Húsvét 2014 – Nomina sacra – Hegedűs Gyöngyi versei

 

 

mondja, mondja,

nasztaszja filippovna!

kell-e még a nagyszombat?

hisz nem a test maga
a szálla alá poklokra?!

 

 

 

középárnyék

különös, ahogy halála
többes szám első
személlyé vált.
nem volt közünk hozzá.
mégis: csak ránk tartozott.
mint világháborús fegyverletételkor
megjegyeztük, éppen mit csináltunk halálakor.
a leghétköznapibb cselekedeteink váltak
relikvia-súlyúvá.
s egyben tétlenné is
hisz egyszerre lett tettes és áldozat.
az egyetlen,
akitől önvád nélkül elfogadjuk:
csak szennyeződésen fényszórás a tiszta kék ég.
valójában nappal is űr-sötét.
délben mellkasunkban ő
a középárnyék.

 

 

az idő apálymedre az álom,
nasztaszja filippovna.
természetvédelmi terület,
elvinni innen egy kavicsot sem lehet.
a testből telik ki holdja.
mígnem a bőr, hús, inak, csontok, épp
oly arányban vannak jelen,
mint egy szárnyban.
ám a hold mindenképp gördíthetetlen marad.
a puhatestű ragaszkodás
a kövekbe mélyed.
nem hagy maga után üres kagylóhéjat.
csak köldökszerű behúzódást
a feketévé dédelgetett kövön.
ez lenne a test feltámadása?
péntekre virradó vasárnap.

 

 

 

nomina sacra*

mióta meghalt a költő,
a tükrök belülről párásodnak,
nasztaszja filippovna.
nem lehet búcsúztató mozdulattal
láthatóvá tenni az arcunkat.
neve szent szövegben
nomina sacra.

még az sem olvasta, aki írta.

így nincs követője,
hogy hitével megrontsa.

mindig tetthelyen járunk.

az ott hagyott szemét is

az anyagtalanság tárgyi bizonyítéka.
mi már magunkkal sem
szennyezhetjük hazává a tájat.
hiába mutat bármit az óra,

a pontos idő korai következtetés.

mint isten igazi neve, kimondhatatlan.

akár a tükrökben, mindig hajnal van.

 

 

 

most úgy nézek magára,

mint egy éppen megírt versre:

tőlem meleg,

mégis legtávolabbi naprendszerre.

hol az az arc,

mit a test a lombból

kitakar.

repülni emberbe kiűzött

angyal vágya,

s a szerelem:

bebábozódni az értünk

széttárhatatlan szárnyba.

 

 

 

tükröződés nélkül

egy festőnél jártam,
nasztaszja filippovna.

arcából annyit láttam,
mint saját arcomból
tükröződés nélkül.

üres sírból gyűjti a fényt rostonként.

kövek mögül, melyeket még
nem hengerített el az angyal.

lekaszált fű a teste,

mégsem szárad el.

legjobban a fehér
falakat szereti.

ki hát a kárhozott?

krisztusom,
testemtől jobb lator!

 

 

 

*nomina sacra (szent nevek)

Már a korai keresztyén kódexekben rövidítéssel használt szavak, melyeknek a hit szempontjából való fontosságát így emelték ki.