A Tusnádfürdőn július 22–26. között megrendezett 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor a tavalyinál kevesebb kulturális és irodalmi rendezvénnyel várta a nem feltétlenül a közélet vagy politika iránt érdeklődőket. A Magyar Teátrumi Társaság és a Tilos Kávézó sátra azonban idén is gondoskodott ilyen programokról.

 

 

Tusványos: kortárs színház és irodalom esővel

 

Tusnádfürdő  már önmagában nagy élmény, ha jó program, kellemes társaság  is társul hozzá, igazi kikapcsolódás a városi forgatagtól menekülni vágyónak. Festői táj, káprázatos hegyek, fenyőillat fogadja az ide látogatót, s mindez akkor is gyönyörű, ha épp egy égiháború kellős közepén fut be vonatunk a helyszínre. Aki nem első tusványosozó, tudja, hogy a meleg ruha és vízálló lábbeli elengedhetetlen tartozéka a hegyi kiruccanásnak.

A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor jubileumi évhez érkezett, ünnepélyes, mondhatni nosztalgikus volt a hangulat. Ezért is viselte a Történetekből történelem címet a rendezvény. Akarva-akaratlan eszünkbe jutnak ilyenkor olyan jellegzetes Tusványosok, amikor közismert írók, költők, egyebek mellett Kányádi Sándor voltak a tábor meghívottjai, s a programfüzetet lapozván jobbnál jobb irodalmi események közül lehetett választani. Sajnos évről évre kevesebb irodalmi műsor van a táborban, a politikai, közéleti kerekasztalok, tudományos előadások viszont egyre színvonalasabbak, s kétségtelen, hogy az erre kíváncsiak igényét maradéktalanul kielégítik.

A 25. kiadás azért tartogatott néhány izgalmas pillanatot a kultúrára szomjazóknak is. A Tilos Kávézó és a Magyar Teátrumi Társaság óriási, jurtára emlékeztető sátra gondoskodott idén az irodalmi-művészeti műsorról. A Magyar Teátrumi Társaság immár negyedik éve nyújt kulturális, szórakoztató kapaszkodót nagyoknak és kicsiknek egyaránt. Ez idén sem volt másképp: délelőtt a gyerekeket játszóház, előadások, különböző foglalkozások várták, délután szakmai beszélgetésekre gyűlt be igencsak szépszámú közönség, estefelé pedig színházi produkciók, majd buli nyújtott lehetőséget a kikapcsolódásra.

Csütörtökön a kortárs magyar dráma útvesztőin barangolhattunk , Fekete Péter, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója György Attila prózaíróval, a Székelyföld szerkesztőjével és Székely Csaba drámaíróval beszélgetett.

„Már önmagában az dráma, hogy itt vagyok” – mondta Fekete nevetve György kérdésére, hogy mit jelent számára a kortárs dráma. Ugyanis a Székelyföld szerkesztője, aki több kiváló prózai mű szerzője, nemhogy nem ír, de nem is igen olvas drámákat. Arról viszont szívesen mesélt, hogyan él meg az írásból egy kortárs író. Nagyon kevés alkotó tudja az írásból eltartani magát – hangzott el a már közhelyszámba menő kijelentés. Igaz ugyan, hogy a könyvnek van utóélete,  meghívják a szerzőt fölolvasni, ahol honoráriumot kap, de nagyon nehezen tudna csak ebből megélni.

Az író szerint a könyvkiadás és könyvterjesztés rendszere sem kedvez az alkotónak, hiszen nehezen jut el az olvasóhoz az új kötet, nincs jó utóélete a kortárs könyvnek. Nem a kiadónak, a szerzőnek kellene adni a támogatást, hogy ő oldja meg ezt a problémát.

„Minden alkotás megfizethetetlen, de legalább meg kellene próbálni megfizetni” – mondta György Attila az irodalmi munka finanszírozásáról. Persze vannak kulturális intézmények, minisztériumok, önkormányzatok és más szervezetek, ahol érdemes pályázni, de ez néha kevés.  Lehetőségek vannak, de sokat kell dolgozni értük – összegzett az író.

A drámairodalom helyzete más, de nem sokkal kecsegtetőbb – erről Székely Csaba számolt be részletesen, akinek több színdarabját játsszák nagy sikerrel anyaországi és hazai társulatok. Az előadások előfinanszírozása viszonylag zökkenőmentes, bár elég ritka, hogy a színházak kortárs alkotó darabját akarják színre vinni – mondta. A produkciók után is nagyon jól jön a juttatás, hiszen ez olyan, mintha rendes fizetése lenne a drámaírónak, csak ennek egyeztetése a társulatokkal igencsak problémás.

Székely szerint a magyar drámairodalom fejlődését jelentősen elősegítené, ha a színházak kortárs írókkal íratnának műveket. Lengyelországban például ez  nagyon jól működik. A lengyelek sokkal szívesebben játszanak kortársakat, évente mintegy ezer dráma íródik, és ebből hatszázat be is mutatnak az ottani színpadokon. Magyarországon ezzel ellentétben azt tűzik csak műsorra, ami megbízható,  arról már nem is beszélve, hogy Erdélyben egyszerűen nem  születnek kortárs drámák.

Ez  ellen próbál tenni a Békéscsabai Jókai Színház drámaíró versenye, ahol egy éjszaka alatt kell írjanak az erre vállalkozók színművet, s ezt aztán színpadra is ültetik ott helyben. Letisztult művek születnek, a színészek valódi játékként fogják fel a munkát, ami nagyon jót tesz a műfajnak – derült ki a beszélgetésből.

Az érdekfeszítő kerekasztalt követően a Tilos Kávézó sátrában a kétszázadik lapszámát ünneplő Székelyföldet köszönhettük.  Mire odaértünk, patakokban csurgott  kint az eső. Mindenki a sátrak alá menekült, s akinek nem volt gumicsizmája, könnyen otthagyhatta cipőjét a sárban. Ennek ellenére a lapszámbemutató jó hangulatban folyt le, részesei megihattak egy kupica pálinkát is, amelyet György Attila ajánlott föl a kávéház részéről hangulatjavító gyanánt.

Fekete Vince, a folyóirat főszerkesztő-helyettese Szálinger Balázs A Székelyföld mint műhely című szellemes, ugyanakkor szívhez szóló írását olvasta föl. Molnár Vilmos szerkesztő saját prózarészlete mellett Bodor Ádám Merengés című rövid írását is megosztotta a jelenlévőkkel. Megismerhettük György Attila Székelyföld, szerelemcíműrövidprózáját is, amely valósággal könnyet fakasztott a hallgatóság szeméből. Majd az ünnepi lapszám két szerzője, Sántha Attila és Lakatos Mihály olvasott fel.

A tizennyolc év örömteljes munkájának csak egyik eredménye a színes 200. lapszám. Sok minden más mellett az sem mellékes, hogy nemcsak közismert szerzőkkel, hanem a legfiatalabbakkal is foglalkozik a csíkszeredai kulturális folyóirat, így többek között Adorjáni Panna vagy Potozky László neve gazdagítja szerzői névsorát.

Pénteken sokkal kedvezőbb időjárási feltételek mellett indultunk útnak megnézni, milyen kultúrprogrammal tölthetjük el a verőfényes délutánt. Elsőként a Magyar Teátrumi Társaság sátrába tértünk be, ahol a színház és a fiatalok témáját járta körül Radnai Péter kommunikációs szakember, Németh Kristóf, a Budapesti Játékszín igazgatója, Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára,  Kovács Balázs, a Művészetek Háza igazgatója és Pálffy István volt országgyűlési képviselő, kommunikációs szakember.

A beszélgetés arra próbált választ keresni, milyen kommunikációs csatornákon át juthat el a teátrum a fiatalokhoz. El kell érni, hogy a színház a fiatalok számára divatos legyen, alkalmazkodva az ő gondolkodásmódjukhoz. A szórólapok, plakátok ideje lejárt, ehelyett a világhálón kell próbálkozni – vélekedett Németh.

A Játékszín már négy-öt éveseknek is kínál előadásokat, ugyanakkor egyetemisták számára vannak este későn startoló produkcióik. Az egyetlen magánszínházként működő intézménynek sikerült elérnie, hogy bővítse az eredeti célközönséget, amely  negyven és nyolcvan év közötti nőkből áll. „Azé a néző, aki azt megműveli” – hangzott a frappáns következtetés.

A beszélgetés azt is firtatta, hogy a könnyebb műfajokkal, témákkal népszerűsíthető-e a színház a fiatalok körében. Pálffy szerint az, aki gyorséttermi ételhez szokott, sosem lesz ínyenc. Németh és Radnai ezzel szemben úgy gondolja, hogy a kínálatban mindennek ott kell lennie, akár egy jó éttermi menüben. Ha  a fiatalok megkóstolnak egy komolyabb darabot, lehet, hogy később egy másikra, majd egy harmadikra is kaphatók lesznek. Az arányokat megtartva kell értéket közvetíteni, és nagyon fontos kortársakat is bevonni a műsortervbe – állapították meg végezetül.

A  teátrum sátrából gyorsan átszaladtunk a Tilos Kávézóba, ahol a program szerint kezdődött volna Papp Attila Zsolt Vízimozi című új verseskötetének bemutatója Demeter Szilárd közreműködésével – ám elmaradt. (Aki mégis kíváncsi a kötetre, elolvashatja korábbi tudósításunkat: http://www.irodalmijelen.hu/2014-jun-5-1034/konyvhet-slammel-kolto-mars…)

A 25. Tusványos csúcspontját azonban a könnyűzenei koncertek jelentették, ahol a bátrabbak még esőben is táncoltak. Láthattuk többek között Rúzsa Magdit, a Tankcsapdát, az Eddát, a Vad Fruttikat és a Role-t is.

 

Varga Melinda

 

 

 

 

Tusványos-kapu pocsolyával. Az eső  gyakran „meglátogatta” a táborlakókat

 

Ezért a látványért viszont megérte elviselni

 

 

A gumicsizma nagyon hasznos lábbelinek bizonyult idén

 

 

Meg az esőkabát is

 

 

Egy kis szépítkezés a Tankcsapda koncert előtt

 

 

Az extrém sárga sisak és a székely zászló

 

 

Rosszkedv–jókedv

 

 

A lány találkozni szeretne a Tankcsapdával, ezért időben elkezdi az őrök puhítását

 

 

Hangolás

 

 

A legjópofább tusványosi autó

 

Közhely, de igaz

 

 

A Tilos Kávéház sátra Tusványos leghangulatosabb terasza volt, a szervezők gondoskodtak kortárs irodalomi programokról is

 

 

Itt került sor a Székelyföld 200. lapszámának bemutatójára. A lelkes érdeklődők György Attilától kaptak egy-egy kupica pálinkát is, hogy meg ne fázzanak a hideg esőben

 

 

Molnár Vilmos saját műve mellett Bodor Ádám prózáját is megosztotta a hallgatósággal

 

 

Egy színésznő, egy újságíró és egy költő

 

 

Ő bizonyára unta egy kicsit a sok író bácsit

 

 

Férfiak klubja – erről is szólt egy előadás

 

 

Lakatos Mihály és sugárzó mosolya fölolvasás közben

 

 

A Magyar Teátrumi Társaság sátrában csütörtök délután a kortárs drámairodalom volt terítéken. Kényesebb témákba is belemászott Fekete Péter, mint péládul, hogyan lehet megélni a kortárs irodalomból. György Attila épp erre próbál válaszolni

 

 

A Magyar Teátrumi Társaság idén negyedik alkalommal vett részt a rendezvényen

 

 

 

Bizánctól Csíksomlyóig című tárlatot lehetett megnézni a sátor előterében

 

 

Népvislet

 

 

A csángó aranymiatyánk