Ilyen elődökkel szabad-e félnünk?
Legutóbb egy antológia kapcsán volt Sepsiszentgyörgy vendége Muszka Sándor, most pedig frissen megjelent verseskötete és az azt kísérő, az Evilági együttes készítette lemez bemutatójára érkezett a megyeszékhely könyvtárába. A kézdivásárhelyi születésű, jelenleg Csíkszépvízen élő költő ötödik, Magányos nőknek, bukott férfiaknak című kötetét Nagy Koppány Zsolt szerkesztette, idén jelent meg a budapesti Orpheusz Kiadónál.
Ilyen elődökkel szabad-e félnünk?
A Bod Péter Megyei Könyvtárban megtartott, csütörtök esti kettős bemutató házigazdája Szonda Szabolcs könyvtárigazgató volt, aki kitartóan faggatta az olykor szűkszavú, máskor lelkesen magyarázó költőt. A kérdések-válaszok mentén körvonalazódott nemcsak az alkotói pálya, hanem egy öntörvényű, humoros, szókimondó egyéniség is. Muszka Sándor korábbi kötete, a székely egyperceseket tartalmazó Sanyi bá hatalmas siker volt. Túllihegték – fogalmazott a szerző, valószínűleg hiánypótló kiadvány volt. Utálja ezt a kifejezést, de úgy tűnik, ebben az esetben ez történt, hiszen nagyon rég nem jelent meg székely humoros könyv (pedig mennyi székely van manapság – tette hozzá). Nem tartja magát igazi humoristának, jó játék volt inkább, pihenésképpen írta azokat a vicces történeteket, ő maga is kacagott, mikor írta, de úgy érzi, hogy túlértékelték ezeket az írásokat.
Az új kötet szinte három év munkája, egészen más, mint a Sanyi bá, de nem azt akarta "megmutatni", hogy tud mást is. (Merőben eltérő hangot üt meg, vélte Szonda Szabolcs is, aki balladai tömörségű, sötétebb hangulatú, ironikus, keserédes verseknek nevezte az újabb szerzeményeket, amelyek együttesen az abszurd lát- és létleletek könyvét adják.) A megfoghatatlant próbálja formába önteni. Miközben sokszor könnyedebb, sanzonos formát kap a vers, a benne rejlő szöveg mélyebb, és ez ad további feszültséget a műveknek, bár kiderül, önmagában az ellenpontozás nem feltétlenül érdekli. Muszka Sándort főleg a hitelesség foglalkoztatja: ha én így érzek, akkor valószínűleg mások is érzik, gondolják ugyanezt, csak nem merik papírra vetni és vállalni. Király Lászlóra utalva többször is hangsúlyozta: ne féljetek! Innen közelítve közösségi versek ezek; mint mondta, lát valamit, és azt megfogalmazza. Lehet vele vitatkozni – a legjobb lenne, ha versben tenné ezt valaki, a "felkérés" többször is elhangzott. Úgy érzi, hogy teljesen erdélyi verseskötet lett a Magányos nőknek, bukott férfiaknak, mert az érdekli, lehet-e beszélni arról, hogy Székelyföld, ahol tömbben élnek a magyarok, kulturális perifériának számít, hogy úgy nőnek fel falvakban generációk, hogy nem láttak zenészt, írót vagy színészt? Szabad-e, kell-e beszélni nyíltan az elvándorlásról? Mindannyiunknak van legalább két-három külföldön dolgozó ismerőse... Miért nincs erdélyi kortárs közéleti líra? A félelem miatt, de hát ilyen elődökkel szabad-e nekünk félni? – fűzte tovább a költő az őt foglalkoztató (lét)kérdéseket.
Miközben többen nevéhez kötik az erdélyi közéleti líra felelevenítését, újragondolását, úgy véli, ő nem tett semmit, csak elkezdett írni arról, ami velünk történik. Bár tisztában van azzal, hogy az irodalom nem befolyásolja a közéletet, ő mégis ezekről a kérdésekről írt, mert ez foglalkoztatja. Ő is olyan költőt szeretne (vásárolni, ha lehetne), aki hiteles, aki itt él közöttünk, jelen van, akinek van története, annak ellenére is, hogy a posztmodern elvette a történetet. A forma jó fogódzó, de a mondanivaló fontosabb, ha ez megfordul, akkor szerinte inkább a formát kell elengedni. Hogy honnan a kötéltánc-motívum? Aki erre a pályára lép, mindig a bőrét viszi a vásárra, nincs biztonsági háló, de az is igaz, hogy ebben az országban az emberek nagy része így él, ha esik, egyből a betonra esik. Olyan tánc ez, amely bármelyik percben haláltánc lehet.
A Magányos nőknek, bukott férfiaknak sok verse eleve a dalhoz közelít, erősen zenei, mondhatni, magában hordozza a megzenésítés lehetőségét. Erre figyelt fel a sepsiszentgyörgyi Evilági együttes, amely szívesen dolgoz fel kortárs költők alkotásaiból. Tizenhárom vershez írtak zenét az új Muszka-kötetből, a Hajnali énekek című lemezmelléklet az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) köszönhetően a könyvhöz illeszkedő ajándék. Ebből kapott ízelítőt a közönség csütörtök este, a dalok mai hangon szólva erősítették meg ismét, hogy a vers és zene szorosan összetartozik. A lemez az Evilági együttes hét tagja – Babos-Szélyes Margit (ének), Gábor Szabolcs (szopránszaxofon, klarinét, basszusklarinét), Lázár Zsombor (cselló), Lőfi Gellért (ének, harmonika), Kerezsi Csongor (basszusgitár), Ferencz Áron (ütőhangszerek), valamint Orbán Ferenc (ének, gitár, hegedű – az együttes vezetője) – közreműködésével készült el. Muszka Sándor új kötetének és az Evilági együttes lemezének ez volt az első bemutatkozója, a következő napokban, hetekben több helyszínen szerveznek zenés könyvbemutatót.
Gy. Turoczki Emese
Fotó: D. Haszmann Orsolya
