1

 

Ez itt Költő volt –

A Költő bámulatos

Jelentést szűröget le

Banális értelmekből –

Rózsaolajat roppant mennyiségben

 

A megszokott fajtákból

Melyek az ajtónál haldokolnak –

Álmélkodunk, hogyhogy nem mi magunk

Vontuk ki a szirmokból – már azelőtt

 

A Képek – Feltárója –

A Költő – Ő az –

Arra ítél, hogy mi viszont –

Mint szegények kárhozzunk el –

 

Örökségét – melyről csak sejtelme van –

Fosztogathatják – Őt kár nem éri –

Ő Maga – Magának – a Vagyon –

Ő Időn kívüli –

(Johnson 448/Franklin 446)

 

 

 

2

 

Négy fa – egy magányos Mezőn –

Terv nélkül

Vagy Rend nélkül –

Tétlenül áll – méltósággal – mint az uralkodók

 

A Nap – egy reggelen rájuk talál –

És a Szél is –

Nincs közelebbi szomszédjuk –

Mint az Isten –

 

A Mező – fogadja be őket –

Ők pedig – Őt – az Arra járó figyelmét –

Az Árnyékét – Mókusét, véletlen állatét –

Vagy a Fiúét –

 

Hogy tettük mit ad hozzá az Össztermészethez –

Milyen Tervet

Késleltetnek ők oly sokan – vagy hordoznak –

Az nem tudható –

(Johnson 742/Franklin 778)

 

 

 

3

 

Hát adj vissza a Halálnak engem –

Amelytől félni sosem féltem

Csak amért elvett volna tőlem –

És most hogy elvett mégis Téged,

Saját Síromban éldegélek

Felmérve hosszát és a szélét –

Csak a Pokol tudja a méretét –

Pedig ez volt a Mennybéliség –

(Johnson 1632/Franklin 1653)

 

 

 

4

 

Meghalván, hallom, légy zizeg.

A szobám nesztelen.

Mint széllökések közt a lég

Ha éppen megpihen.

 

Szárazra dörzsölt szemgolyók,

Haptákban szuszogás.

Szobádban már a Nagy Király

Mint titkos suhogás.

 

S míg én a végső harc előtt

Hagyatkoztam nagyon

Belőlem mi az átadó

S a maradó vagyon,

 

Kéken bezümmögött a légy

Közém s a fény közé

És rámsötétlett ablakom

S látva se láttam én.

(Johnson 465/Franklin 591)