Jelige: Kékszemű álmodozó – A XX. század magánya, Harmatcsepp, kontraszt, Sajnálkozó barbárok
Jelige: Kékszemű álmodozó
A XX. SZÁZAD MAGÁNYA
Sárga kőfalak sárga
könnye sárba hull.
Ajtók csapódnak lomhán,
nyikorgó hazugsággal,
s az elfelejtett bánya
fagyott álmait,
elvitték magukkal
a múlt idők.
Közben az árva szél leányát
a meddőhányók tetejéről
kóbor kutya figyeli,
és néha fáj a lelketlen
gépek jajduló szava is.
Harmatcsepp, kontraszt
Áfonyák illata részegít az erdőn
Szemétzsákok bűze hazafelé hajt
Apró vízesések lágyan csörgedeznek
Nem hallom a dalt, gyűlölöm a zajt.
Csicsergő hajnalon, mézszínű alkonyon
Tömeg-verekszik egy tüntető tömeg
Meztelen tündér álmodik a réten
Kettétépett zászlók, mézédes szavak.
Gyalogtúrázók a völgyben énekelnek
Kalapács alatt az erdő és a rét
Van Gogh képeit nézem a Múzeumban
Graffitik, csövesek, koszos városok.
Csipkés sziklaormon vándorsólyom fészkel
Tegnap kihalt a százezredik faj
Bennszülött gyerekek a Földet tanulják
Unatkozók tinik kukákat rugdosnak.
Dalok születnek fényes szemekben
Elfordulnak és átlépnek felettem
Szikrázó elmék csodákat gyújtanak
Kizsákmányolt, elhasznált, tönkretett Földgolyó.
SAJNÁLKOZÓ BARBÁROK
Könnypatak áztatta izzadt út
kiszáradt, omladozó betonsivatag
olajtól szennyezett fémszagú folyók.
Véróceán felett keringő gépmadarak
elpusztult konzervdoboz-lakó féreg
benzinfaló fémkarú gépszörnyeteg.
Szélkoptatta csipkés hegyormok
messziről lezuhanó, átlátszó víztömeg
fehér tajték, hullámzó tengeröböl.
Süvítő szél, dermesztő hideg
trópusi hőség, izzasztó meleg
dobogó paták, csicsergő madársereg.
Összecsap a két hadsereg
csontkeményre fagyott tetemek
roncsoktól hemzsegő telepek
Lopakodó embertömeg.
Felderengő hajnali napfény
talajba bemaródó savas esők
gépesített szerelem és forró ál-homok
rajta ál-lábnyomok.
Bűzlő nyomornegyed
elkorcsosult ököl-rázogatók
repkedő parancsszavak, kelepelő fegyverek
Üvöltöző embertömeg.
Menekülő szentjánosbogárraj
az utolsó antilop szemében félelem
atomfelhők törik át az éjszakát
mindenütt kietlen, üres pusztaság.
