Bobónak a tavaszról – Zalán Tibor és Nagyálmos Ildikó gyermekversei
Rippl-Rónai József (1861–1927) festménye
Bobónak a tavaszról
Zalán Tibor és Nagyálmos Ildikó gyermekversei
Zalán Tibor és Nagyálmos Ildikó gyermekversei
A jó gyerekvers nem gügyög-gagyog, kerüli az öncélú rímkényszert, selymes muzsika a fülnek, nem azért dallamos, mert a költő jobb ötlet híján a rímekbe kapaszkodik.
A jó gyerekvers leheletfinom nyelvi játék, fülbemászó, mégsem tolakodó. Attól igazán jó, ha a felnőtteknek is újat tud mondani a gyereklétről, így a gyerekkel való együttolvasás felhőtlen örömet szerez, a szülők, nagyszülők, dadák, nagytestvérek rövid időre újra gyerekek lehetnek. Játékos időutazás. Káprázat.
A gyerekvers ugyanakkor szellemi fegyver; általa meg lehet szerettetni a lírát a gyerekekkel – vagy megutáltatni velük egy életre a verset!
A jó költő mindig képes a gyermek hangján is megszólalni, ösztönösen bánni a nyelvvel, úgy rendezni a gondolatait, ahogyan csak egy gyerek tudja, amikor új szavakat kreál, és képzettársításait költők is megirigyelhetik. Ha ez nem sikerül, a vers mesterkélt gügyögés, színes, vásári bóvli lesz.
A jó gyerekvershez a költőnek le kell hámoznia magáról a felnőttet, őszintén kell rácsodálkoznia a világra. Hazudni csak a felnőtt olvasónak lehet, a gyermek egyből észreveszi, ha kilóg a lóláb.
A magyar irodalomban Weöres Sándortól Kányádi Sándoron át Varró Dánielig sok kiváló költő írt és ír jobbnál jobb költeményeket az apró olvasóknak. Összeállításunkban két kortárs költő gyermekverseit ajánljuk a nyári estékre a gyerekekkel való együttolvasás öröméhez.
ZALÁN TIBOR
BOBÓNAK A TAVASZRÓL
Bobó, ez a tavasz.
Ravasz évszak. Nézd csak:
este még csupasz ágak.
Reggelre a helyükön lomb.
Lehet, hogy van egy gomb,
amit megnyom istenke,
vagy valaki más,
és zöldellni kezd az ág,
szirmot bont a virág,
egyszerre a szél is zene
lesz, lágyan simogat lehelete,
és vidámabbak fent a csillagok,
ha eljön az este. S a hold
is másként ragyog. Azt mondják,
ez a tündérek ideje.
Ha jól figyelsz,
egyiknek-másiknak látszik
a szárnya, felcsillanó szeme…
Bobó! Hiszen te a tükörbe nézel!
Az nem tündér ott,
hanem egy huncut kis angyal
nevető, gödröcskés arccal,
két növekvő foggal,
és sok kis göndör
tavaszi kacajjal…
BOBÓ NAGY ÉJI VÁGTÁJA
Illa berek,
kis Boberek,
merre nevet,
hol a gyerek?
Merre inal,
merre szalad,
porzik a hó
talpa alatt.
Náda kerek,
illa berek,
majd hazatér
a Boberek.
Porzik a hó
álmaiban,
egyre nevet,
egyre inal
csillagokon,
holdak alatt,
kis Boberek
merre szalad?
Hogyha megáll
reggeledik,
hullik a fény,
kint havazik,
kis kezein
hópihe ing,
illan az éj,
illatain
macska-doromb,
szöcskei báj,
alszik a szív,
ébred a táj,
illa berek,
kis Boberek,
álma ma méz
náda – kerek
MURAKÖZI FOGAT
Megy a két, megy a két
muraközi ló,
fut a hold, fut a hold,
csörög a folyó.
Odafönn havazik,
hű, de hevesen,
idelenn süt a nap
kályha-melegen.
Köveken, kavicson
sikkan a kerék,
a kocsis fütyörész,
nézni is elég.
Ha a hold odaér,
ő is odaér,
rakományt ledobál:
százegy zsák gyökér.
Ha az égen a nap
ismét vasgolyó,
fut a két, fut a két
muraközi ló.
NAGYÁLMOS ILDIKÓ
NYÁRI HŐSÉG
Alig csordogál a patak,
iszapba bújtak a halak,
a kút feneke kiszáradt,
tikkasztja a nap a nyájat.
Sárgul a fák koronája,
varjú károg fel a fára,
némán bámul le a csóka,
eső kéne, hogyha volna?
Elgurul egy nyári alma,
tücsök fakad álmos dalra,
elporoz egy futó zápor,
fonnyadt leveleken táncol.
ÖREG LÁBAS
Volt egyszer egy öreg lábas,
egykoron még piros mázas,
kidobták a tyúkudvarra,
el is járt az idő rajta.
Meséli, hogy nem oly régen,
nagyanyámék idejében,
benne készültek a sültek,
tyúkcombok is benne sültek.
Dicsekszik ám, egyre mondja,
és a szóból ki nem fogyna...
de a tyúkok bután nézik,
értik is, meg nem is értik.
Mind ostoba, félkegyelmű,
tyúkeszű a társaság,
fel nem fogják, mit papol
a pöffeszkedő uraság.
„Neked sincs sok sütnivalód”,
vág vissza a kiskakas,
„eltemethetjük a múltat,
hánytorgatni nem szabad”.
„Ne légy büszke, mert ezután
nem isszuk a vizedet,
s itathatod aztán sorban
a sok szürke egeret.”
MAGNÓLIA
Ébredező liliomfa,
nyoszolyólány koszorúja,
virágok közt legszebb mátka,
menyasszonynak díszes fátyla.
Nappal az ég kitakarja,
meggörbül a háta rajta
díszcserjéknek királylánya,
magnólia szép virága.
