Irodalmi Jelen

A négy alapelem – az írás közege

2014. január. 14. - 14:10

Ha azt halljuk, hogy megjelent egy kétnyelvű verseskötet, automatikusan arra gondolunk, hogy a művek magyar és idegen nyelvű változatát olvashatjuk benne. Déry Lucy Letters in Sand – Írás a homokban című kötete azonban nem ezt az elvet követi: minden versnek megvan a saját nyelve, a művek egyazon költő tollából születtek magyarul és angolul – hiszen alkotójuk második anyanyelve az angol. Az előszóban Bánki Éva író-műfordító így fogalmaz: „Mit tudhat egy több nyelven írt szöveg? Mit tudhat mást, mint egy egyetlen nyelven, a költő anyanyelvén született verseskötet? Miért választja egy költő a nyelvek és kultúrák közti tündöklő lebegést? (…) A nyelvek közti csapongás a szubjektum behatárolhatatlanságának a kifejezését szolgálja.”

Hogy Déry Lucy miért választotta a „nyelvek közötti lebegést”, arról egy kiállításmegnyitóval egybekötött könyvbemutatón beszélt a MacskaMiau kávézóban. A kötet ugyanis nemcsak verseket, hanem fotókat is tartalmaz, azaz szerves egységben működik benne költemény és kép. Magának a kiállításnak az anyaga már új képekkel is bővült, amelyeket Heltai Júlia és Illyés Gergely készítettek.

A beszélgetést az Enyedi Sugárka Jazz Tett előadása is színesítette, akik nemcsak angol nyelvű dalokat adtak elő, hanem a „Megkötöm lovamat…” kezdetű népdal jazzfeldolgozását is. Nem véletlenül – a bemutatott kötet tartalmazza négy magyar népdal szabad angol fordítását Déry Lucytől.

A költőnő, mint elmondta, egy sorozat nyitó darabjának szánta ezt a képek és versek összhangjából építkező művet. Tervei szerint ezt követik majd a Letters in Space – Írás a térben, Letters in Fire – Írás a tűzben és a Letters in Water - Írás a vízben versei. Az alkotó szavaiból kiderült, hogy vibráló, az életet a változás állandóságában megélő művész. A változás szükségszerűsége nem elkeseríti, hanem kíváncsivá teszi, szeret az elmúlás mikéntjének finomságára koncentrálni.

Déry Lucy1979-ben született Isztambulban, magyar szülők gyermekeként, jelenleg Budapesten él. A Déry Lucy álnév, de a költőnő nem akarja valódi nevét felfedni az őt személyesen nem ismerő olvasók előtt, így kettőzi meg énjét, a versírót és a „polgárit”. A civil életben egyébként számos társadalmi ügy előmozdításáért dolgozik, többek között a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnél és a Jólét Alapítványnál. A gyerekkort meghatározó kétnyelvű környezet hatását erősítette, hogy angol nyelv és irodalom szakon végzett. Az angolt ugyanúgy „anyanyelvének” érzi, mint a magyart, és a gondolatok sokszor angolul fogannak meg a fejében. Első verseskötete, a Letters in Sand – Írás a Homokban a 2006 és 2013 között született magyar és angol nyelvű verseiből válogat.

A versekre rátérve a költőnő elmondta, líráját a szándékoltan rövid, központozás által nem behatárolt forma jellemzi. Ebből néha egy-egy oldalnyi szöveg születik, néha haikuk. A képek egymásba tükröztetése, a fényképek és a szövegek metaforikus kapcsolódása, az idill tünékenységének ábrázolása mind azt mutatja, hogy az érzékelhető valóság csak felszín, a lényeg a folyamatos változás és ennek biztos tudása. Construction and destruction – építés és rombolás, ezek a kötet kulcsszavai – tudtuk meg a szerzőtől. A rombolás szükségessége vezet az újhoz, a feltámadáshoz, de nem mindegy, ki hogyan rombol – folytatta a költő –, mert lehet finoman, fájdalmak előidézése nélkül is tenni, sőt csak így lehet(ne). Ez a megtisztulás és megújulás feltétele.

Az alkotókkal való kötetlen beszélgetésen Heltai Júlia képzőművész is mesélt a szerzővel való együttműködéséről. A fotók nem mindig illusztrációként készültek, több esetben megtörtént, hogy maga a kép inspirálta a költőt versírásra. Azért történhetett így, mert a képek is a kimerevített pillanat és a változás elkerülhetetlenségének paradoxonát mutatják meg. Déry Lucy és Heltai Júlia egyetértettek abban, hogy kétféle művészi eszközzel, de mindketten ugyanazt kísérlik meg ábrázolni.

Ugyanígy egyenrangú alkotótársnak tekinti a költő Mályi Somát is, a szövegek tördelőjét és a borító tervezőjét. Mályi röviden elmondta, hogyan hatottak rá a versek, miként rendezte el az alkotásokat úgy, hogy a kötet maga is vizuális élményt nyújtson, és a tipográfia is érzékeltesse az alapgondolatot. A borító a folyamatos, lezáratlan mozgást, az örök változást idézi.