Lamantinok és csöcstapéta – KULTOK III. első nap

A József Attila Kör, a KULTer.hu és a Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéke szervezett konferenciát 2014. március 28-án és 29-én Debrecenben a popkultúra tudományos vonatkozásairól.

„A populáris kultúrából is érkezik kulturális tőke” – jelentette ki nyitóbeszédében Kálai Sándor popkultúra-kutató, a DE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék adjunktusa. Mivel a populáris kultúra kutatása Magyarországon még nem intézményesült, reményét fejezte ki, hogy a konferencia eseményei további kutatómunka megalapozói lehetnek. Majd Gaborják Ádám, a JAK elnöke mondott köszöntőt, hangsúlyozva, hogy irodalmi szempontból is lényeges a populáris kultúra kutatása, hiszen számos népszerű kortárs magyar író, mint Bartók Imre vagy Oravecz Nóra épít rá. A JAK-elnök a populáris kultúra elemeit azokhoz az ötletgömbökhöz hasonlította, amelyekkel a South Park Cartoon Wars című epizódjában szereplő lamantinok a gageket sorrendbe helyezve felépítik egy konkurens rajzfilm (Family Guy) történetét. Bár a rajzfilmben a lamantinok a csípős kritika eszközei, valahogy így nézhet ki ma Magyarországon a populáris kultúra kutatása.

Ahogy Áfra János főszervező írja a felhívásban: „Amíg hazánkban ez a tudományterület alig kap publicitást, addig a nyugati országokban számos tudományos intézet, tanszék is szerveződött már e téma köré, reményeink szerint ez a konferencia is hozzájárulhat e kutatási terület magyarországi presztízsének növeléséhez”. Többek között erre vállalkozott a KULTOK III., amely annyi előadót szerepeltetett, hogy az első nap két szekcióra kellett bontani az egyenként tizenöt perces megszólalásokat. A rendezvény párhuzamosan, két teremben zajlott.

Elsőként Guld Ádám, a PTE Társadalom- és Médiatudományi Intézet tanársegédje számolt be a 2013 márciusában indult kutatási projektjük eredményeiről, amelyben a Z-generáció néven ismert korcsoport (a kilencvenes évek második felében születettek) médiahasználati sajátosságait térképezik fel. Méréseik alapján a Z-generáció átlag napi 6,4 órát tölt valamilyen média –  gyakorisági sorrendben a mobiltelefon, a számítógép és a tévé – használatával. Valójában aktív fogyasztás helyett passzívan: háttérben megy a tévé, ahogy a zene is. Az ifjú fogyasztók viszonya a tömegmédiához ellentmondásos: negatív véleménnyel vannak ugyan a tévésorozatokról, filmekről, videoklipekről és tehetségkutatókról, destruktívnak, érdektelennek találják őket, mégis népszerűek körükben. Ezt Guld Ádám azzal indokolta, hogy a rendszerváltás nem hozott váltást a médiában, a magas és a populáris kultúra szétválasztásának elitista, moralizáló attitűdjét örökölték, ezért ösztönösen bizalmatlanok.

Guld Ádám

Bárány Tibor, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének adjunktusa a magasművészet és a tömegkultúra értékalapú megkülönböztetése ellen szólt filozófiai, absztrakt előadásában. Fő érve – a magasművészeti alkotásnak nincs olyan tulajdonsága, amely inkompatibilis a hozzáférhetőséggel ÉS képes megalapozni az esztétikai értéket – használható lehet egy későbbi vita során egy másik közegben, bár okosabbak nem lettünk tőle.

Kalmár György, a DE Brit Irodalmi Tanszékének adjunktusa a kelet-európai mozi groteszk testképeit vette górcső alá, összevetve az amerikai tömegfilmben látott testekkel. Miért speciálisan groteszkek a kelet-európai filmek, mint a Taxidermia, az Isteni műszak vagy az Ottóka? Kalmár György szerint a férfitest a nemzet reprezentációja, a nacionalizmus viselője, és ez bukásra volt ítélve, ráadásul hangsúlyozottan traumatikus a kelet-európai országok történelme. Ideológiailag szkeptikusak vagyunk, ahogy a tipikus történeti szerepekkel sem tudunk azonosulni, így az ideális férfiképpel sem. Ez a problémakör szüli a furcsa testeket, az eltérő identitásformációkat.

A tömegkulturális termékeket egyre gyakrabban éri a szexizmus vádja. A kávészünet után Réz Anna, a CEU Filozófiai Intézetének doktorandusza feszegette azt, hogy mi ennek a bírálatnak a tartalma, milyen típusú erkölcsi elvárásaink lehetnek e téren. Többek között Robin Thicke hírhedt videoklipjét, a Blurred Lines-t hozta fel példának, amelyet nem nehéz szexistának minősíteni: fenntartja, elmélyíti a férfiak és nők közti egyenlőtlenséget. Azonban egyetlen mű „nem csinál nyarat”, hangsúlyozta Réz Anna, csupán azok kritikus tömege. Szóba került a Trónok harca című sorozat „csöcstapétája” is. A sorozatból szinte kimaradhatatlan a meztelen nők szerepeltetése, ami sokszor teljesen indokolatlannak tűnik. Viszont az értékítélet előtt soha nem kerülhetjük meg a műelemzést: egy középkori lovagi kultúrához hasonlítható világban játszódó sorozatban ez akár dzsendertudatos beszédmód is lehet, különösen, hogy számos női szereplője nagyon is távol áll a döntésképtelenségtől és az egysíkú ambícióktól.

Réz Anna

Az előbbieknél lazább, mesélősebb volt Damu Richárd (sub.hu) előadása. Egy New Yorkban található raktárépületről (5Pointz Aerosol Art Center), a „graffitisek Mekkájáról” számolt be. Húsz évvel ezelőtt a tulajdonos engedélyével kultikus rapperek, művészek vették birtokba a helyet. A projektet később maga alá gyűrte egy négyszázmillió dolláros befektetés: szállodát építenek a helyére. Damu Richárd azzal indokolta a tér elvesztését, hogy a művészek nem bizonyították be New York Városi Tanácsának, hogy a graffiti is lehet érték. Mivel underground jelenség volt a 5Pointz, az átlag New York-i nem is tudott róla. Azzal, hogy a Tanács mégis kijelölt számukra ezer négyzetméternyi falfelületet, mégsem veszett minden kárba, de a projekt underground, ellenkulturális jellege gyakorlatilag megszűnt. Damu Richárd „nem a levegőbe beszélt”, ténylegesen ellátogatott New Yorkba, saját fotóival, köztük szelfikkel illusztrálta előadását.

Damu Richárd és a graffitisek Mekkája

Puskás István, a DE Olasz Tanszékének adjunktusa Shepard Fairey „Obey” példája alapján járta körbe a posztszubkultúrák, a mainstream popkultúra és a képzőművészet keveredését, és azt, hogy mindez hogyan integrálódik a fogyasztói társadalomba. Obey sajátos művészetét az ellenkultúra és a populáris kultúra felől is meg lehet közelíteni, sok inspiráció érte, a matricázástól az olajfestményig mindenféle műfajban alkotott. Nyílt politikai szerepvállalása és az avantgárd plakátkultúra felelevenítése (pl. választási plakátot készített Barack Obamának) eltávolítja a posztmoderntől, és még inkább besorolhatatlanná teszi. Az átjárás gesztusai – mint Obey galériában kiállított street art művei – szándékosak, Obey egyszerre street artist és populáris művész, és ma már az általa inspirált alkotások, változatok révén a mémkultúrában is benne van.

Fodor Péter, Tófalvy Tamás, Vass Norbert és Jávorszky Béla Szilárd

Az esettanulmányok után Fodor Péter (Scriptum Metallum), Jávorszky Béla Szilárd (Zeneipari Hivatal) és Tófalvy Tamás (Zenei Hálózatok) könnyűzene-kutatók folytattak kerekasztal-beszélgetést Lesz-e valaha populáris zenei tanszék Magyarországon? címmel. Vass Norbert moderátor, a KULTer.hu rovatvezetője bevezetésében arról beszélt, hogy popzenével eddig jobbára az etnográfia, a szociológia és az antropológia foglalkozott, most pedig egyre inkább a kommunikáció- és médiatudomány. „A populáris zene multimediális dolog” – folytatta Fodor Péter, és az MTV-t hozta fel példának: a zenei tévécsatornán ugyanis háttérbe szorult a zene. A populáris zene kutatását két részre: a (politikailag) érzékeny empirikus társadalomkutatásra, és a főleg az interpretációban érdekelt bölcsészettudományéra osztotta; elképzelése szerint a kettő ötvözése lenne termékeny. Jávorszky Béla a Video Killed The Radio Star című Buggles-slágert felidézve emlékeztette Fodor Pétert, hogy az MTV már megalakulásakor váltás volt, majd elmagyarázta, miért is vizsgálták a könnyűzenét antropológusok: nekik még el kellett zarándokolni az Appalache-hegységbe countryért, a Mississippihez bluesért, de már nemigen van bejárható szűz terület. Vass Norbert szerint ma inkább a kritikai kultúratudományok – mint a dzsendertudomány és az Afro-American Studies – foglalkoznak az amerikai könnyűzenével. „Fog-e a populáris zene kutatása önálló lenni?” – tette fel a kérdést. Tófalvy Tamás elmondta, hogy a nyugati világban sem jellemzőek az önálló tanszékek, (egy-két példát leszámítva – Liverpoolban például könnyűzene- és Beatleskutató mesterdiplomát is lehet kapni), inkább más területek kutatói foglalkoznak a műfajjal. A beszélgetés részvevői végül abban állapodtak meg, hogy önálló tanszék felállításához számos dolognak kell változnia Magyarországon: nem lehet lenézett kutatási irány; jobb zeneiparra van szükség (egyáltalán a helyére kell kerülnie a könnyűzenének – Jávorszky szerint Franciaországban például a helyi könnyűzene nemzeti kincs); valamint felső szintű zenei menedzsment- és gazdaságtan-oktatásra.

A közönség egy része

A kerekasztal-beszélgetés után egy élvezetes slam poetry verseny döntőjére került sor, ahol Áfra János, Gaborják Ádám, Závada Péter és egy háromfős közönségzsűri bírálta el a tizenkét továbbjutó produkcióját. Első helyen Balogh Kristóf végzett, a második Asbóth Balázs Asy, a harmadik Gulácsi Ádám Gula lett, jelen sorok írója pedig különdíjat kapott. Az estét debreceni művészek, a Forgotten Dreams és Kisszántó szettjei, valamint a KétHázKözt hiphop formáció zárták egy chill party keretében.

Horváth Imre Olivér

Fotók: Áfra János