Janus Pannonius et Janus Transsylvanicus – Auctas vetera carmina – Újraírni a régi verseket
JANUS PANNONIUS ET JANUS TRANSSYLVANICUS
AUCTAS VETERA CARMINA
Újraírni a régi verseket
DE URSO CINAEDO
[A fajtalan Ursusról]
Hangsúlyoznám: a neve lomha
medvét jelent, és nem nyulat.
Ám itt nem ómen a nomen,
ó, nem!
Ő igazából nyúlkirály,
a berregésnek istene,
senkinek sincsen biztonságban
ágyéka, szája, feneke.
Hihetetlen, de csak minap
öt férjes asszonyt s két szüzet
hódított meg, s egyenként négyszer
lovagolta meg testüket.
Lelküknek hét-hét verset költött,
ünnepeljék úgy is, mint költőt.
Majd nyolc legény következett,
bár köztük nem talált szüzet.
Cseréltek is, a kerge héroszt
leteperte a buja falka,
de állta, mint a rinocérosz,
pedig voltak ott olyan farkak…
Lelküknek hét-hét verset költött,
bálványozzák az érző költőt.
Majd egyedül maradt egy órát,
nem bírta. Megfejte a szörnyet,
s mert ismétlés mindennek anyja,
nekifutott egy újabb körnek.
Önnön lelkének verset költött,
arra járt éppen az Ördög,
beh rút volt: szőrös, kancsal, sánta,
ruhája csupán szörnyű bűze,
ám Ursusunk csöppet se bánta,
őt is az örömrúdra tűzte.
S még nem telt el a buja nap,
de már fokozni nem lehet,
nem is szabad.
Azóta hallgatag az Ördög,
a cinikust és cineadust
cincáló metaphisicán
elmélkedik, bár lehet ez
egy ferde szójáték csupán.
GALEOTTI PEREGRINATIONEM IRRIDET
[Kigúnyolja Galeotto zarándoklását]
Már kiskoromban dührohamot kaptam,
valahányszor térdepelni kellett
valamiféle hatalom előtt,
mit nem magyaráztak, hanem csak közöltek.
Majd nőttömre magyarázták, ám a magyarázat
az volt, hogy annyi mindent nem tudunk
megmagyarázni, hogy a megmagyarázhatatlan
alakot ölt, akár az anyag, és nevet is nyer,
s mi térdre kényszerülünk őelőtte…
Ám alakja elfogy, amint szépszerével
megszületnek a magyarázatok
− és megszületnek, mert eddig sem hiába
teltek az évek és a századok.
Az ájtatos színjáték még folyik,
s a remek üzlet a színjáték mögött,
ám az igazság órája is eljő…
De most a szemedbe röhögök,
és cruciállak, derék Galeottóm,
hív barátom, régóta példaképem,
versem tükrébe mélyen nézz belé,
hadd emésszen a szégyen!
Nézd magad, amint leveted szép ruhád,
és poloskás csuhát cibálsz magadra,
az árnyékszéknél nem különb szagod,
érzed? Én érzem, s bizony hogy okádnék…
Majd meghallgatod azt a maszlagot,
melyet a fránya, szókelep papok
két pohár közt a szószékről böfögnek,
vadászván sótlan, vénasszonyi könnyet.
És indulsz is a felszentelt csőcselékkel.
Fekáliák közt hajtod le fejed éjjel,
hisz bűn a mosdás és az értelem…
Majd hason csúszva érkezel a célba,
s megváltást veszel minden pénzeden.
Törd össze lantod, szarj rá, s magadat szembeköpd,
a költészet számodra ezennel véget ért.
Áthágtad egyik alaptörvényét: az önkényt.
A költő, lévén maga is teremtő,
nem hajt főt és nem süti le büszke szemét,
sem égi, sem földi hatalom előtt.
Ha térdel, kizárólag cunnilingus
céljából, ha pamlagon ül az imádott,
no meg ha ostobák és ezért túlfizetik
a királyok.
Orbán János Dénes – egy régi vers újraírása
Dolgozószoba. A pont utáni óda
Az évek telnek, s az üres szobában,
mit berendezett vágyakkal a költő,
polcok nőnek, polcokra könyv, s a könyvön
portigrisek találnak új hazára.
Törvényszerű: múltnak jelen az ára,
és jelenedért jövőddel fizetsz.
És az ezüst- vagy aranyszínű emlék
a volt szerelmek aprópénze lesz.
S a könyvek mellett, mit versek töltenek,
versek keresnek újabb könyveket!
*
Milyen volt szőkesége? Ó, ki tudja?
Búzamező? Kézenfekvő hasonlat…
Vagy egy shakespeare-i forró nyári szombat,
egy szonettszékben, pajzán délelőtt,
amikor újra, újra, újra, újra, újra?
Milyen volt szeme kékje? Ó, ki látja?
Az őszi ég? A tenger? Bármi kék?
Vagy inkább olyan, mint a távozás,
amint a kékből vérvörösbe lép?
(Akár a ponton, versen túli még…)
*
A tigrisek vigyázta szobában ül a férfi.
A pont utáni ódát már nem tudja versbe kérni.
Költészet?! Ugyan! Megszűnt! Nem akad új hasonlat.
Megáll majd tovaillan, akár csak ez a honlap!
Utána már csak hallgatás,
a csönd stilisztikája…
S csak az beszélhet, akihez vittem
a versszennyest fehérre mosni:
Ist…
Nem!
A nyitóoldali montázshoz felhasználtuk Hegedűs János Orbán János Dénesről készített fotóját
