mondatokat szenteljenek a szagoknak. „Egész India az érzékekről szól” – mondta Greskovits Endre, a kötet válogató-szerkesztője és egyik fordítója – aki többek között Salman Rushdie átültetője is –, öt évvel ezelőtt már megjelentetett egy válogatáskötetet indiai szerzőktől, szintén a Norannál. Ha valaki járt már e távoli országban, a színek és szagok tobzódása alól nem lehet kibújni – jegyezte meg Greskovits. Dezső Csaba szanszkritológus pedig azt mesélte el: amikor egyik tanítványa Kálidásza hosszú költeményét, a Felhő-követet olvasta, intenzív illat-élményben volt része.

Dezső Csaba és Greskovits Endre

De hogyan került a magyar olvasók elé e tömény egzotikum? Nem volt könnyű dolguk a válogatással – tájékoztatott a szerkesztő-fordító –, hiszen erotikus irodalom Indiában csak a 12. századig létezik. Prózát különösen nehéz találni e „műfajban”, mivel a szanszkrit irodalom javarészt költeményekből, drámákból áll. Ahogy Kőrössi P. tréfásan megjegyezte: az antológia első száznyolcvan oldala tehát „előjáték” lett – ebben találunk egy regényrészletet Dandintól, a Kr. u. 6. századi szerzőtől, illetve A papagáj hetven meséje című indiai dekameronból. „Ezután jöttek a gondok” – folytatta Greskovits az antológia történetét, ugyanis az ókori szerzők után Indiában gyakorlatilag tiltólistára került az erotika. Nemcsak az irodalomban: a testiség elfojtása a mai napig súlyos társadalmi probléma a hatalmas országban, nem véletlenül érkeznek onnan rendszeresen megdöbbentő hírek a nők elleni erőszakról. Greskovits külföldi tanszékek indológusait kereste meg levélben, fellelhető-e ilyen tárgyú modern próza – ám mindenhonnan nemleges válasz érkezett.

„A szerencsés fordulat akkor következett be, amikor Csikós András fordító barátunk elutazott Indiába, és Delhi egyik nevezetes könyvesboltjában egyszerűen megkérdezte az eladót, tudna-e erotikus antológiát mutatni neki. Az eladó kettőt is a kezébe nyomott” – tudtuk meg a szerkesztőtől, s ez a két angol nyelvű válogatás átbillentette a magyar nyelvű antológia mérlegét, amely így nemcsak a régmúltra építhetett, de markánsan jelen vannak benne a kortárs szerzők is.

A szobrocska a kötet elején megkapóan szépen ábrázolja az intimitást

Ne feledjük persze: ezek angol nyelven született művek. Maga a kötet tagolása is felhívja erre a figyelmet: a „Régmúlt” című ciklust követi a „Közelmúlt – belülről” és a „Közelmúlt – kívülről”. E felosztás mellett azért döntött a kiadó, mert a szerzők harmada Indián kívül él: számunkra közülük legismertebb Salman Rushdie, de ott van a magyarul szintén olvasható, Booker-díjas Aravind Adiga vagy Ananda Devi, akinek a válogatásban szereplő novellája Kőrössi P. szerint igazi remekmű.

Ugyanilyen revelációt jelentenek az Indiában született és ott élő írók, még ha angol nyelven láttak is napvilágot műveik. Erotikus szöveg másképpen nem is jelenhetne meg – tudtuk meg a fordítóktól, és ezt megerősítette a nézőtérről Balogh Dániel: csoda, hogy Kushvant Szing Delhi című regénye megúszta a cenzúrát (ebben egy hidzsrá, vagyis egy transznemű prostituált a főhős); de Iszmat Csughtáít például beperelték Paplan című novellájáért – tette hozzá Greskovits Endre. Az „import” irodalom esetében viszont nincs cenzúra, külföldről a kereskedő bármit behozhat – magyarázta a szerkesztő; s a nagy nemzetközi könyvforgalmazók, például a Penguin működtet is indiai részleget. Így történhetett meg, hogy a delhi könyvesboltban rögtön kéznél volt két angol nyelvű válogatás.

Greskovits Endrét a keleti és a nyugati kultúra találkozása foglalkoztatja

Kőrössi P. József a Herta Müller Nobel-díja körüli vitákra emlékezve – hogy személyében román vagy német szerző kapta-e az elismerést – felvetette: indiainak tekinthető-e egy angol nyelven író művész? Greskovits szerint a távolra szakadt alkotók életművének épp az adja sava-borsát, ahogyan a keleti és a nyugati kultúra keveredése, szintézise megjelenik soraikban. S ha már Herta Müller szóba került, a nőirodalom létjogosultságára is rákérdezett a kiadóvezető: találkozhatunk-e ahhoz hasonló feminista küzdelmekkel az indiai irodalomban, mint amilyenek az utóbbi években érzékelhetők idehaza? Mozgalom szinten ez egyáltalán nincs jelen – válaszolt Greskovits, viszont az antológia szerzői között is felbukkannak remek tollú nőírók, így például Sheba Karim, aki – hogy nevén nevezhesse a kényes dolgokat – „trükkösen” egy tankönyv szövegrészeit idézi; de a már említett, botrányok övezte Paplan című novella szerzője is nő.

A magyar olvasónak igazi csemegék lehetnek e művek állandó jelzői, hasonlatai: a „banáncserje-combú”, vagy az elefánt ormányához hasonló lábú nő – ilyenkor ki kell szakadnunk az európai gondolkodás ketrecéből. Újra és újra felbukkannak a művekben a kövér és a sovány asszony toposzai, valamint a nagy hagyományú nyilvánosházak, így a kötet címadó története is, A hatjapuli bordély. Vagy a híres, negyvenes évekbeli, bombay-i örömtanyák, melyeknek tulajdonosa angol-indiai lányokat foglalkoztat, s e fehérebb bőrű prostituáltak óriási keresletnek örvendenek. Számunkra „szürrealista”, lírai csodákra is bukkanhatunk a kötetben: A szerzetes című novella hőse például körmével, majd amikor azok elkoptak, ujjaival, ezek fogytán pedig testével kaparja a kőfalba képzeletbeli ideálja alakját, így oldódik fel és semmisül meg végül ő maga imádottja testében.

A fordítók és a kiadó, Kőrössi P. József

Kőrössi P. József összegzésképp arra volt kíváncsi, hol tart ma az indiai irodalom. Dezső Csaba sóhajtva válaszolt: idehaza sajnos elmúlt az aranykor, amikor Weöres Sándort lehetett felkérni e páratlanul gazdag irodalom fordítására. Weöres egyébként a Baumgarten-ösztöndíjból járta be Indiát – idézte fel Greskovits –, ma pedig maradnak ezek a próbálkozások az olvasók megnyerésére, mint a frissen megjelent antológia is. Az internet korában egyre nehezebb fenntartani a cenzúrát, így Indiának naprólnapra több a kapcsolata a Nyugattal – ha tehát optimisták vagyunk, egyre inkább megismerhetjük majd, milyen kincseket rejt még az egzotikus szubkontinens irodalma. 

Laik Eszter

Fotók: Gergely Beatrix