A könyv a legtökéletesebb adathordozó

Két közismert íróval, Cserna-Szabó Andrással és Nyáry Krisztiánnal ünnepelte tizenötödik születésnapját  a Gaudeamus kolozsvári magyar könyvesbolt.  A meghívottakat Kinizsi Zoltán kérdezte fontosabb műveikről, illetve nyomtatott könyv és digitális adathordozók viszonyáról.

A könyv a legtökéletesebb adathordozó

Népes közönség gyűlt össze a hétvégén Cserna-Szabó András és Nyáry Krisztián estjén a kolozsvári Gaudeamus Könyvesboltban, amely ezzel a rendezvénnyel ünnepelte tizenötödik születésnapját. A számos érdeklődő és a 15. „életév” egyaránt jelzésértékű: a nyomtatott könyvnek van jövője, annak ellenére, hogy a digitális adathordozók az olvasásban is teret hódítanak.

Kinizsi Zoltán igyekezett nem a száraz irodalomtudományi diskurzus felé terelni a beszélgetést. Első körben kiderült, hogy mindkét szerző szorosan kötődik Szenteshez: Cserna-Szabó András ott született, Nyáry Krisztiánt pedig gimnáziumi tanulmányai révén. Szentest az irodalommal, színházzal foglalkozó gimnáziuma és a vízilabda különbözteti meg más kisvárosoktól.  Márpedig a kisportolt testű pólósok arra ösztönzik az ilyen képességekkel nem rendelkező fiúkat, hogy más eszközökkel, például kimunkált, szép beszéddel vegyék le lábukról a lányokat – mesélte kedélyesen gimnáziumi éveiről Cserna-Szabó.

A laza bevezető után Nyáry két Így szerettek ők és  legújabb, Igazi  hősök című kötetére tért ki a beszélgetés. Mindhárom anyaga először a Facebook közösségi oldalon jelent meg, csak utána publikálta a szerző könyv formájában. Az Így szerettek ők köteteket megelőző Facebook-bejegyzések saját maga, illetve barátai szórakoztatására íródtak,  a szerző nem tervezett könyvet. Aztán egyre többen kezdték el olvasni, megosztani az írók szerelmeiről szóló kis történeteket.

Mindez ellentétes volt azzal, amit Nyáry kommunikációs szakemberként gondolt a közösségi oldalról. Három évvel ezelőtt teljesen másképp nézett ki a közösségi oldal, más dolgokat, inkább személyes élettérrel foglalkozó információkat tettek közé az emberek. A közhangulat változása azt eredményezte, hogy egyre többen fordultak Magyarországon a múlt felé, így az írók múzsáinak témája is népszerűvé válhatott.

 Az Igazi hősök harminchárom 19–20. századi, különleges magyar személyiség élettörténetébe ad betekintést.  Nyáry egyebek mellett olyan közismert hősökről ír, mint Semmelweis Ignác vagy Papp László, de vannak köztük kevésbé ismert, ugyanakkor szintén érdekes személyiségek, mint Halassy Olivér,  a világ első mozgássérült olimpikonja, Hugonnai Vilma, az első diplomás magyar nő, vagy Ocskay László százados, a magyar Schindler. Egyik kedvenc hőse  Sztehlo Gábor evangélikus lelkész, aki több mint ezer zsidó gyerek életét mentette meg vállalva, hogy törvényt szeg. A második világháború után pedig a kommunizmus üldözötteivel tette ugyanezt.

Az író szerint a történelem a mindennapi ember számára emberi sorsok összessége is, hiszen a második világháborút gyakran családtagjaink, rokonaink elbeszélése alapján ismerjük meg közelebbről. A közösségi oldalnak köszönhetően a Nyáry-hősök leszármazottai közül sokan fölvették az íróval a kapcsolatot, ami azért is fontos, mert így a történetek kerekké váltak, kiegészültek új információkkal, tulajdonképpen megtörtént az első szűrés az internetes publikáció révén.

Cserna-Szabó András szívesen feszegeti a határokat a gasztroblog, regény, novella és esszé között. Kevesen tudják róla, nagyapja Kolozsváron született 1914-ben, és egy segesvári kitérőt eltekintve itt is nőtt fel. A Református Kollégium, majd az egyetem elvégzése után újságíró lett az Ellenzéknél. 1944-ben, amikor Cserna-Szabó édesapja egy éves volt, elhagyták az országot, a nagyapa sosem beszélt többet Erdélyről, Kolozsvárról, bárhogy próbálták a családtagok szóra bírni.

Az író számára a Kincses Város éppen ezért sokáig titokzatos hely volt, mígnem a Népszabadság tárcaírójaként alkalma adódott hosszabban itt tartózkodni. Ekkor fejezte be a Szíved helyén épül már a halálcsillag című regényét, és számos tárcát írt a városról, rendszerint könyvtári dokumentálódás után, majd jeles kultúrkocsmákban folytatta az ismerkedést.  Cserna-Szabó olyan dolgokat is tud Kolozsvárról, amelyet az itt lakók közül kevesen,  például hogyan vitték kora reggel a reptérre a budapesti Gundel étteremnek szánt vargabélest, de jól ismeri a piros lámpás házak, vendéglők, szerkesztőségek történetét is. Veszett paradicsom című, legújabb könyvének Júlia című novellája Petőfi Kolozsvárra, a Biasini szállóba való érkezését írja le.

A 19. századi magyar irodalom egyik nagy alakjáról, Kölcseyről beszélt Nyáry is. Mint mondta, a költő szerelmi életét az irodalomtörténet mindig kerülgette, nem beszéltek róla, vagy azt állították, hogy csak a szerelem ideáljába volt szerelmes, de emögött konkrét megélés sosem volt. Levelezése és szerelmes verseinek stílusa viszont nem arra utal, hogy csak elképzelte volna a szerelmet. Nyáry hangsúlyozta: sosem állította, hogy Kölcsey homoszexuális lett volna, s óva int az ilyen feltételezéstől. Abban a korban ugyanis ez a fogalom nem létezett, a szerelem is mást jelentett. Tény viszont, hogy 1810-es évek első felében Kölcsey szerelmes leveleket, verseket küldött Szemere Pálnak, aki meglegetősen sármos fiatal férfi volt.  Vita tárgyát inkább az képezheti, hogy ennek a szerelemnek volt-e erotikus tartalma, de erre nincs semmi bizonyíték. Irodalomtörténeti érdekesség viszont, hogy a barátságot, a szerelmet és a hazaszeretetet ugyanolyan heves érzelemként nevezi meg Kölcsey. 

Az est végén a Magvetőről, Nyáry igazgatói terveiről beszélgetvén kiderült, hogy a kiadó számos szerzője született Kolozsváron vagy kötődik a városhoz.  A Kincses Város mindig is fontos forrása volt az irodalmi utánpótlásnak, ez ma sincs másképp – hangsúlyozta Nyáry, s rögtön említette is Potozky László nevét. A kiadó a nagy nevek mellett a fiatalokra is figyel, ezt a hagyományt Nyáry folytatni szeretné.

A digitális adathordozók világában felmerül, szükség van-e nyomtatott könyvekre, megéri-e kiadni őket. Nyáry szerint az irodalmat olvasók száma nem csökkent olyan drasztikusan, mint gondolnánk. Tény, hogy a könyvkiadás az egész világon, így Magyarországon sincs túl jó bőrben, kevesebbet vásárolnak az emberek, de  ez nem jelenti, hogy egyáltalán nem fogyasztanak könyvet.  Cserna szerint a könyv valószínűleg a legtökéletesebb adathordozó, semmi sem pótolja azt az élményt, amikor belelapozunk.

Az érdekes estet dedikálás zárta, majd szerzők és olvasók kötetlenül beszélgettek tovább.

Varga Melinda