Magamat még egyszer - német költők 1886-1960
MAGAMAT MÉG EGYSZER
Német költők 1886 - 1960
HANS ARP
1886-1966
Opus null /1-3
1
Vagyok nagy Hímnősemleges
a rigorózus regiment
az ózonszár a prima Qua
és az anonim egyprocent.
Vagyok a P. P. Tit. s a Po
kürt melynek nincs lyuk-belseje
a Herkules-fölszerelés
a jobb szakács bal lábfeje
Vagyok hosszú léthosszuság
méhben századik értelem
teljes Ágoston kit borít
világos cellulóz-köpeny.
2
Sötét koporsóból vonul
kop-kop-kop-koporsó körül.
Rí elülső felével és
gyászfátyolában elmerül.
Fél karmester fél bűvölő
diktál hegymászóbottalan
kalapján zöld pofát visel
s a kocsis-bakról lezuhan.
Bútorozott állványrul így
löki le a gettóhalat.
Kétszer kettő három felé
kocka-kapcája szétszakad.
3
Önmagával egy-körben ül.
Testével ül a kör maga.
Egy zsák egy álló fésüvel
neki díványa s asszonya.
Ön-teste önnön zsákja is.
A Bólből s bal bőre van.
Tik-tak tip-top test mely saját
az arájából kizuhan.
Sziklájából mint súly röpül
saját zsákban saját ara.
Saját test - körből mely saját -
frakkból díványként hull oda.
Weöres Sándor fordítása
4
Gőzmozdonyával löködő
Vaskalapos fejfinánc
Katonasipka körtánc
Katonamódra pöködő
Szalutálni kész kalapka
Három miaszösz lapos
Tán kakasról álmodott
Biz’ trottli-kakadu jutott.
Dermedt-látatlan üdvözli őt
Mintha együtt-futna vele
Magába szíja kalapveleje
Mint szemfödél az Egót.
Pintér Tibor fordítása
ERNST MEISTER
(1911-1979)
EZ AZ ÓRA
amikor rózsaujjak
ragadják meg az alvó üstökét
és az arcát
egy álom irtózatába
mártják.
MAGAMAT MÉG EGYSZER
nem
lelni meg.
Egy pillanatig
menni még
át a vak levegőn.
Szörnyűséges a lét
a virágok
szeme mellett.
NEVETTEK
ültek
szürkén
a lángokban
és olvastak
egy könyvet
ami arról szólt
hogyan vesztettek
el mindent
örökre
Valaki rácsapott
egy tanító
a pálcájával az asztalra.
Meghalni - az
nyelvtan.
Nevettem.
Értelmezd a testet
szó szerint, a szót
testileg.
Nevettem.
Meghaltam.
VÉGÜL ÍGY SZÓL
a kettő közül
az egyik:
Beleéltelek
téged
az elhagyatottságba.
Végül így szól
a kettő közül
a másik:
látod, minden, ami közeli
olyan messze van,
olyan messze.
Most
Most.
Most már régen volt.
Most:
szeptember délután.
Meleg hamu
szaga.
Mintha én
égtem volna el ma
és én magam lennék a hamu.
Vagyok?
Nem vagyok?
A fény
tányér-kerek
és almával, körtével
terhes.
Vagyok.
Vagyok a virágokkal.
A nap szempillái szemek
pupillája körében.
Szemek
egészen az én szemeim mellett.
Már nem vagyok?
Az ember napja
a bronz sötétben
egy villanás.
Dabi István fordításai
KARL KROLOW
(1915-1999)
Egész jól élni
Olyannyira jól élni szívélyességgel,
majdnem amint
azt Brecht értette, amíg
a rózsákat a szekrényben
költeményeknek tekintik
tiszta szabad idő, rémképek nélkül
vagy Matthai utoljára
egy amatőr darab mint a magánélet.
Egész jól élni olyasmi tartós
program
véletlen és szükségszerűség nélkül,
mégis ezzel a szívélyességgel
felszerelve: szép látvány
és egész normálisan hülye egy dolog
amíg az ember kitart
Esős tavasz
Most megint
minden közös:
Az éneklő fa
madarakkal levelek helyett,
a csalánkúra, a lapufőzet,
a közös motívum:
a kollektív levegő.
Hozzánk tartoznak
a galambok a háztetőn.
A doboz sör
ismét jólesik a szabadban.
Most mindennek, mindennek meg kell
fordulnia.
Az üres oldalak
jelentéssel telnek meg.
Mindenkinek kedve van
a tavaszról írni.
Dabi István fordításai
PAUL CELAN
1920-1970
Halálfúga
Isszuk a reggelek szürke tejét napeste is isszuk
délben is isszuk hajnalban is isszuk és éjszaka isszuk
isszuk és isszuk
sírt ásunk magunknak a légben ott nem fekszünk
szorosan majd
Kígyókkal játszik egy ember a házban és ír
és ír ha sötétlik Németországnak aranyhajad Margit
ír és a háza elé lép ki villannak a csillagok füttyszóval
hívja a vérebeket
füttyszóval hívja zsidóit elrendeli
ássatok sírt a talajban tánczene szóljon
Isszuk a reggel szürke tejét azt isszuk az éjben
hajnalban is isszuk és délben is isszuk és este is
isszuk
isszuk és isszuk
Egy ember lakik a házban kígyóival játszik és ír
ír ha sötétlik Németországban aranyhajad Margit
Hamuszürke hajad Szulamit sírt ásunk a légben
ott nem fekszünk szorosan majd
Ordít ez az ember nyomjátok mélyebbre az ásót
amott meg harsogjon az ének
tőre után nyúl pörgeti germán kék szeme villan
nyomjátok mélyebbre az ásót ti meg húzzátok a táncot
Isszuk a reggelek szürke tejét éjszaka isszuk
délben is isszuk és reggel is isszuk és este is isszuk
isszuk és isszuk
a házban lakik egy ember aranyhajad Margit
hamuszínű hajad Szulamit kígyóival játszik
Húzzátok a halálhoz vígabban üvölti a halál német
nagymester
szomorúbb hegedűket üvölti füstnek szálltok fel a légbe
nyughattok a fellegeken ott majd nem kell
szorosan heverészni
Isszuk a reggelek szürke tejét éjszaka isszuk
délben is isszuk német nagymester a halál
este is isszuk hajnalban is isszuk és isszuk
német nagymester a halál és két kék szeme villan
ólomgolyóival lődöz ránk célba talál velük mindig
egy ember lakik házadban aranyhajú Margit
uszítja reánk a vérebeket sírt bérel mindünknek
a légben
kígyóival játszik és képzeleg
német nagymester a halál
aranyhajú Margit
hamuszínhajú Szulamit
Faludy György fordítása
Halálfúga
A hajnal fekete tejét isszuk este
isszuk délben és reggel, isszuk éjjel
isszuk és isszuk
sírt ásunk a szelekbe ott nem vagyunk szűken
Egy férfi él a házban kígyókkal játszik és ír
írja míg Németország besötétül aranyhajadat Margit
ír és kilép a házból villámlanak a csillagok
és előfüttyenti a kopókat
előfüttyenti zsidóit parancsolom ássatok sírt a földbe
ti meg húzzátok zene kell a tánchoz
Hajnal fekete teje téged iszunk éjjel
téged iszunk reggel és délben téged iszunk este
iszunk és iszunk
Egy férfi él a házban kígyókkal játszik és ír
írja míg Németország besötétül aranyhajad Margit
Hamuhajad Szulamit sírt ásunk az egekbe
ott nem vagyunk szűken
És kiált mélyebbre az ásót ti meg húzzátok
halljam hogy énekeltek
megfogja övén a csatot a szemei kékek
mélyebbre az ásót ti meg húzzátok
míg van aki táncol
Hajnal fekete teje téged iszunk éjjel
téged iszunk reggel és délben téged iszunk este
iszunk és iszunk
egy férfi él a házban aranyhajad Margit
hamuhajad Szulamit játszik a kígyókkal
És kiált lágyabban játszd a halált
a halál német mester
kiált sötétebben szóljon a hegedű aztán
mint a füst felszálltok a szélbe
aztán meglelitek sírotok a felhők között
nem lesztek szűken
Hajnal fekete teje téged iszunk éjjel
és téged iszunk délben a halál egy német mester
téged iszunk este és reggel iszunk és iszunk
a halál egy német mester a szemei kékek
ólomgolyóval eltalál, sohasem téved
egy férfi él a házban aranyhajad Margit
ránk uszítja kopóit és mi kiástuk a sírt a szélben
kígyókkal játszik ez az ő álma
a halál egy német mester
aranyhajad Margit
hamuhajad Szulamit
Schein Gábor fordítása
Halálfúga
Pirkadat fekete tejét isszuk este
isszuk délben és reggel isszuk éjszaka
csak isszuk és isszuk
sírgödröt ásunk a levegőben, ott majd nem fekszünk szűken
Egy férfi él a házban a kígyókkal játszik és ír
csak írja mikor leszáll az est Németországba írja Margit aranyhajadat
ír és előlép a házból csillag-villámok közt előfüttyenti vadászebeit
fütyül zsidóinak ássanak sírgödröt a földbe
és tánczene szóljon azonnal
Pirkadat fekete teje, téged iszunk éjjel
téged iszunk reggel és délben téged iszunk este
iszunk és iszunk
Egy férfi él a házban a kígyókkal játszik és ír
csak írja mikor leszáll az est Németországa írja aranyhajadat Margit
hamu-hajadat Szulamit sírgödröt ásunk a levegőben ott majd nem fekszünk szűken
Mélyebbre parancsolja az ásót a föld birodalmába ti meg táncra és dalra gyerünk
övcsatja után nyúl a szemei kékek
gyerünk mélyebbre az ásóval és szóljon tovább a táncmuzsika
Pirkadat fekete teje, téged iszunk éjjel
téged iszunk reggel és délben téged iszunk este
iszunk és iszunk
Egy férfi él a házban aranyhajad Margit
hamu-hajad Szulamit a kígyókkal játszik
megparancsolja könnyedebben játsszák a halált hisz a halál német mester
sötétebb zenét parancsol és füstként a levegőbe szálltok
lesz egy sírgödrötök a felhőkben ott majd nem fekszetek szűken
Pirkadat fekete teje téged iszunk éjjel
téged iszunk délben a halál német mester
téged iszunk este és reggel és iszunk csak iszunk
a halál német mester kék szemekkel
ólomgolyójával eltalál téged célt sose téveszt
egy férfi él a házban aranyhajad Margit
ellenünk uszítja vadászkutyáit sírgödröt ajándékoz nekünk a levegőben
a kígyókkal játszik és azt álmodja a halál német mester
aranyhajad Margit
hamu-hajad Szulamit
Kántás Balázs fordítása
Halálfúga
Napkelte korom teje este iszunk
és délben iszunk és reggel iszunk és éjszaka téged
iszunk csak iszunk csak
és sírt ásunk a szelekbe feküdni van ott hely
Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik
szakadatlan
ír német földre mikor besötétedik írja aranyhaju Margit
ezt írja kilép csillagragyogásban előfüttyenti kutyáit
füttyenti zsidóit elő sírt ásat a földbe
és rendeli tánczene szóljon
Napkelte korom teje éjjel iszunk
és reggel iszunk és délben iszunk és este iszunk mi
iszunk csak iszunk csak
Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik
szakadatlan
ír német földre mikor besötétedik írja aranyhaju Margit
hamuhaju Szulamit sírt ásunk ím a szelekbe feküdni
van ott hely
Mélyebbre kiáltja az ásót itt ott meg hadd szóljon
a zene az ének
kap az övéhez a vashoz lendíti kék szeme van
mélyebbre a földbe az ásót itt ott fújjátok húzzátok
a táncot
Napkelte korom teje éjjel iszunk
és délben iszunk és reggel iszunk és este iszunk mi
iszunk csak iszunk csak
Egy ember lakik a házban aranyhaju Margit
hamuhaju Szulamit a kígyókkal játszik szakadtalan
Kiált lágyabban játszd a halált
a halál némethoni mester
kiált borusabb muzsikát s füstként a szelekbe foszoltok
s fekhettek fellegsírba feküdni van ott hely
Napkelte korom teje éjjel iszunk
és délben iszunk a halál némethoni mester
és este iszunk és reggel iszunk csak iszunk csak
a halál némethoni mester kék szeme van
elér a golyója talál sose téved
egy ember lakik a házban aranyhaju Margit
ránk hajtja szelindekeit sírt ád minekünk a szelekben
a kígyókkal játszik szakadatlan s álmodozik a halál
némethoni mester
aranyhaju Margit
hamuhaju Szulamit
Lator László fordítása
Tenebrae
Közel vagyunk, Uram.
foghatóan közel.
Már fogva, Uram,
egymásba marva, mintha
mindőnk teste a te
tested volna, Uram.
Imádkozz, Uram,
imádkozz hozzánk,
közel vagyunk.
Kajlán mentünk oda,
mentünk oda, ráhajolni
katlanra, vályúra.
Az itatóra, uram.
Vér volt, a vért
te ontottad, Uram.
Csillogott.
A te képedet verte szemünkbe, Uram.
Nyitva s üres a szem, a száj, Uram.
Ittunk, Uram.
A vért és a képet a vérben, Uram.
Imádkozz, Uram.
Közel vagyunk.
Lator László fordítása
Tenebrae
Mi közel vagyunk, uram,
közel és megfoghatók.
Megfogva már, uram,
Körmünk egymásba vájva, mintha
bármelyikőnk teste
tested volna, uram.
Imádkozz, uram,
Hozzánk imádkozz
mi közel vagyunk.
Szélütötten vánszorogtunk,
Vánszorogtunk
a teknő és a tengerszem felé.
Inni akartunk, uram.
Vér volt, vér,
amit hullattál, uram.
Csillogott.
Képedet dobta szemünkbe, uram,
A szem és a száj tátva, üresen, uram.
Megittuk, uram.
A vért és a képet, ami a vérben volt uram.
Imádkozz, uram.
Mi közel vagyunk.
Schein Gábor fordítása
Tenebrae
Közel vagyunk, Uram,
hozzád foghatóan.
Megfogva, Uram,
egymásnak esetten, miképp
a te tested mindegyikőnk
teste már, Uram.
Imádkozz, Uram,
imádkozz, hozzánk
foghatóan.
Mentünk szélre dőlten oda,
egyre mentünk, legörbedni
vályún, tócsaszemen.
Inni tartottunk, Uram.
Vér volt az, az volt,
amit ontottál, Uram.
Csillogott.
Szemünkbe dobálta képedet, Uram
tátogvást szem és száj, üresen, Uram.
Mi meg ittunk, Uram.
A vért és a képet, a vérben, Uram.
Imádkozz, Uram.
Közel tartunk.
Marno János fordítása
ARNFRID ASTEL
(1933-2009)
Egy tanulni vágyó diák jogos kérdése a tanárhoz
Hogyan tanulhatom meg, amit Ön tudanélkül, hogy olyanná válnék, mint Ön most?
A SZABADBAN olvasni.
Elvadult vessző
fut át az újságon.
Helyettesítés
Miért vagyok én
ily közönséges?
Mert te
oly finom vagy
a hazudozásban.
Végjáték
Az utcák üresek.
Most nyugodtan
lehet futballozni.
Nyilvános park
A túlélők
egyengetik a földet.
Gondoskodnak
egy szebb
múltról.
Öngyilkosság
Lóg
a tetőn
a feje fölött.
Dabi István fordításai
VOLKER EBERSBACH
(1942)
Várni
A várakozás csak várakozás
az istenek és a kutyák számára
vég nélküli ez az idő
az istenek számára semmi
a kutyák nem ismerik
A várakozás emberi dolog:
embertől emberig
a legemberibb áldozat
a gyermekek türelmesen várakoznak
ünnepélyes komolysággal
a várakozás szerelem:
az egyik feláldozza idejét a másik számára
és az mégsem lesz időben gazdagabb
a szeretők türelmetlenül várnak
de várnak mindaddig amíg szeretnek
A várakozás hűség:
aki vár egy darab életet ajándékoz valakinek
aki valakit megvárakoztat
egy kicsit gyilkos is
a pályaudvar mellett ott van a temető
Senki sem ad többet önmagából
mint az aki azt mondja
nem az idő múlik
hanem mi magunk változunk
Dabi István fordítása
MICHAEL KRÜGER
(1943)
A szomorú beszéde
Megfulladok a szomorúságtól,
mert hiányzanak a szavak,
hogy leírjam.
Végül egybeszedtem,
a bánat már oly kicsi,
hogy a szavak meg nem lelik.
Hogy elcsípjem a szomorúságomat,
csapdát állítok
és pajkos szavakkal hívogatom.
De az én szomorúságom ravaszabb
nálam és rászedni nem lehet.
A részeg beszéde
Nekem ez az utolsó üveg.
Még egy korty vagy kettő kicsi
És akkor végleg vége. Akkor át kell
gondolnom a végtől az életem,
az üveg kiürülésétől. A menny
már üres mint a pokol,
a tengerek kiszáradtak, a jövő egy vicc.
Hogyan maradhatott életben a gyűlölet,
ha nem teljesen józanon?
Egy kis korty a vég előtt,
takarékoskodnunk kell, az üvegnek és nekem.
Felkészülök arra, hogy más
legyek, valaki, aki köszönti a jövőt.
Ha most itt lefekszem,
mások még padnak vélhetnek
az úton a szent mámor felé.
Nem szabad elaludnom.
Csak nyitott szemmel nem látom
magam. Sohasem láttam magam,
csak álmomban, kettős szakadékban.
A hangom úgy szólt, mint egy haldokló,
aki már semmire sem vár, hallod:
semmire - s felismertem önmagam.
A legeslegutolsó kortyot is eloszthatom
két cseppre, egyre
és egy utolsóra. Remeg a kezem:
Az üveg most üres. Többet nem
iszom.
A lassú beszéde
A történelem gyorsul,
hamar utolér minket és
futólépésben halad előttünk.
Akkor hátulról látjuk
a Jégkorszakot, Görögországot,
Rómát, a Francia Forradalmat,
Sztálin tarkóját, Hitler autójának
farlámpáit.
Furcsa, hogy el nem fárad
és össze nem esik.
Néha hátrafordul
és az arcát mutatja nekünk
tátott szájával
és szuvas fogaival.
A kétségbeesett beszéde
Nincs már idő behozni, amit elmulasztottunk,
az utak túl rosszak, a kordé túl kicsi,
csak az van még nekünk, ami belefér
a kabátzsebbe. Olykor önmagunkat kérdezzük,
mi ez, hűvöset tapintunk és kereket,
mint egy állat megkövült fejét.
Ott, ahol most élünk, semmi helye annak,
amit elmulasztottunk. Az új lakásunkban
tartózkodik a jelenkor. Mellettünk ül
az asztalnál, amikor eszünk, éjjel izzadtan fekszik
az ágyunkban és ő álmodja
az álmunk jobbik részét,
ha munkába megyünk, halkan zizeg
az okmányok között. Végül kinyitjuk
a szánk, hogy kifejezzük a véleményünket,
helyettünk beszél a céljairól.
Ha nem figyelünk, a jelenkor
a mi ceruzánkkal írja a verseket,
hogy betartsa a szavát. „A hideg
a jövő” - „Minden történet a hőmérséklet
története” szonettért
megkapta az Akadémia Nagydíját.
A természet esztétikailag tökéletlen,
jelenti ki benne, elszegényedik, gyarapodik.
Összekeveredik, ahogyan kívánja. Csak a kövek
összezúzása szüli a kövek individualitását
teljes rímekkel. És mi vagyunk, fejezi be,
az összecsomósodott homok az identitás sírján.
Nem csoda, hogy az elmulasztott szeretetével
emlékezünk.
A filozófus beszéde
Éjjel,
ha a világnak esélye van,
nekilátok a munkának.
De nem számítsanak rendszerre.
A merészség mindig távol állt tőlem,
az iskolához túl fáradt voltam,
az idegentől féltem.
A gondolkodás jövőjét
elképzelni képtelen vagyok,
a távolság fogalomtól fogalomig nő
és a múlt fölé súlyos
felhők nehezednek.
Mindaz, amit még látok,
egy pár távoli lábnyom,
amiket gondosan lefordítok,
mielőtt eltűnnének.
Az etikáról szóló könyvemből
én csak az „Én” szót írtam,
azt is bizonytalan kézzel.
Olykor egy lapot ír nekem
a gyermekkorom: „Emlékszel?”
De ez, szigorúan véve,
nem filozófia.
Dabi István fordításai
A házmester beszél
A házban verés folyik,
mondták a falak megrendülve
a gyűlölet visszatértétől.
Magam semmit sem hallottam.
De azt tudom:
Mihelyt kinyitja száját,
a nyomor leönt
a férfi torkán egy
felest. A nő
kő lesz, amin tapos.
A pár évekig várt
egy levelet, miben a szerelem
bejelenti visszatértét.
Ehelyett csak számlák,
és akkor becsavarodott.
A kertész beszél
A rózsák közt nőtt egy himpellér,
feldagadt testtel vékony lábakon,
a csigák szerették. Közelében
jól érezték magukat a gyomok. Esőben
elfedték barátai sötét kötényei,
eső után kidugta mézszínű csápjait
és kapcsolatot keresett a dongókkal. Kétségkívül
gyarapította a növénypalettát. El kellene
távolítanom? Ha a kísérete
gyarapszik, közbe kell avatkoznom. Egyelőre
hagytam nőni, mert büszkén viselt
egy latin nevet, még ha
e rózsára nem is illett.
A taxisofőr beszél
Az utas akarta a lerövidítést választani,
nem én. Először egy sündisznó keresztezte az utat,
később egy tehéncsorda, aztán egy őz,
de nincs ellágyulás. Egy fekete macska
miatt kis kitérőt tettünk, a határig
és azontúl kifelé, keletre. Az úrnak akkor
ki kellett szállnia és eltévedt az erdőben.
Összeszaggatva és remegve, feküdt a szeder alatt
ahol gyanította szemüvegét. Közelebb kerültünk
egymáshoz. Találtunk néhány gombát,
nyersen ettük, éhünk elverni. Tökidegen
voltam neki, bár ő sem igen értett
engem. Az út során mindketten kiokádtunk
az ablakon. Sápadtnak néz ki,
mondta nekem sajtfehér arccal.
Aztán újra egy határ. Valójában nem német,
így újra vissza. A repülőtérnél, 17 óra körül,
szállt taximba. Poggyász nélkül,
könnyű kabátban, egy vékony könyv hóna alatt.
Hogy rövidre fogjam: reggel felé elértünk
egy várost, akárhogy is boldogan és már
nagyon egymáshoz szokva. Istenem, minő élet
vezérli őt. Csak fizetni nem akart.
Pintér Tibor fordításai
LUDWIG FELS
(1946)
Halotti beszéd
A barátom veri a feleségét
a fiát, majd sír
és vedel tovább.
Hadban álló lábára hatalmas cipő illik.
Ordít a telefonba
mint egy beteg vad
megbánja, kétségbe esik
és üvegek nyakát töri.
Megbékélés-ételeket főz
fát vág, gondolatban a szomszédot.
Már nem olvas
amióta a munkaközvetítőbe kell járnia
és ott a törzsvendég, feliratkozik
és törölteti a nevét.
Egyszer még baleset történik.
Dabi István fordítása
JOACHIM SARTORIUS
(1946)
Credo
S nem voltak-e végtelenek az éjszakák?
Nem a szemhatárig nyúló napverte
sztyeppékre merészkedtek-e? Sórudakat
vásároltam, fehérebbeket a hótücsöknél,
imacsontot. Így felszerelve vágtunk neki.
Csak úgy porzottak felettünk napnál
ötször súlyosabb ősöreg csillagok.
Tevetövis szaggatta testünket sebesre,
reméltünk, forrásvidékre érünk,
mígnem semmi nyitogatta magát a semmire.
Nádas Péter fordítása
Alexandria
Ott hátul ült, annál a márványasztalnál,
mondta az öreg pincér, ahol az ósdi ventilátorok
már akkor ilyen álmosan forogtak
az Art Nouveau stukatúrral díszített mennyezet alatt.
La vie était confortable: Stanley Beach,
Glymenopoulo és a bájos kis
Zizinia, mára mozi lett belőle
Toscát játszottak benne az egész szezonban
Bohéméletet és a Lohengrint (Wagnertől a
legszigorúbbat, melyet Nápolytól délre még
el lehet játszani). Ott ült ő, a görög
néhány tízezernyi görög egyike, és
szemrebbenés nélkül átnézett félmillió egyiptomin.
Egy imaginárius Európában élt
Strabonál legyökerezve: „a lakott világ
e legnagyszerűbb empóriumában”
mely most kőhalom és tenger
és a végkimerültség puszta érzete.
Forró gőzben szétkenődve
A léptek közé kövecskék hullanak az
Atheneionnál, a Café Pastroudis előtt,
majd végig a felszakított járdán a
Hammam romjainál elhaladva,
ahol a kalifák rendeletére
hat hónapon át könyvekkel fűtöttek egykoron,
miként Alexandria 4000 más nyilvános fürdőjében is.
Kerek hat hónapig tartott,
mondják a szemtanúk, míg az óriási könyvtár
valamennyi irattekercse elégett.
Nyomorúságos ország! Még nyögte a dinasztikus
zűrzavart, még terjengett az izzó gyapjú illata
dajkák elszenesedett mellein, a kísérlet pedig,
miszerint minden tudás hiánytalanul megőrizhető,
ahogyan egy régi rétor mondaná -
„a világ határainak átlépési kísérlete”
izzó pernyévé és forró gőzzé változott át,
hogy aztán a hódítók zsírosan szürke testén
„kenődjék szét a gőzben”, ha létezik ilyen egyáltalán.
De mi minden meg nem történt már a Kanopuszba
vezető régi úton, a Rue Rosetten,
melynek neve ma Sharia Horreya.
Fürge lépteikkel
megint futnak rajta a fügeszállítók,
kiáltásaik közé kövecskék hullanak és
a Corniche megszépítő hazugságait
talán a létező világ örök zúgása issza fel.
Alexandrie, Boulevard de Ramleh, 1903
Ahogy arról a ceruzás írás déposé No. 10
tanúskodik a képeslapon, Ramleh egy tengeri fürdő neve
és a körúté, mely a külföldiek negyedén halad át,
valamint egy pályaudvaré, ahonnan a
vonatok a partra tartanak.
A vöröslő porba fulladt Boulevard
könnyű ívben érinti a képen a pályaudvart,
akárha minden pillanatban esélyt kéne adnia
a nyári pilledtségbe merült városból a
tengerhez, Ramlehbe, Athénba menekülni.
E városnegyed odvas unalma mit sem változott,
úgy ragadt meg a képen, ahogy a színezett lapot
gyártó Carlo Mieli biztosan nem akarta:
a közönynek nincsen illata,
mint a viaszos selyemből készített rózsának sem.
Hol itt a híres Napkelet? Erről is gondoskodott Mieli úr.
A külföldiek fehér napvédőkkel és erkélyekkel
díszített lakóházaitól jobbra, ott ahol az utca
dermedt figurái nem lehetnek annyira kicsik,
hogy felettébb kifejezőek ne maradjanak,
felállított egy rotundát.
Ebben a körben pózol a núbiai nő lefátyolozva,
egy férfi fezben és néhány kéjfiú.
Tépett banánlevelek alatt állnak,
arcuk immár moccanatlan barna
szemcsékre esik szét a nagyító alatt,
ami minden lehet és semmit nem jelent,
lehet olajbogyó színe és a testük kemény
magjából áradó meleg.
A pillantás e kietlen körúton mégis
minduntalan visszatér egy európai ruhába öltözött
kétes figurához, amint a pályaudvar előtt
a sötét sikátorban éppen eltűnik.
Kavafisz lehet, ekkor 40 éves,
bár sok érv szól ellene és a tenger
közelségének fölfedezése mellett a több.
Nádas Péter fordítása
BENEDIKT DYRLICH
(1950)
Fantázia
1.
Gyermekkoromban
képeket rajzoltam magamnak
a mesefigurákról.
A mesékben
és a mondákban
végbevitt hőstettekről
neveztem el őket és
csodáltam
a bölcsek
halhatatlan hatalmát.
Hittem: fehér és
fekete festék
van közöttünk.
2.
Később:
Egy mennyei nyári
estén
a wotrowski dombról
néztem
az eleven tájat
(az érett földeken
aratók-cséplők hajladoztak.)
Átéltem nagyapám
gyermekeiért érzett
bánatát és akarását.
3.
Ha elmegyek egyszer
oda, ahonnan származom,
az emberi vágyam
engem ott
tetteim miatt eltemet
és vágyakozni fogok
minden után, amit kaptam
és amit adtam.
Bűnbánóan fogom felidézni
a siralmas és mégis örömteli futást.
4.
Az imáknak vége,
elégettem
mindenféle könyvet.
Nem vagyok egyedül,
veletek vagyok.
5.
Onnan, ahonnan
van a lélegzetünk,
ijedtség nélkül
akarok elindulni:
képeket festeni,
leülni a wotrowski dombon
és átélni minden kételyünket.
Emberi hatalmunk
onnan származik,
ahonnan jöttünk,
a bizonyosságunk meg onnan,
ahová megyünk.
Dabi István fordítása
BIRGITT LIEBERWIRTH
(Birgitt Kessner)
1953
A szóhoz
Hullj a földbe, lengedezz a nappali
rozsban, tartsd fel a fűszálakat a viharban
Süllyedj még mélyebbre, kerülj a folyó
fenekére, a legtitkosabb repedésbe,
ahol már semmi sem szólal meg rajtad keresztül, beszélj
minden nyelven
Feküdj a lehelet-virág
magjaiba, hajts ki a mezőkön, az ismeretlen
sírokban, a kertekben, a világ magányos sövényein
Kerülj az útépítő
kezébe, mint légkalapács,
csavarkulcs, nyisd ki az éj
feszes zárjait, forogj
nappal a fúróval
Szó, legyél végül
a szám, a jobb kezem, a szemem,
a testem, legyen, hogy kimondhassalak,
legyél a szemhéjam rebbenése,
legyél a lábam,
hogy rajtad állhassak.
Nocturno
Az éjszaka kigyulladt, mint a lámpák
A táncteremben, lüktet a pulzus, az üstdob, a fülemben
Hever az ország, a tornyokból jeleket
Adnak, vár a vonat, a sötétség
Élén ott a film, az ablak mögött
Lecsukódott a szemed, a könyv
Önmagáról mesél.
A nap határának
Ütődöm, megsérül a szemem, az álmokról
Lepattogzik a festék, átemelkedem
A padlón, a szakadékon, a sötét
Víztömegen, a vihar még nem
Csillapodik, könnyedén hull a szavam, vörös hó.
Dabi István fordításai
ANDREAS MONTAG
(1956)
Kerek asztal mellett barátokkal
az asztal kerek
milyen sok könyök
csiszolta simára
ott köröznek a szépen habzó
sörrel teli korsók
és szavak hullanak
mint a falevelek
a sörök és a töményitalok között
a biztos pályán
még
egy él sem akadt
amin összetörhetne valami
Dabi István fordítása
HENRY-MARTIN KLEMT
(1960)
Halvány győzelem
halvány győzelmünk lemérve nem túl kemény.
csak a világtengerben óv egy csepp remény,
napszikrácska csak a felhős hegy felett.
a vihar előtti csend a mi művünk nem lehet.
halvány győzelmünk aligha elég nekünk.
egyszer Én-t mondani, már művészetünk,
és Te-re lelni, minket mint szerencse ért,
ez ön-egyesítésünk és nem egy trükk semmiért.
halvány győzelmünk kis mersze marad
seb nem gyógyul, de gyógyul a harag.
bukás elé tartottunk, nem nyugalom szólt.
intő győzelem ez és mégis szép volt.
halvány győzelmünkből marad, amit adott,
hogy énem szerelmet és barátot is kapott,
hogy kívánom lármájukat és csókjukat
mert nem kell győznöm, bírom bocsánatukat.
Pintér Tibor fordítása
Idegen asszonyok
Ahol mindig veletek állok
Ahol a tekintetemnek keze és lába nő
Levetkőztetlek benneteket.
Leoldom a gyűrűt, ami a házat szorítja,
A zsebkendők, műanyagzacskók, kollégiumi dossziék
Lehullanak és a neszesszerek, pénztárcák,
Határidőnaplók, filozófiai történetek,
Egész szemeteskocsi tele a napi kötelességekkel
És szívességekkel, amiknél előbb
Teljesen meztelenül kell megállnunk, hogy eljussunk egymáshoz
És akkor... és akkor elszomorít,
Hogy semmit sem akartok megváltoztatni rajtam,
Fogadjatok el engem, ruhában, ahogyan itt állok.
Így vigyázunk egymásra,
Anélkül, hogy látnánk, amit egyesek felemelnek,
Vagy szétszórnak.
Nem olvashatom el azt,
Amit egy sor metszőfog
Az alsó ajakba harap?
Gyakran. Ha lehunyjátok a szemeteket,
Átlátok a szemhéjatokon és követem a tekinteteteket
Amiről mit sem tudok és látom
A homlokotokon egy ránc árnyékát is,
Amit szeretnék letörölni
Egy parányi
Semmivel.
Dabi István fordítása
