Ha a királyfi meleg…
Lehet-e didaxis nélkül égető társadalmi problémákról gyerekkönyvet írni? Már a vitaest előtt is a nem felé hajlottunk, de a beszélgetés megerősítette bennünk: bajosan. Antal Nikolett, a Fiatal Írók Szövetsége Kritikustusa sorozatának szerkesztője elmondta, tudatosan tágították az estek tematikáját, immár nemcsak frissen megjelent irodalmi művek boncolgatása zajlik a Tusában. A Hadik Kávéház galériáján ezúttal a gyerekirodalom volt terítéken, mégpedig a társadalmi problémák iránt érzékenyítő könyvek.
Majdnem szakkönyveket írtunk, holott ezek nem azok, hangsúlyozta Tsík Sándor, a Csimota Kiadó szerkesztője, aki az „alapanyagot” szállította a vitához: a kiadó Tolerancia-sorozatát. E kötetekben a szépirodalom nyelvén igyekeznek szólni a gyerekekhez és szülőkhöz, eddig a halál, betegség, válás, másság elfogadása, örökbefogadás témában. Szekeres Nikoletta kritikus, az est moderátora hangsúlyozta: akkor jó egy ilyen könyv, ha nem csak az adott probléma érintettjét tudja megszólítani, vagyis nem konkrét csoportokat megcélzó mű. Ritter Andrea szakpszichológus azt emelte ki: miközben például a válás mindenkinek magántörténet, addig a másság elfogadása, az ellenségképek lebontása közösségi nevelés kérdése is.
Szekeres Nikoletta, Tsík Sándor és Gyurkó Szilvia
Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakértő felhívta a figyelmet, hogy nem létezik „a gyerek” kategória, gyerekből is millióféle van: rendezett vagy csonka családban felnövő, befogadott, utcán élő, és a sor folytatható. Ha sérül a bizalmi háló, amely az egészséges közegben nevelkedő gyereket megóvja, ha nincs gondoskodó, stabil felnőtt mellette, akkor ezek a könyvek valamit pótolni tudnak a biztonság hiányából: bátorítanak, vigasztalnak, párhuzamos világokat teremtenek.
Az est első kritikai tárgyát, a Zinka és Hugó című könyvet az UNICEF szárnyai alatt jelentette meg a Bookline; aki megvásárolja, 300 forinttal támogatja a szervezet munkáját. A történet az UNICEF célkitűzéseit igyekszik átvinni a mese világába: tolerancia, összefogás, elesettek megsegítése, a világ sokszínűsége, a fogyatékkal élők elfogadása, a természet megóvása. Ez így kicsit soknak hangzik, és valóban az is – erősítette meg Ritter Andrea, aki szerint túl bonyolult a mű cselekményszövése, sok mindent és kissé zavarosan akar elmondani. Mintha az UNICEF kívülről „ráhúzta” volna a mesére a maga szándékát. Gyurkó Szilvia, aki a kiadás idején maga is a nemzetközi szervezet munkatársa volt, elismerte: ők sem boldogok a kötettel, habár az iskolai órákon, ahol felvonultatták, a gyerekek pozitívan fogadták.
Gyurkó Szilvia a valóság és a könyvek kapcsolatát feszegette
Második könyvünk Bosnyák Viktória A szomorú kacagány című meseregénye volt, amelyben két virágfajta – a kacagányok és kacabajkák – gyalázza egymást egy sövény két oldalán, mígnem a gyerekek kibékítik őket. Itt is erősen kilóg a didaxis lólába, hogy egy kis képzavarral éljünk – vizuálisan egyébként édeskés-kislányos emlékkönyv-hangulatot áraszt a kötet, de nem ízléstelenül – állapították meg a beszélgetők. Ritter Andrea itt már finomabban eldolgozott szálakra mutatott rá, de a kimódoltság ezen a könyvön is nagyon átüt – jegyezte meg a pszichológus.
Annak megválaszolásához, hogy egyáltalán van-e esély megúszni az efféle erőltetettséget, Gyurkó Szilvia hozzászólásai vittek a legközelebb. Ha valaki elolvassa Bruno Bettelheim A mese bűvöletében című világhírű művét, meg fogja érteni, hogy ezek a könyvek nem pótolhatják a népmesék hosszú évszázadok alatt kiérlelt hagyományát, magyarázta a gyermekjogász. A klasszikussá lett művek titka az, hogy miként tudnak segíteni a gyermekeknek a világ megértésében, anélkül, hogy ennek közben tudatára ébrednének. Ugyanakkor a napjainkban születő mesék adhatnak a gyerekeknek szép szavakat (kacagány), hangulatokat, alkalmat a beszélgetésre, a kérdések megfogalmazására – vagyis ezeknek is megvan a maguk értéke. Szekeres Nikoletta úgy fogalmazott: a legtisztább és legegyszerűbb mondatokat mindig a legjobb írók írják, s ez a mai napig nem változott.
Szekeres Nikoletta (balra) a frissen alakult HUBBY-nak is tagja
Harmadikként Az ellenség című francia művet vették szemügyre a beszélgetők, mely Szabó T. Anna magyarításában jelent meg. A lírai tőmondatokban fogalmazott, nagyalakú mesekönyv egy katonáról szól, aki valahol, valamikor kuporog egy sivatagi lövészárokban , és nem tud hazamenni a családjához, mert egy másik lövészárokban ugyanúgy kuporog az ellenség, akit nem lát. A kibontakozó történet mellbevágóan drámai, mint Gyurkó Szilvia megvallotta, még felnőtt fejjel is okozott neki álmatlan éjszakákat. Ritter Andrea az olvasáskor elcsodálkozott, hogy valóban gyermekkönyv-e, annyira megrázta. Tsík Sándor a kiadó szerkesztőjeként elmondta: az eredeti kiadáson is szerepelt az Amnesty International logója, ezt ők is átvették, a szervezet felhasználja a könyvet az iskolai érzékenyítő foglalkozásokon. Jelmondatuk: „Gyűlölet nélküli világban szeretnénk élni.”
Ritter Andrea szerint fontos különbséget tenni, hogy bizonyos témákat milyen társadalmi közegbe „dob be” az ember. Az azonos nemű szülők kérdését például egészen másként ítélik meg az amerikai társadalomban, mint idehaza. Lehet, hogy Az ellenség üzenete egy izraeli vagy palesztin kisgyerek számára jóval természetesebb, mint európai társaiknak. Tsík Sándor szerint viszont nincs a földnek olyan pontja, ahol ez a könyv (sajnos) ne találna értő befogadókra. Gyurkó Szilvia azon töprengett el, hogy összhangban van-e a könyvek üzenete a valósággal. Képmutatók vagyunk, ha a gyerekek megóvásáról van szó, véli Tsík: dől a vér a médiából, miközben a szomszéd néni haláláról nem akarunk, nem merünk beszélni. A tolerancia-könyvek nem megoldják az égető kérdéseket (egy készülő Csimota-kötetben egy alkoholista anyuka és kislánya viszonyáról lesz majd szó), magyarázta a szerkesztő, de el tudnak indítani valami változást, még ha olykor kicsit butácska is a megvalósítás.
Ritter Andrea pszichológus nem irodalmárszemmel olvasta a könyveket, visszejelzései ezért is fontosak voltak
Gyurkó Szilvia felvetette: lehet, hogy rossz paradigma konkrét üzeneteket direkt módon átadni. Olyan ez, mint a tüneti kezelés egy betegségnél. Hiszen e problémák – diszkrimináció, intolerancia stb. – valójában már következményei valaminek; s talán inkább a gyökerekig kéne leásni, és önelfogadásra, a világ sokszínűségének szeretetére, az érzések bátor megfogalmazására nevelni.
Az esten utoljára maradt a legmegosztóbb produktum, mely magyar fordításban nem jelent meg, angolul viszont hozzáférhető. A királylány felkeresésére indult két királyfi a próbák során végül egymásra talál, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. A probléma a képi megjelenítéssel van, amit Tsík Sándor „nettó giccsként” jellemzett, Gyurkó Szilvia pedig „vizuális környezetszennyezésként”. A Disney-típusú rajzok valóban elütnek az általunk megszokott, sokkal kifinomultabb, művészi illusztrációktól, ezzel együtt égbekiáltó szükség lenne a téma mesei feldolgozására – mutatott rá Gyurkó Szilvia. Ritter Andrea, aki pszichológusként a melegjogi és -terápiás kérdések szakértője, úgy vélte: a képi világ hibái ellenére mesekönyvként messze ez a kötet a legsikerültebb. Történetszövése egyszerű, a hagyományos népmesei toposzokból építkezik, és nem érezni benne azt a rettenetesen didaktikus ízt, mint társaiban. Tsík Sándor nem így látja, szerinte a mű olyan vehemensen közvetíti álláspontját, hogy épp az ellenkező hatást éri el.
Tsík Sándor körbeadta a közönség tagjai közt a bemutatott könyveket
Gyurkó Szilvia a kötetnek azt a vonását emelte ki, amely a nevelő célzatú gyermekkönyvek egyik legfontosabb „kelléke” kellene, hogy legyen: a humort. Pozitív példaként ott van a pár éve megjelent Csipke Józsika, amelynek épp ez a legfőbb erénye a kényes témához nyúlva. A beszélgetés tanulságos lezárásaként felvetődött a kérdés: megjelentetnének-e hasonló „meleg királyfis” mesekönyvet a Csimotánál? Tsík egyelőre nem tartja elképzelhetőnek, szerinte erre ma még alkalmatlan a hazai közeg. Ritter Andrea szerint épp itt van a probléma: ha megtorpanunk, felszisszenünk, félretolunk bizonyos kérdéseket. A szerkesztő válaszában hangsúlyozta: nem az előítélet szólt belőle, de könyvkiadóként a gyerekeket és a szülőket is meg kell nyerni – magyarán, hallottuk ki válaszából, talpon kell maradni a piacon is.
Szöveg és fotók: Laik Eszter
