A művészet élvezet

Zsúfolásig telt olvasókkal a sepsiszentgyörgyi Tein Teázó Kukorelly Endre estjén, amelyet a PulzArt Fesztivál keretében rendeztek. A meghívottat Bogdán László kérdezte legújabb könyvéről, az Országházi divatokról, a kortárs művészetről, irodalomról.

A művészet élvezet

A beszélgetés nagyrészt az író legújabb munkája, az Országházi divatok körül folyt, s megtudhattuk belőle, hogy  a magyar parlament olyan, mint egy falu, ahol mindenféle ember található: szép és csúnya, okos, buta és félművelt, gonosz és jámbor, de nem hasonlít sem Jókai, sem Mikszáth parlamenti képéhez. Míg utóbbinál tarokkoznak a politikusok, és karon fogva sétál a folyosón Herman Ottó és Orbán Balázs, a mai magyar parlamentben előfordul, hogy a képviselők nem is köszönnek egymásnak, s az országgyűlés focicsapatában zömében csak kormánypártiak rúgják a labdát, na meg Kukorelly Endre, aki az LMP színeiben volt országgyűlési képviselő.

Kukorelly sokat anekdotázott, így elmesélte azt is, hogyan lett belőle politikus. Nem maradhatott el a kérdés, hogy az író szerint lehet-e más a politika. „Mindenki megkérdezi, sőt ezzel bosszantanak a haverjaim és az ellenségeim” – válaszolta nevetve. Komolyabbra fordítva a szót elmondta: nagyon jó lenne, ha más lenne a politika, például nem bipoláris. A kétosztatúság nem vezet sehova, felörli a társadalmat. Nincsenek átjárások, barátkozások, beszélgetések különböző pártok között, büfé ugyan van, de nem történnek különösebb összemelegedések, egyszóval a Mikszáth-féle parlamenttől nagyon távol áll a mai.  Az író szerint jó, ha az emberek felismerik és artikulálják érdekeiket, s ezek mentén csoportokban versenyeznek. Azzal viszont, hogy meg akarják semmisíteni egymást, nem ért egyet.

Íróként képviselőnek lenni nem könnyű feladat. Kukorelly életét nagyon megváltoztatta ez a három év, hiszen Tolsztoj helyett politikai és jogi szakszövegeket, törvényjavaslatokat olvasott, pedig a magyar parlamentben van az ország legjobb könyvtára. Ezt sajnos gyakrabban látogatta a képviselősége előtt. Olykor éjszaka is csörög az ember telefonja, így a szépirodalomra kevés ideje maradt, arról nem is beszélve, hogy naponta kétszázötven levél érkezett  elektronikus postaládájába, ennyit még kitörölni is időigényes, nemhogy megválaszolni.

Kukorelly úgy látja, hogy a szavazatmaximálás az érdeke minden pártnak, a kultúrával nem foglalkoznak. A művészetekkel is gondok vannak, nincs közöttük átjárás, a kortárs művészet ugyanolyan befele forduló lett, mint a magyar társadalom. A színész nem megy könyvbemutatóra, a festő nem jár színházba és irodalmi estre, mindenki csak a saját dolgával törődik. Ezt a lefele menő spirált meg kellene valamiképp állítani.

Miért csökken egyre az olvasási kedv? Az érthető, hogy a politikusoknak nincs idejük olvasni, de ez nem csak rájuk jellemző – kérdezte Bogdán. Kukorelly ebben viszont optimista, szerinte sosem olvastak és írtak ennyien, mint manapság, és ezt tapasztalatból mondja, hiszen kreatív írásműhelyt is vezet. Míg régebben a fiatalok megbeszélték problémáikat, manapság inkább az interneten írnak, és olykor nagyon ügyesen. Az a legnagyobb baj, hogy az iskola nem készít fel kellőképpen. A gyerekeknek olyan szövegeket kellene tanítani, amelyek az ő nyelvezetükkel az ő világukról szólnak. A Kincskereső kisködmönnel és az Aranyemberrel nem tudnak mit kezdeni a diákok, csak megutálják általuk az olvasást. „Az európai kultúrának az a problémája, hogy nem az élvezetre nyomul. A művészetet én élvezetként gondolom el, és a gyerekeket úgy kéne szocializálni, hogy a művészet élvezetes dolog, a műalkotás is fincsi. Minden ember képes lehet a dolgok élvezetére, a művészet élvezete nem intelligenciafüggő.”

A kortárs művészeteket azért kellene helyzetbe hozni, hogy megértsék végre az emberek, minden mű kemény ajánlat arra, hogyan éljünk, és minél több ajánlatot kapunk, annál jobb. Minden szöveg, művészeti alkotás egyfajta tükör, amely segítségével van esélyünk, hogy felismerjük önmagunkat. A szöveg pillanatfelvétel az ember aktuális állapotáról, amennyiben nem valamiféle divathoz alkalmazkodik az írója – vélte Kukorelly, aki szerint újra divatba kellene hozni a naplóírást. Ő a katonaság óta ír naplót, nagyon hasznosnak tartja, mindenkinek csak ajánlani tudja. A naplóírás által kiismerhetjük önmagunkat.

A meghívott röviden szót ejtett még korábbi műveiről, a TündérVölgy és az Ezer és 3 című könyvéről, s ennek apropóján a személyesség szerepéről a prózában. Az est végén fölolvasott új könyvéből, majd dedikált.

Varga Melinda