Nekem még késő – Szőke Imre Mátyás versei
engedékenyen táskáimat kiürítve
csak amíg itt lassan elszámolnak velem
annyi időm van
szeretni
intenék ahogy szoktam
mindkét kezem hideg és néma
milyen elhasznált milyen fogatlan vagyok én ma
ráncos öklömbe sorsjegyek szorultak
és tudomásul veszem hogy
ez a mi erotikánk
a pénztártól való távozás előtt
rádkereshetek
tekintetemmel
amikor maradék pálinkát öntök a csapba,
vagy túl kínos szeretkezések után,
vagy lehangoló veszekedések tűzszünetében
nem tudnám idézni megannyi tűpontos sorát.
Viszont most, hogy épp nem lett hetvenéves
tiszteletre méltó vén szatír,
lépcsőházban totyogó sorvadt combú piás,
egyszóval amolyan klasszikus
valamikori az is bolond Magyarországon,
gondoltam egy kis nevet végre én is szerezhetek az ő nevével,
fölsorakozom,
alázatosan laudálok.
Kedves György, az van, baszod, képtelen vagyok megkerülni
tetves életművedet, már megbocsáss,
akármilyen következetesen próbálkozom vele évtizedek óta.
Tudod, elég, ha elég jó nőkkel jövök össze,
s korszaktól, vérszagtól függetlenül
máris keserű fülembe nyalják valamely versedet.
Boldog szülinapot.
Remélem, ez már valamit jelenthet neked.
Nekem még késő.
Lakótelepi sejtés
Cigarettázva áll a függöny mögött
Tegyük fel hogy a nyolcadikon
Kiokádja a füstöt és
Mint nappalra leoltott ostorlámpa figyel
Üvegszemekkel kíváncsi tompa révületben
Tíz percen át lefelé néz
Hogy mi történik az engem vizslató nő háta mögött
Lassan vetemedő tapétavirágok
Sötét kereszttüzében
Hol néma kerekű dömperek és fehéren daloló
Kiterített ruhák díjazzák
Az emberi ésszel követhetetlen
Szőnyegkeringőt
És a konyhaasztalról padlóra csusszanó
Alaktalan nedves hús
Gyermekujjakra
Vadászik
Tabu
Én mégis magam elé képzelem a pocakos férjet
Vajszínű sortban mint ide-oda hajló
Mezítelen láng ül a franciaágy közepén
Őrzi a boldogságot a szeletelt párizsit és minden
Létező távirányítót
Vagy a nagymama reszketeg ajtócsukását
Aki gyakran visz magával erős gyógyszert ha fürödni indul
A törhetetlen üveget markában tartva fekszik a vízben
És soha senkinek nem mondaná meg mit érez
Amikor ráncos melléhez gyűlnek a műanyagkacsák
Rockzene szól
Az engem tíz percig bámuló asszony
Nemsokára kilép a panelház kapuján
Gumipapucsban nyári ruhában
Rágyújt és árulkodó pillantás nélkül halad el
Valószínűleg a zöldséges felé
Mintha fogalma sem lehetne róla
Milyen régóta várakozom itt
E nem működő kút száraz szikrái között
