A hónap írója – Márton László: Kaffka nincs többé – második rész

 

 

 

A dögvészpusztai internálótábor a 760/1939-es belügyminiszteri és a 8130/1939-es miniszterelnöki rendelet alapján már a háború előtt is javában működött. Erről Daddy elvtárs mesélhetne egyet-mást, aki a tábor egyik első lakója volt, miután rendőri felügyelet alatt állt, és egy ízben elmulasztotta a jelentkezési kötelezettséget. Ugye, még emlékszünk rá: Daddy akkoriban béres volt egy tanyán, a várostól tíz kilométerre. Hetente háromszor kellett a rendőrségen jelentkeznie, hétfőn, szerdán és pénteken, délelőtt kilenc órakor. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, legkésőbb hatkor el kellett indulnia. A rendőrségen várakoztatták egy kicsit, aztán elbeszélgettek vele. Így érthető, hogy délután három óra volt, mire visszagyalogolt a tanyára, ahol várt rá az egész napi elvégzetlen munka. Szinte megkönnyebbülés volt neki, hogy elvitette Dögvészpusztára a fasiszta elnyomás.

   Viszont ma már Dögvészpuszta is a demokrácia szolgálatában áll, nem úgy, mint négy-öt évvel ezelőtt, amikor állítólag a fejadagok nagyobbak voltak a jelenleginél, de a foglyok jó erőnléte csak a félfeudális burzsoá osztályuralmat erősítette.

   Ma már nemcsak ez az egy internálótábor szolgálja a demokráciát a megye területén, mert nemrég létesült egy másik tábor Leprafüzesen, az enyvkifőző kondérok mellett, és úgy tervezzük, hogy további hasonló embermegőrző intézmény létesül Nyitnikék határában és Mindegymezején is. A dögvészpusztai tábor, ahová Kaffkát visszük, itt van közvetlenül a város mellett, alig háromszáz méternyire a Hömpölytől.

   Csak a rend kedvéért jegyezzük meg, hogy az alatt az idő alatt, amelyet Daddy elvtárs Dögvészpusztán töltött, a Dágvány környéki tanyavilágban szignifikánsan csökkent a baromfieltűnések száma, és az sem túl gyakran fordult elő, hogy a szomszédasszony a hetipiacon Rongyné kosarában vagy a Cafat-lányok gyékényszatyrában lássa viszont anyám tyúkját, amelyre azonnal ráismer jellegzetes formájú taréjáról és csőréről. 

   De most, a csőrét és taréját próbálgató demokráciában hallani sem akarunk Daddy elvtárs múltjának felejthető vakfoltjairól. Ellenkezőleg, úgy tudjuk, hogy politikai meggyőződése miatt szenvedett üldöztetést, illetve önfeláldozó szervező munkája miatt, amennyiben a kisgazdapárti irányítás alatt álló földmunkás-szövetségen belül megalakította a Békepárt titkos sejtjeit.

   Az pedig alávaló rágalom, hogy a Békepárt állóvízi és dágványi aktivistáit 1943-ban azért tartóztatták le sorban egymás után, mert Daddy folyamatosan informálta róluk a csendőrséget. Ki merem mondani: ez szemenszedett hazugság! Daddy elvtársunk soha, senkit és semmit nem árult el a csendőröknek, ő kizárólag a dágványi rendőrség számára, konkrétan Kaffkának készített szóbeli és írásbeli jelentéseket, és azokat sem jókedvéből.

   Ha viszont Kaffka azt hiszi, hogy a birtokában levő jelentések alapján sakkban tarthatja akár Daddyt, akár Babuskát, aki hébe-hóba szintén jelentett egy kicsit, akkor ebben a reményében keservesen csalódni fog, mert a jelentések már nincsenek a birtokában. Daddy elvtárs most égeti el őket, úgyhogy mégiscsak Daddy lett a fűtő, nem pedig Kaffka.   

 

*

 

Abban sem túlzottan érdemes reménykednie Kaffkának, hogy a háború alatti viselkedését a javára írjuk. Azzal kérkedik, hogy 1944 tavaszán, amikor házkutatást tartott a munkásotthonban, az ott rejtőzködő Mrázikot nem buktatta le. Rácsukta a szekrényajtót, és átkiabált a szomszéd helyiségbe: „Nincs itt senki!” Ha azt hiszi, hogy Mrázik elvtárs ezért hálás lesz neki, akkor téved. Mrázik elvtárs vérig van sértve. Még hogy ő senki! Még hogy ő nincs! Ő, akinek láthatatlanná tevő ködsüvege is van, és ezáltal nemhogy Kaffka, de még a Gestapo figyelmét is el tudta kerülni!

   Azt is érdemként próbálja feltüntetni, hogy 1944 nyarán Nőtincs mama kérésére kihozott a gettóból két zsidó származású prostituáltat, Nusikát és Husikát. Ne feledjük azonban, hogy Kaffka ezek után ingyen élvezte a lányok szolgáltatásait, azonkívül a bordélyban, ahogyan Pál apostol mondja, nincsenek zsidók és görögök, csak kurvák és ügyfelek vannak. Magunk is láttunk Ukrajnában tábori örömlányokat, akik minden szabad percüket kihasználva, mohó sietséggel olvasták a gótbetűs, füzetes regényt, hogy még mielőtt agyonlövik őket, a végére járjanak: feleségül veszi-e a vezérigazgató úr a gépírókisasszonyt, eljut-e a beteljesülésig a szőke virágáruslány és a kackiás huszártiszt szerelme?

   És szerinte abban is az ő helytállása mutatkozik meg, hogy 1944 kora őszén figyelmeztette Rossz filozófust: egy kicsit vegye halkabbra a londoni rádió adását, mert egyrészt kihallatszik az utcára, másrészt a rendőrségnek nemcsak arról van tudomása, hogy Rossz a British Broadcasting Corporation hazugságait hallgatja, hanem arról is, hogy kik látogatják rendszeresen Rossz lakását, amikor London beszél a világűrből. 

   Rossz filozófus annak a Rossz főorvosnak az öccse, aki a haverja Kaffkának, és rövidesen internáljuk mindkét Rosszat, hogy tovább haverkodhassanak Dögvészpusztán, hacsak nem inkább Leprafüzesre visszük a kisebbik Rosszat is, meg a nagyobbikat is.

   Időközben Daddy elvtárs, aki Dágványnak nemcsak polgármestere, hanem az Ideiglenes Nemzetgyűlésben képviselője is, megérdeklődte Babuskától: kaptunk-e már direktívát odaföntről Kaffka sorsára nézve? Mert az nem segítené a kommunizmus világméretű győzelmét, ha Kaffka hazasétálna Dögvészpusztáról, és eljárna a szája, ugye tudod, Józsikám, hogy miről.

   Az történt ugyanis, hogy Mezei, a belügyminiszter, tőle szokatlan erélyességgel, telefonján felhívta először a dágványi szovjet városparancsnokot, másodszor az országos közellátási kormánybiztost, harmadszor Állóvíz vármegye főispánját, negyedszer Dágvány polgármesterét, ötödször pedig a dágványi városi rendőrkapitányt, és ellentmondást nem tűrően közölte velük, hogy: amennyiben Kaffkát 48, de legkésőbb 72 órán belül nem bocsátják szabadon, akkor ő egy olyan hosszú és hathatós belügyminiszteri rendeletet tesz közzé Kaffka szabadlábra helyezéséről, mint ide Lacháza! 

   Úgy látszik, Mezeinek valami régi összeköttetése volt Kaffkával a Turul Szövetségen keresztül, amely nemcsak a szélsőjobboldal, hanem a népi baloldal irányában is nyitottnak mutatkozott. Ennek az ismeretségnek Dózer elvtárs odafönt Pesten hamar utánajárt, és megállapította, hogy jól jön ez még. Ezzel a kapcsolattal Mezeinek jól megszorongatjuk a herezacskóját, amikor majd kiderítjük, hogy a turulisták összeesküvést szőnek a demokrácia ellen. Úgyhogy Kaffkát, ha a parasztpárti miniszter úr ilyen feltűnően közbenjár érte, szép lassan ki lehet engedni.

   Ennek nyomán egykettőre megérkezett a direktíva odaföntről. Az volt a lényege, hogy a tábor parancsnoka, Buckás elvtárs a mai nap folyamán elsőbbségi utasítást kapott a belügyminisztertől Kaffka azonnali szabadon bocsátására. Buckás ezt az utasítást végre is fogja hajtani, mihelyt rajta lesz a főispán ellejengyzése. A főispán elvtárs viszont a mai nap folyamán a legjobb akarattal sem tudja ellenjegyezni az iratot, mert éppen Debrecenben tartózkodik, ahol a Kaffka-ügy miatt ingerültté vált belügyminisztert nyugtatja meg, és csak holnap érkezik vissza a megyébe. 

   Magyarán szólva, Kaffkának még ma este nyomtalanul el kell tűnnie. És hogyan tud eltűnni nyomtalanul? Hát úgy, hogy elsodorja a Hömpöly. Ti hárman húsz órakor elsétáltok a táborba. Húsz óra tíz perckor Kaffkát ezzel a kisbaltával agyonveritek. Húsz óra húsz perckor kiviszitek a folyópartra. Húsz óra huszonhárom perckor bedobjátok abba a lékbe, amelyet most vágnak a jégen a halász és horgász elvtársak. 

   Ma este Rögös elvtárs az őrparancsnok, és Göröngyös elvtárs az ügyeletes tiszt. Ők már tudnak a dologról, nem fognak odanézni. De azért arra vigyázzatok, hogy ne keltsetek feltűnést.

   A táborparancsnok a heti összesítő jelentését fogja írni faggyúmécses mellett. Szeméig és füléig ér neki a sürgős munka, se lát, se hall. De azért arra vigyázzatok, hogy Kaffka ne túl sokáig ordibáljon. 

   Tisztességesen agyonverjétek ám azzal a kisbaltával, nehogy már megint arról rinyáljon a haverjainak, hogy még agyonverni sem tudjátok az embert! (Már amennyiben ember az ilyen.)

   Ja, és a Hömpöly felé menet ne a nyílt terepen haladjatok, mert ott akárki megláthatja, hogy cipelitek a hullát, és ne a kukoricáson vágjatok át, mert az kegyetlen mértékben zörög.

   Itt ér véget a direktíva, és veszi kezdetét a rendfenntartó aktivitás. 

 

*

 

Már az előbb is el akartam mondani, de csak most vettem elég levegőt hozzá, hogy nem ez volt az első odaföntről érkező direktíva, amely békés úton, a koalíciós hétköznapok szellemében próbálta helyére tenni a dágványi rendőrkapitányt. 

   Kaptunk például egy olyan értelmű direktívát, hogy Kaffkát meg kellene mérgezni, méghozzá süteménnyel. Hejmitó nyomozó, aki egy ideig a városi kórházban dolgozott ápolóként (amíg Kaffka ki nem derítette róla, hogy lopja a kórházi ágyneműt és a betegek pénzét), szerezze be a mérget. Doóderér őrszemélyzeti alosztályvezető pedig (aki régebben cukrászsegéd volt, amíg Kaffka ki nem nyomozta, hogy lopja a kakaóport és a réteslisztet) készítse el a „szerelmes levél” nevű süteményt, amelyet az édesszájú rendőrkapitány azonnal megrág és lenyel, akár meg van mérgezve, akár nincs.

   Mire azonban beszereztük a „szerelmes levél” elkészítéséhez szükséges tejszínt és vaníliát, már az egész polgári sajtó, élén a Kis Ujság, rövid u-val a dágványi méregkeverőkről cikkezett, mi pedig újabb direktívát kaptunk odaföntről.

   Az új direktíva – ellentétben az előzővel, amely megmaradt a csendes, észrevétlen politikai gyilkosság szerény keretein belül – a lehető legnagyobb közfeltűnést és közfelháborodást írta elő. „Nehogy már ti magatok vágjátok haza a muksót!” – mondta nekünk Babuska elvtárs az egyik szóbeli eligazításon. – „Ítéljen a nép! Ha a nép ítélkezik a reakciós köztisztviselő fölött, akkor egyrészt a rendőrség tehetetlen, másrészt a sajnálatos halálesetet senki sem kenheti rá a kommunistákra!”

   A dágványi nép ítélkező hajlamainak tüzét egy lövés volt hivatva felszítani. Ez a lövés a téli éjszakában dördült el, miután a Daddy elvtárs elnökletével ülésező városi Nemzeti Bizottság befejezte aznapi munkáját, és ki-ki elindult hazafelé. A következő percekben csődület és hangzavar támadt. Daddy elvtárs előtámolygott a kivilágítatlan Ispotály utcából, és az ég felé nyújtogatta kalapját, amely elöl is, hátul is jól láthatóan át volt lyukasztva. Tetűnyi elvtárs azt ordította, hogy rálőttek a polgármesterünkre. Bolhányi elvtárs azt üvöltötte, hogy a lövést a városi kórház idegosztályának ablakából adták le. Poloskányi elvtárs azt bömbölte, hogy nem tűrhetjük tovább a dágványi fasiszták garázdálkodását, és holnap délelőtt népgyűlés lesz a munkásotthon nagytermében!

   Az összeverődő sokaságban jóformán csak Herccmanovszki cukrász akadékoskodik, de róla mindenki tudja, hogy az 1939-es választásokon a Magyar Élet Pártjára adta a szavazatát. Azonkívül ő jelentette fel Doóderér elvtársat, aki a segédje volt, valami kakaópor miatt. Úgyhogy jobb lenne, ha most hallgatna. De mégsem hallgat! 

   Ugye, ez a szép, elegáns nyúlszőr kalap még az előző polgármesteré volt, egészen tavaly októberig? Neki, Herccmanovszkinak semmi fogása ellene, hogy az új polgármester az elődjének a kalapját és a kabátját hordja, csak az a kérdés, hogy: amennyiben a kalap a lövés pillanatában Daddy úr fején volt, hogyhogy a kalapot átlyukasztotta, Daddy úr fejét pedig elkerülte a golyó? (Szóval ez a dzsentroid habkeverő nem is örül neki, hogy a polgármesterünk sértetlen maradt!)

   Cellán, a csillárjavító is ki meri nyitni a száját! Meddig fogja ez még javítgatni a kisgazdapárt lámpáit és csillárjait? Mikor fog végre már az örök világosság fényeskedni neki?

   Annak az állításnak, amely szerint a lövést az idegosztály ablakából adták le, némileg ellentmond az a tény, hogy az egyik lyuk annyira meg van pörkölődve, mintha valaki a kezében tartotta volna a kalapot, és úgy lőtte volna át, közvetlen közelből. (Szóval Cellán, aki még ma is busás jövedelmet harácsol a csillárjaiból, de persze már nem sokáig, azt meri állítani, hogy Kaffka jelenleg nem tartózkodik a kórházban? Akkor nyilvánvaló, hogy Rossz főorvos a tettes, mert ő nagyon is ott tartózkodik!)

   És Rillke, a sírkőfaragő sem fogja be a pofáját! Ezt még nem zárták ki maguk közül a szocdemek? Na majd jól megfaraghatja a szociáldemokraták jobbszárnyának a sírkövét, és ő maga is odafekhet a kő alá!

   A legnagyobb tisztelettel aziránt érdeklődöm, hogy az a tárgy, amely Daddy úr elődjétől örökölt kabátzsebében domborodik, nem egy pisztoly-e véletlenül? És ha véletlenül pisztoly, akkor megtapogathatnánk-e a csövét, hogy nem forró-e véletlenül? És ha véletlenül forró, akkor megvizsgálhatnánk-e a tárat, hogy nem hiányzik-e belőle egy lövedék véletlenül? (A polgármesterünk zsebébe akarsz nyúlkálni, de gennyedző seb a demokrácia testén? El a kezekkel!)