„Van a Bajza utca sarkán…”

A könyv borítóján az Írószövetség bejáratának míves, patinás, oly sok irodalmár kéznyomát őrző kilincs látható. A kötetet Szakolczay Lajos irodalomtörténész mutatta be, miután Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke, és Erős Kinga, a művet megjelentető Orpheusz Kiadó vezetője köszöntötték a szerzőt. Szentmártoni megjegyezte: van egy közös évszám Vasy Géza és az ő életében, mely mindkettőjük számára meghatározó – Szentmártoni 1976-ban született, Vasy pedig ekkor lett az Írószövetség tagja.

Erős Kinga hangsúlyozta, hogy nemcsak Vasy elnöki működése szempontjából fontos visszatekintés a mű, hanem minden leendő írószövetségi elnök számára haszonnal forgatható, akkora út és tapasztalat van a szerző mögött.

Szakolczay Lajos rendhagyó módon nem laudációval, hanem a „Van a Bajza utca sarkán egy kis palota” kezdetű dallal indította az estet, majd „prózára fordítva a szót”, kifejtette, hogy a Bajza utcai székház jóval több, mint egy irodalmi szervezet épülete: az összetartozást szimbolizálja, a határon innen és túl élő magyar írók összefogását. „Erős vár”, ahogy a zsoltár is mondja, és mártírok sorsának is szimbóluma, mint például Gérecz Attiláé. Szakolczay megemlékezett róla, hogy Vasynak az elnökségi ideje alatt a pénztelenséggel, az ellentábor acsarkodásával és a kultúrpolitika lehetetlen helyzeteivel kellett szembenéznie.

A kötet borítóján szereplő jelmondat, melyet a szerző egy 2008-ban adott interjújában mondott – „Megerősödve megmaradni” – hűen tükrözi az író, irodalomtörténész hozzáállását és személyiségét. „A fáradt, beteg embert gyógyítani kell, ugyanúgy a megfáradt, gondokkal küzdő közösséget is, és Vasy Géza ezt tette”– méltatta Szakolczay Lajos irodalmár kollégája tevékenységét.

A kritikus felhívta a figyelmet, hogy Vasy több évtizedes irodalomtudományi tapasztalattal vette át 2007-ben az Írószövetség vezetését, és nem félt szembeszállni a „önkényes kánoncsinálókkal”, nem hagyta figyelmen kívül, hogy a társdalom együtt lélegzik az irodalommal, nem lehet őket szétválasztani. Szakolcay úgy jellemezte a Bajza utca című kötetet, mint szociográfiai valóságot: a könyvben interjúk, ünnepi beszédek, megnyitók, nekrológok, naplórészletek olvashatók, és az elemző, lírai hang mellett nem nélkülözi a humort sem. „Értékkereső józansággal találkozunk a kötetben – összegezte véleményét Szakolczay, majd a szerzőhöz fordult kérdéseivel.

Vasy bevallotta, hogy miközben egész életében az irodalmat szolgálta, e kötet írása során döbbent rá, hogy saját életútja is feldolgozásra vár, és – szintén az irodalomhoz kapcsolódva – saját családtörténetét, élettörténetét is tervezi megírni a közeljövőben.

Utalt arra is, hogy a Bajza utca című gyűjteményes kötete csak töredékét tartalmazza annak a bizonyos három évnek, ezt a válogatást is jó lenne majd kiegészítenie. Vasy felidézte a kilencvenes évektől kezdve bizonytalanul, kínlódva működő Magyar Írószövetség sorsának néhány terhes pillanatát, például amikor 2007-ben egyszerűen be kellett volna zárni az intézményt, ha L. Simon László nem szerez kamatmentes kölcsönt a szervezetnek. 2010-ben a rendezvényeken résztvevő határon túli magyar íróknak nem tudtak útiköltség-térítést fizetni. Nem szép emlék az sem, említette Vasy, amikor két írószövetségi tag kilépett a szervezetből, és nem sokra rá Babérkoszorú- és József Attila-díjat kaptak.

Ezt követően a tanulmány-témákat szolgáltató és a feldolgozásra váró költőkről, írókról esett szó. A beszélgetők külön kitértek a híres, Elérhetetlen föld című antológiára; a benne szereplők életművét Vasy Géza dolgozta fel. Szakolczay kiemelte, milyen kivételes és különös, hogy az antológia összes szereplője megmaradt az irodalmi életben, holott annyi válogatás kapcsán tapasztalható, hogy eltűnnek, névtelenségbe süllyednek az alkotók. Vasy emlékeztetett, hogy azért egyiküknek sem volt könnyű útja, a múlt rendszerben nagy küzdelmek árán tudtak csak megjelenni, valódi jelentőségükről pedig végső soron az utókor, az unokák döntenek majd.

A nagy elődök közül Berzsenyi, Vörösmarty, Arany, Ady és Pilinszky művei várnak még feldolgozásra az irodalomtörténész asztalán. Vasy pár mondatban összegezte életelvét, gondolatait: számára a magyar irodalom szent dolog, az Írószövetség pedig megbízható „márkanév”, és a küzdelmek, nehézségek ellenére is jó szívvel gondol vissza a szervezet elnökeként eltöltött három évére. A kötet útmutatóul, tájékoztatásul szolgálhat mindazoknak, akiket nemcsak a külsőségek érdekelnek, hanem a kortárs irodalmi élet „színfalak mögött” zajló eseményei is.

A beszélgetést Faragó Laura énekművész előadása zárta, aki népdalokat és megzenésített Ady- és Németh László-verseket énekelt.

Csepcsányi Éva