Jelige: Talpasi – Az ember fáj a földnek

Jelige: Talpasi

Az ember fáj a földnek
 
1. Szántóföld voltunk, erdők, halastavak, folyók, tengerek, hegyek.
Most kátyús  utak vagyunk, irtások, mocsarak, fenolos folyamok, mérgezett tengerek.
Ózondús volt a levegő, most szénmono- és dioxidos.
Friss tüdővel tiszta leget lélegeztél, most rákosan szipákolsz.
Ételedben, életedben eluralkodtak a „karcogenikusok”.
Kevesebbek, őszintébbek voltatok, husángokkal durungoltatok,
most magatok fölé atombomba felhőket húztatok.
A földemen, mint hernyók, kukacok keringtek,
de egyszer – így szól a meteor: mindannyiatokat elpusztítalak.
 
2. Az embernek
 
Ha az embernek fáj a föld,
mert tisztátalan, mocskos és használhatatlan,
sőt: fogyóban a folyóvize,
alakítsa át a holdat akkor,
majd kössön ki egy égitesten
hol a fejlődés még resten
maradt.
Vigyen magával a tágas űrhajóban
elefántokat és madarakat,
nyulakat, nem agarakat.
Legyen az az ELEFÁNTOK FÖLDJE
hol nem ukrános a kormány,
mert az már világűr
ormányfő legyen ott az úr.
 
3. Az Istennek
 
Nekem sem a föld sem az ember nem fáj.
Teringettét! Világmindenséget teremtettem,
melynek apró, de fontos sarka
az emberlakta bolygó.
Ennek üdvtörténetéről szól a biblia,
melynek kettős értelmű egy-egy kulcsszava.
Az OLAM lehet hosszú életű és örök
a távokon mit leírnak a körök
számtalan csillag csillog, utazik, pörög.
Az Istenember megváltja a földet,
rajta minden gyereket, férfit, hölgyet.
Van ugyan kárhozat, de ez sem tart örökké
s székelyek sem lesznek sohasem oláhhá,
törökké.