Napjaink zsongó világában helyét kereső, keresztutak sűrűjében tévelygő, önmaga elé is akadályokat állító, s közben civilizációs viszketését vakargató ember kétségeit, tapogatózó próbálkozásait vetíti elénk Halmosi Sándor új versgyűjteménye.

Ebben a körben pózol a núbiai nő lefátyolozva,
egy férfi fezben és néhány kéjfiú.
Tépett banánlevelek alatt állnak,
arcuk immár moccanatlan barna
szemcsékre esik szét a nagyító alatt
(Joachim Satorius - Nádas Péter fordítása)