Játék, muzsika és irodalom Czigány Györggyel

Kodály Zoltán még tanította Czigány Györgyöt a Zeneakadémián. „Csodálatos ember és nagyszerű szellem volt, de nem olyan pedagógus, aki sziporkázott és lenyűgöző érdekességeket mondott. A tudományos órái dermesztően unalmasak voltak, persze így is örültünk, hogy Kodály Zoltán tanít bennünket” – emlékezett vissza a műsorvezető, aki annak idején egy interjút is készített a zenetudóssal. „A rádióban volt egy műsorom »Szereti Ön Bachot?« címmel. A tanár úr szálkás, szigorú, ugyanakkor természetes ember volt, nem kedvelte a körmondatokat, a hízelgést. Nagyon egyszerűen, tényszerűen fogalmazott, üresjáratok nélkül. Ezért, mikor felhívtam telefonon, csak annyit kérdeztem tőle: tanár úr, beszélne Bachról? Ez tetszett neki, kicsit hallgatott, majd azt mondta: jöjjön holnap ötkor. És letette a telefont”. Czigány György terve az volt, hogy a zenetudóssal a zongoránál, esetleg az íróasztalnál komponálás közben beszélget, ezzel szemben Kodály terített asztalnál fogadta. „Túrós tésztát evett paradicsomdarabokkal. Leültettek vele szemben. Nagyon lassan eltelt három kínos perc, egyszer csak letette a villát és megszólalt: na, mi az, nem kérdez semmit? Tizenkét csodálatos mondatot kaptam tőle a barokk zeneszerzőről” – árulta el a közönségnek a költő, aki Erkel Ferenc-, Liszt Ferenc- és József Attila-díjat is kapott az elmúlt évtizedekben.

A nosztalgiadélután Gülch Csaba költő, újságíró szavaival kezdődött, aki az őszinteségben, a Győrhöz való hűségben, a hitben és a nyitottságban látja Czigány György derűjének és tisztaságának titkát. A „Ki nyer ma?” műsorvezetője tizenkét éves koráig Győrben élt, s máig nagyon szereti a várost, sokszor visszajár. Itteni élményeire, emlékeire utal egyik versének néhány sora is: „Mert Győrött már mindég nyár van, / mint egykor az uszodában: / est-ruhában lány árnyékok / futnak csillám-falon még ott / déli meleg rózsaszínben – / harang nevet, vagy az Isten.”

„Az életemben a képzőművészet, a zene, az irodalom érintkeznek, természetesen fonódnak össze a természettel, Győr szépségeivel” – reagált Gülch Csaba köszöntőjére az est házigazdája, majd felidézte a szintén győri Tűz Tamásnak írt verse keletkezését. A Kanadába emigrált költő és író katolikus pap levélben méltatta Czigány egyik cikkét, s fájlalta, mennyire régen látta pályatársát. „Boldogan válaszoltam neki, de meg voltam győződve, hogy soha nem találkoztunk. Léteznek persze találkozások, melyek lelki rezonanciák révén jönnek létre. Valóban emlékeztem arra, hogy kisfiú koromban vasárnap délutánonként láttam a kispapokat sétálni gyönyörű, világoskék reverendában. Ezt az emlékemet megírtam Tűz Tamásnak, aki akkoriban szintén ott sétált, úgyhogy ezt az időben elmaradt találkozást rehabilitáltuk. Ebből született a Kockakövek című vers” – vezette be Czigány György saját költeményét, amelyet felolvasott.

Tűz Tamás a kanadai Hamiltonban hunyt el; hamvait hazahozták, Győrben helyezték örök nyugalomra. A házigazda felelevenítette nevének történetét is, hiszen eredetileg Makkó Lajosnak hívták, ám Harsányi Lajos költő javaslatára az irodalmi életben jobban csengő nevet választott. „Állítólag egy kalapba beletettek neveket, többek között a Hold Ábelt is. Szerencsére a Tűz Tamást húzta, az mégiscsak elviselhetőbb név” – mesélte mosolyogva Czigány György.

Pilinszky Jánossal szintén jó barátságban volt a házigazda. „Egy alkalommal a »Kedves lemezeim« című rádióműsorba készítettem vele interjút. Toldalagi Pál nyaralójában fogadott az Óbuda feletti hegyekben, szeretett visszavonulni; csak úgy szemlélődni, gondolkozni. Gyermeki lelkére jellemzően előszedte kedvenc lemezeit, sorban kirakta a rekamié hátlapjához, hogy lássam, ezek az ő kedves zenéi, Bachnak például rajongója volt”. A felvétel elkészültével a műsorvezető meglátta a Szálkák kötetének korrektúráját. „Csodálatos élményben részesített engem: elkezdte ezeket az eléggé elvont, nagyszerű verseket felolvasni a maga lassú stílusában. Minden szónak meghagyta a kicsengését, hogy érezzük, mi minden van egy ilyen fogalom, kép, gondolat mögött. Úgy mondta ki a versei szavait, mint a pap az átváltoztatás igéit. Elámulva hallgattam végig az ötvenegynéhány verset, körülbelül másfél óráig tartott. Mikor a végére ért, látta, hogy el vagyok ragadtatva, erre megkérdezte: Gyuri, felolvassam még egyszer?”

Czigány György Weöres Sándorról is sokat mesélt a közönségnek, például a költő elvont, avantgárd ízű, A szörnyeteg koporsója című ciklusáról. „Kíváncsi voltam, hogy jön létre egy ilyen mű. Weöres elárulta, találomra levett a polcról egy Rákosi Viktor-kötetet, felütötte és kiírta minden 10. szavát. Kapott egy »vibráló« felületet, amivel már lehet dolgozni – mondta.”

A játék előtt Simon Erika írót is bemutatta a győri közönségnek Czigány György. A latin-történelem szakos tanár évek óta készít interjúköteteket a Kairosz Könyvkiadó számára. Két folyamban, „Miért hiszek?”, illetve „Magyarnak lenni” sorozatcímmel publikálják a neves közéleti személyiségekkel készült beszélgetéseket. (A Karinthy Mártonnal készült interjúkötet bemutatójáról itt olvashatnak az Irodalmi Jelenen.) A kiadó hamarosan Czigány György verseit is megjelenteti.

A nosztalgiaest végén természetesen felcsendült a legendás műsor főcíme: „Ki nyer ma? Játék és muzsika tíz percben. Aki kérdezett: Czigány György. Aki válaszolt: Simon Erika és a közönség.”

Czigány György

Kockakövek

(Győri emlék Tűz Tamásnak)

Akkor tudod, hogy ott az árnyak

árvizében derékig állnak

házaink, rajtuk égő felhők

s tömjén áll fehér végtelenből.

Falai, fái: Káptalandomb!

Zárt erkélyek: ablakaikban

nyár és angyalok szárnya villan.

Akkor tudod, láttuk egymást ott:

kék reverendád, vonulástok

a révfalusi hídon vártam.

Fény annyi gyűlt föl a Dunában

akárha öröklétünk volna, 

holott e ragyogás volt nemlét. 

Nem tudom, búgtak-e a gerlék. 

Akkor tudod, emlék se vár most. 

Leheletünktől fényes város 

utca-zajában hallgatóznak 

az egykor ott heverő holtak. 

Emlék helyett csak a hűség. 

Csak gondolhassunk rájuk: nap tör 

fel máris a kockakövekből. 

Szöveg és fotók: Zoljánszky Alexandra

Leadfotó: www.iroszovetseg.hu