Acsai Roland: Jin és Jang – A szív gravitációs mezeje (3)
ACSAI ROLAND
JIN ÉS JANG
- avagy a szív gravitációs mezeje
verses fantasy
Harmadik részlet
Éles Eszternek
XIII./A bálnadal
A bálna dala szélfúvás,
A bálna dala tompított
Farkas-vonyítás,
A bálna dala visszhang –
Az űrben úszó földgolyóé.
Ilyen hangon társalognak
Egymással a bolygók.
XIV./A hegyen
Amint ráteszik lábukat a hegyre
– a lány a hegy napos oldalára,
A fiú a hegy árnyékos oldalára –,
A két oldal helyet cserél,
A napos lesz az árnyékos, és az árnyékos a napos,
És minden lépésükkel újra változik,
Mintha egy őrült stroboszkóp-lámpa
Villogna felettük.
A fiú valami sötét, függőleges dolgot vesz észre –
A bálna hátából kiálló szigonyt,
A földön úszó bálnát valaki megszigonyozta
Egy templomtorony-nagyságú szigonnyal,
És lesüllyedt az égbe.
De a bálna még él, és énekel,
Orrlyukából földgolyó formájú
Felhőt fúj.
A földgolyón megjelenik a fiú arca,
Mint egy kontinens.
– Neked kell a hátadon tartani a világot – mondja a bálna
A teknőspáncélos fiúnak.
– Milyen világot? Már nincs világ.
– Dehogy nincs. Például a kettőtöké.
– De én egyedül vagyok.
– Nem egyedül vagy, hanem egy vagy valakivel.
A fiú arca két darabra válik a felhőföldgolyón,
Mint egy szétváló kontinens,
És egyik arcfeléből a lány arca lesz.
XV./A vízszintes hóesés
A lány vízszintes hóesésben lépeget,
Pedig teljes a szélcsend,
És nem is hópelyhek esnek,
Hanem tollak,
Fehér tollak havaznak, és ráragadnak a lányra:
A fedőtollak a testére,
Az evezőtollak a karjára.
A lány egy nagy szakadékhoz ér,
Megijed, hogy nem tud átkelni rajta.
Aztán végigtekint magán, és rájön,
Mit kell tennie.
Meglengeti széles szárnyát,
És átrepül a szakadék fölött.
XVI./Axis Mundi
A szél fütyülését hallja és a bálna távoli hangját:
– Te vagy a Virág, szárad a világtengely.
– Hogy tarthatna meg bármit, ami gyenge?
"Hogy ugyanis erős legyen a gyöngeség,
gyönge lett az erősség" – hallja még valahonnan.
gyönge lett az erősség" – hallja még valahonnan.
De ezt már nem a bálna mondja.
XVII./A cseresznyevirágzás
A szakadék túlsó peremén leszáll,
És a tollak cseresznyefavirág-szirmok
Alakjában
Leperegnek róla.
XVIII./A tükrök
Mire leérnek a hegyről,
Arcaik helyén egy-egy
Tükör lesz,
És amikor egymásra néznek
Csak a másik üres
Tükrét tükrözik.
– Valamelyikünknek össze kell
Törni a tükrét, hogy az éppen maradt
Tükör a másik arcát tükrözhesse –
Mondja a fiú.
– De én két tükörben szeretnék tükröződni –
Feleli a lány, szavaitól
A tükrök összetörnek és lehullnak,
És meglátja magát a fiú
Két szemében.
XIX./Az átkelés
Egy folyó állja útjukat.
A fiú lapos köveket talál a parton,
És kacsázni kezd velük –
Eldobja a kavicsokat,
Ugranak néhányat a vízen,
De az utolsó pattanás után sem
Süllyednek el,
Lebegni kezdenek, mintha könnyebbek
Lennének a víznél, és sodrás sem létezne.
A fiú addig folytatja a kacsázást,
Amíg egy híd nem ível át
A folyón, amin
Mindketten száraz lábbal átkelhetnek.
Előző részek:
A Jin és Jang… Facebook-oldala:
